NBence 
2010. április 20-án az Egyesült Államok történetének eddigi legnagyobb olajkatasztrófája következett be a Deepwater Horizon nevű olajfúró tornyon a Mexikói-öbölben, amely 11 halálos áldozatot követelt és mai napig tartó természeti károkat okozott. Peter Berg, A túlélő (Lone Survivor, 2013) rendezőjének Mark Wahlberg főszereplésével készült valós történetet feldolgozó katasztrófafilmje csütörtöktől látható a mozikban. Kritikánkkal most mozijegyet is nyerhetsz!
A Mélytengeri pokol (Deepwater Horizon, 2016) által feldolgozott valós katasztrófa ugyan mindenki előtt ismert, ám nem árt legalább a sarokpontokat felvázolni. 2010. április 20-án a Mexikói-öbölben, 80 kilométerre Louisiana partjaitól a – 2001-ben, Dél-Koreában épült futballpálya nagyságú, 25 emelet magas – Deepwater Horizon félig-merülő, kormányozható olajfúró-platformon bekövetkezett robbanásban a 126 fős személyzetből 11 ember vesztette életét és többen súlyosan megsérültek. Az eset környezeti hatásai még ennél is súlyosabbak voltak, a robbanást követően napi 60 ezer hordó nyersolaj ömlött a tengerbe, a kútcsonk végleges lezárásáig pedig összesen 790 millió liter. A későbbi vizsgálatok során igazolást nyert, hogy az olajkút tulajdonosa, a British Petrol, a platformot üzemeltető Transocean vállalat és a tengerfenéken betonozást végző Halliburton vállalat is súlyos hibákat vétett az esetet megelőzően.
A fenti információk jó része egyébként magából a filmből is kiderül, ám ezen túl is rendkívül informatív a produkció. Érdemes elsőként megdicsérni a sokszor bírált magyar szinkront és a fordítási munkát, mert ennél a filmnél rendkívül alapos és következetes munkát végeztek. A dokumentarista jelleget szerencsére egyszer sem csorbítja félrefordítás, vagy pongyola, pontatlan megfogalmazás. A film nyelvezetét jól idomították a magyar verzióhoz, a szakkifejezések mindenhol pontosak és a helyükön vannak. Számomra rendkívül fontos volt a rengeteg adattal és tényszerű felütéssel indító felvezetés pontossága, hiszen rendkívül jól megágyazott a későbbi történetnek és hangulatnak. Ebbe még az is belefért, hogy a kötelező családozós, csupaszív elemekkel vezessék fel a szereplőinket. Az, hogy a film kritikus első fele viszonylagos probléma nélkül lepörgött, nem csupán az agyunkat bombázó rengeteg adatnak és szakkifejezésnek, hanem a forgatókönyv arányos tempójának is köszönhető volt. Mivel a film nemzetközi sikereiről már korábban mi is beszámoltunk, eleve magas elvárásokkal közelítettem a filmhez, így leginkább saját magamat leptem meg azzal, hogy a más esetben butácska karakterábrázolási technika itt cseppet sem zavart. A viszonylag sablonos szereplőtípusok ebben a műfajban nem szokatlanok, azonban egy pici kritika azért mégis érheti Berget, amiért nem ment rá jobban a felelősségvállalás, illetve a vezetői hierarchia pontosabb megrajzolására. Menet közben persze ez nem tűnik fel igazán, de a film végén azért nem biztos, hogy mindenkiben világosan kirajzolódik a teljes kép ezen részlete. Szerencsére a film stílusa végig követi, egy percre sem hazudtolja meg Berg rendezői kézjegyét; informatív, dokumentarista elemekkel teletömött, ám emellett közérthető narratívával dolgozik.
