Lego Batman – A film (The Lego Batman Movie, 2017) – kritika

A Lego film ( annak idején nem csak megnevettetett, de hálát is keltett bennem: végre valami letagadhatatlanul megmutatta, hogy egy animált filmnek nem feltétlenül kell a gyerekeknek szólnia. Vicces volt, értelmes és elgondolkodtató – éppen a remek tulajdonságai miatt estem kétségbe, mikor hírét vettem a Lego Batman – a filmnek (The Lego Batman Movie, 2017). A folytatások termékként vagy fogadtatásban soha nem olyanra sikerednek, ahogyan azt az alkotók elképzelték, és általában jogosan is. Reményeim azonban, hogy a Lego Batman képes lesz beállni a ritka kivételek sorába, igaz lett. Íme, hogy miért.

Történetért nem kellett messzire mennie az íróknak: Gotham városának bőrszárnyas őrangyala végzi magányos küldetését, amiért hála és megbecsülés a jutalma. Ám egy nap katasztrófák sora következik be a hős életében: az új rendőrfőkapitány megválasztási ünnepségén Barbara Gordon bejelenti, hogy a város nem szorul többé Batman segítségére; mindeközben Joker titokban egy soha nem látott méretű gonosz-felkelést tervez ősellensége és annak szeretett városa ellen. Úgy tűnik, immár állását veszített Batmant ráadásul az otthon sem vigasztalja: magányos erődjébe ugyanis új lakó kerül, a véletlenül örökbe fogadott árva fiú, Dick Rayson személyében.

Kifejezetten mulatságos volt látni, hogyan dől össze a precízen felépített világa egy nap alatt egy olyan férfi számára, akinek sem az ész, sem a pénz nem jelenthet gátat a mindennapokban, kvázi hősi karrierje nélkül gondtalan életet élhetne. A film tehát rögtön három, egymással hasonló nagyságrendű történetszálat is elindít, amelyeket végül majd egyesíthet a nagy fináléban. Kezdeti sejtelmem, miszerint sok-sok percnyi Batman-montázst fogok látni lego kiadásban, szerencsére erősen megcáfolódott. A történet lehet, hogy nem olyan eredeti, mint a Lego filmé volt, viszont pont ugyanolyan hatásos és izgalmas. Leszámítva a vicces túlzásokat és az animációt, minden megvan benne, ami egy jó akciófilmhez kéne.

Azt már a trailerből sejteni lehetett, hogy annyi poént zsúfoltak bele a filmbe, amennyit csak emberileg lehetséges volt. A Lego film sem szűkölködött humorban, viszont ott leginkább a szójátékok és a helyzetkomikumok domináltak, önálló poénokra nem sok példa volt. A Lego Batman ilyen tekintetben tovább fejlesztette elődjét. Bár mesésen kiszínezett paródia, de ez azért mégiscsak egy Batman-film, így a csípős megjegyzéseken és a helyzetkomikumokon kívül aligha lehetett volna jó szívvel mást is beletenni a főhős szájába, és hála az égnek, nem is próbálták meg. Minden karakternek meghagyták a személyiségéhez illő poén-tárat, az arzenál többi részét pedig nagyon okosan Dicknek, vagyis a későbbi Robinnak adták. Ez az eleven, örökmozgó, érző szívű és állandóan locsogó fiú valósággal ontja magából a vicceket, levéve ezzel a terhet kissé besavanyodott jótevőjéről és barátairól. Robin az a szórakoztató karakter típus, akinek végtelen beszéde bármilyen más környezetben idegesítene, szerethetősége miatt azonban mégis megöleled és a szíved mélyébe zárod.

Ha már itt tartunk, a karaktereket illetően is igen meglepődtem. Természetesen a képregényből ismert szereplők valamilyen szinten karikatúrái önmaguknak – Robin a mókamester, Batman kevésbé komolyan veendő stb. –, egyvalakit azonban jobban sikerült életre kelteniük, mint más adaptációknak: Jokert. A világ egyik leghíresebb nemesise sokkal életszerűbb volt itt, mint az Öngyilkos Osztagban (Suicide Squad, 2016) volt. Belegondolva, Joker a maga kisfiúsan egyszerű és gonosz humorával, őrült mosolyával és színes külsejével eleve sokkal inkább helyén van egy animációs filmben, mint egy túlgondolt hollywoodi produkcióban. Jokeren nem is kellett sokat „butítani”, hogy önmaga paródiája lehessen, így pedig egy valóban élvezhető főgonoszt kapott a film, akin mégis jókat lehet nevetni.

Az egyedüli negatívumok, amiket ki tudnék emelni a filmmel kapcsolatban, azok a gonoszok voltak. Ahogyan már az egyik előzetesből is kiderült, sok más ellenfél is feltűnik, akiket a Batman-univerzumból ismerünk (például Madárijesztő, Harley Queen stb.) – ám azzal sem árulok el nagy titkot, hogy nem csupán e világ gonoszai képviseltetik magukat. Joker Gotham elleni támadásához minden világ rosszfiúit egyesíti, többek között megjelnik maga a Harry Potter Sötét Nagyura is. Nyilván, ahogyan ez A Lego Filmben is volt, a film elsősorban nem egyetlen környezetből veszi a szereplőit, hanem a lego által újragyártott teljes világot felhasználja. Szerintem azonban megtörtént ugyanaz a probléma, mint ami az előző filmben is: túl sok lett a karakter, akinek a szájába valamilyen viccet kellett adni. Annyira szerepeltetni akartak legalább pár pillanatig minden híresebb gonoszt, hogy csupán az ő poénjaik elpuffogtatása elvett öt percet a filmből.

Ez azonban nem nagy hiba: a film lényeges pontjain sem változtat semmit. Azt gondoltam, több rosszat fogok tudni majd mondani Batman lego verziójáról, mint jót, de éppen az ellenkező lett a vége. A film magyar és angol szinkronnal is érthető és élvezhető, ráadásul február 9-étől ezt már a hazai közönség is tapasztalhatja. A Lego Batman olyan film lett, ami valóban családi szórakozás lehet.

Értékelés: 85/100

IMDb: 8/10

Mafab: 80