Oroszlánrészt vállal a film hitelességében az az elképesztő méretű és szakértelmű szakmai stáb is, aki a produkció elkészítésén dolgozott. Berg A túlélőben is megcsillogtatott realista ábrázolásmódjához képest a Mélytengeri pokolban még egy szintet lépett előre. Robbantási szakértőkkel és rendkívül igényes kaszkadőri munkával pontosan kiszámított látványvilágot prezentál nézőinek, és mindezt még megkoronázza minden idők legnagyobb díszletével – amelynek csak a felépítéséhez 1,5 millió kilogramm acélt használtak fel. A látvány és a technikai megvalósítás parádés; a film játékidejének felét kitevő katasztrófa részletes bemutatása végletekig profi és egyértelmű csúcspontja a mozinak. A film egyébként eleve nincs túlnyújtva, azonban a produkció felétől olyan sebességgel pörög végig a Deepwater Horizon tragédiája, hogy felocsúdni is alig van időnk. A királyságot (The Kingdom, 2007), illetve a Z világháborút (World War Z, 2013) is jegyző Matthew Michael Carnahan kiegészülve az újonc Matthew Sanddel remek forgatókönyvíró csapatként dolgozik együtt. Carnahan szakértelme az akciójelenetek feszességében és sodró tempójában mutatkozik igazán meg. A rendezéssel ellentétben a forgatókönyvet pont a film lezárásánál érezhetjük kicsit darabosnak; a konklúzió levonását meghagyja a nézőnek és talán kicsit váratlanul is adja át a helyét a filmet záró archív felvételeknek. 
A szereplők helyett a történetre fókuszáló forgatókönyv és Berg dokumentarista, realista szemléletmódja azonban bármennyire is felsőkategóriás produkcióvá teszi a Mélytengeri poklot, a film ettől még nem lesz minden elemében tökéletes munka. A legnagyobb probléma a korábban már említett karakterábrázolásban, és az európai ízlésnek még mindig kissé gyermeteg jó-rossz kategorizálásban jelentkezik. A Mike Williamst megformázó Mark Wahlberg a sokadik igaz történetében áll helyt példásan. Berg és Wahlberg párosa A túlélő után itt is remekül működik; a rendező jó érzékkel engedi el főszereplőjét a vásznon. Wahlberg szerepe nyilván rengeteg szakmai és fizikális felkészülést igényelt, de az biztos, hogy Mike Williams karaktere nincs túlírva. Ez persze nem olyan egyértelmű, mert Wahlberg ügyesen gazdálkodik a lehetőségeivel, és masszív jelenléte a vásznon kiemeli a többi szereplő közül. Alakítását nem sok kritika érheti. A katasztrófa bekövetkezésében nagy szerepet játszó figurákat szintén nem bízták akárkikre. A két öreg motoros, Kurt Russell (Jimmy Harrell) és John Malkovich (Vidrine) ha nem is életük alakítását jegyezve, de legalább technikailag tökéletesen lehozzák a szerepüket. Harrell, illetve Vidrine felelősségének és szerepének bemutatása ettől függetlenül nem sikerült tökéletesre; bár erkölcsi ítéletet ettől még a nézők könnyen hozhatnak a rendező sugalmazásának köszönhetően. A legnagyobb csalódás azonban egyértelműen Douglas M. Griffin és karakteréhez (Landry) köthető, akinek bár fontos szerepet szántak, nem igen tudta élettel megtölteni azt. Női vonalon sincs túl nagy kompenzáció; hiába játszott életében először együtt Kurt Russel és Kate Hudson, utóbbit teljesen megfojtotta a szerepe.
A hasonló filmek rákfejénének számító karakterábrázolás hibái ellenére a Mélytengeri pokol egy rendkívül erős film. Az elsöprő látvány, a tempós forgatókönyv egy percig sem hagyja unatkozni a nézőt, így könnyen megbocsátható lenne ennél több negatívum is. Az esetek többségében úgyis Mark Wahlberget, vagy valamelyik veterán színészlegendát látjuk, így a karakterek hiányosságai, illetve az események kontextusának bizonyos részkérdései könnyebben süllyeszthetők el. Peter Berg A túlélő után egy újabb érzékeny, ám annál inkább nagyobb figyelmet igénylő problémához mert hozzányúlni. A Mélytengeri pokol tragédiája még az eseményeket követő hatodik évben is nagyban meghatározza nem pusztán a környéken élők, mindennapjait, hanem az egész ipari környezetszennyezés diskurzusát is. Berg mozija tehát nem csupán egy végletekig kidolgozott, igényes technikai és szakmai munka, hanem társadalmi üzenetét tekintve az év egyik legfontosabb filmje is. Több szekcióban is helye lesz az idei Oscar-gálán, az már szinte most biztos.
Értékelés: 84/100
IMBd: 7,5
Mafab: 83
Nyereményjátékunkhoz kapcsolódó kérdésünk pedig a következő: milyen rokoni kapcsolatban áll egymással Kurt Russel és Kate Hudson? A helyes válaszokat a cornandsoda@cornandsoda.com e-mail címre várjuk október 6. 23:00-ig.
A nyereményjáték leírása itt érhető el, a kérdés megválaszolásához segítséget pedig itt találhattok.
