Narratíva és Brecht – Kurázsi és gyerekei a Radnóti Tesla Laborban - Corn & Soda

Narratíva és Brecht – Kurázsi és gyerekei a Radnóti Tesla Laborban

A Kurázsi és gyerekei című előadást a Radnóti Tesla Laborban a független Narratíva társulata mutatta be Kovács D. Dániel rendezésben.

Kováts Adél és Alföldi Róbert
Fotó: Csizmadia Attila

A Kurázsit főpróbán láttam, így nem írok részletes kritikát, mivel egy színházi előadás ebben a fázisában még alkotói folyamatban van. Azt nyugodtan leírhatom, hogy a Bertolt Brecht-Paul Dessau által megírt Kurázsi és gyerekei előadással a Narratíva csapata olyan minőséget hozott létre, mellyel határozattan teszi le a névjegyét a haza művészszínházi miliőbe. A Kurázsi és gyerekei előadás bátran fogalmaz és a szól a mához, mellyel azt is sugározza, hogy az előadás igazi csapatmunka eredménye. A Kurázsi és gyerekei színlapján Kovács D. Dániel rendező konzulenseként vannak felsorolva a Narratíva rendezői: Pass Andrea, Szenteczki Zita és Hegymegi Máté. Számomra nagyon szimpatikus és előremutató törekvés az, ahogyan a jelen színházművészet fiatal generációjának tagjai összefognak. Nem féltékenykednek, nem egymás elől igyekeznek elvinni a lehetőségeket, hanem közösen lépnek fel, és hoznak létre bátor hangú, a korszellemnek megfelelő hiteles előadásokat. Ahogy teszi például a Sztalker Csoport, a K2 Színház és a Narratíva is.

Rendhagyó cikkemben Kováts Adél igazgató és Kovács D. Dániel rendező szavait idézem a Radnóti Tesla Labor átadására megtartott sajtótájékoztatóról. Ajánlom még olvasásra Hegymegi Mátéval készített korábbi interjúmat, melyben a Narratíva társulatról is beszélgettünk.

Pass Andrea, Kováts Adél és Alföldi Róbert
Fotó: Csizmadia Attila

Kováts Adél, a Radnóti Színház igazgatója:

„Minden pátosz nélkül mondom, hogy rendkívül fontos pillanat részesei vagyunk, és ebben szeretnék osztozni veletek. Egy olyan új alkotói tér bázis születik, amiről azt gondolom, hogy különösen nagy jelentőségű. Különösen egy olyan színház életében, melyet a legkisebb kőszínháznak szoktunk nevezni. A Radnóti Színháznak régi vágya, hogy alternatív játszóhellyel rendelkezzen. Ezt a törekvésünket kezdtük el azzal, amikor tavaly a Keres Emil próbatermünket átalakítottuk, felújítottuk és átadtuk. Nem lehet elégszer elmondanom, hogy nem a Radnóti Színház felújítása folyik, hanem a színház mögött a Paulay Ede utcában zajlik egy építkezés már második éve, ez érinti a működésünket, és a csökkentett színpadméretünk miatt játszunk már második évada hét helyszínen. Az, hogy Radnótin kívül legyen még egy állandó játszóhelyünk, az nem nagyzási mánia, hanem stratégiai döntés. Egyrészt a művészeti, a műhely munka szempontjából, mivel a kísérleti produkcióknak a nem kőszínházi környezet adhat inspiratív légkört az alkotóknak. Másrészt, amikor visszakapjuk a teljes területünket – amit 2021. tavaszára várunk – akkor a színpadunk azt a részét integrálnunk kell a színházunkba. Ez alatt az idő alatt a Tesla Labor lesz, ahol tovább játszhatjuk a meglévő előadásainkat, illetve új előadásokat hozhatunk létre. A Tesla Labor területét béreljük, szándékaink szerint hosszú távon, ezért fektettünk bele a két év a kapott anyagi támogatásból. A Tesla Labor 180 fő befogadására alkalmas színházi tér, hozzá megfelelő infrastruktúrával és a nézők fogadására alkalmas térrel. A teret mi alakítottuk ki, és ezúttal köszönöm Fónagy Dórának a segítséget, akinek ebben nagy része volt. A kivitelezők színházbatár áraikkal támogattak minket, hogy olyan 21. századi, innovatív tér jöhessen létre, amilyen a Radnóti küldetése. Más piaci gondolkodást igényel egy színház részéről, ha bérel egy teret. Szerencsére mindenhol teltházas előadásaink vannak, a nézők mindenhova jönnek utánunk.

Az elmúlt évadban a Tesla Loft Teremben mutattuk be Hajdu Szabolcs rendezésében a Glóriát, amit a Tesla Laborba fogunk tovább játszani. Három bemutatót terveztünk a Tesla Laborban: Szilágyi Bálint rendezésében a Csillagképeket, Alföldi Róbert rendezésben most próbáljuk a Vágy című színdarabot, és Schwetje Mihály fogja rendezni a Ginát. Itt ülnek mellettem négyen – Pass Andrea, Szentecki Zita, Hegymegi Máté és Kovács D. Dániel – akik a Narratíva csoport képviselői, nekik négy bemutatójuk lesz a Tesla Laborban.

A Radnóti Színház lehetőséget ad olyan társulatoknak, olyan produkciók tovább játszására, amelyek valamilyen oknál fogva már nem tudnak tovább élni ott ahol megszülettek. Ebben az évadban csak Tesla Laborban lesz látható Az elhanyagolt férfiszépségek Újvári Milán és Andrássy Máté előadásában, a Hintát Galgóczy Judit rendezésében és Pass Andrea Napraforgója, ami számos díjat nyert, vagy a szintén sok díjat nyert Magyar Akác, melyet színházunk dramaturgja, Kelemen Kristóf rendezett. Azon kívül, hogy saját produkciókat hozunk létre a Tesla Laborban, a befogadói szándékunk is erős. A pályázati lehetőségeket használva igyekszünk a független előadások mögé állni. A Radnóti 10 című előadás az idei POSZT-on közönség díjat nyert, és azzal járó 300.000 forintot a 10 színészei felajánlották az alakuló Narratíva csapatnak, ezzel is könnyítve az indulásukat. Úgy gondolom, hogy amikor kellő elhivatottsággal társul egy művészeti szándék kiteljesítése, az mindig robbanhat és hatást gyakorolhat hosszú távon is a társdalomra, úgyhogy azt kívánom, az ez az alkotói energia éltesse a Narratíva csapatot és a Radnóti Színház társulatát, hogy ez az új színházi tér izzó és fénylő kulturális hely lehessen.”

Hegymagi Máté, Kováts D. Dániel, Szenteczki Zita és Pass Andrea
Fotó: Csizmadia Attila

Kovács D. Dániel (Narratíva) rendező a Kurázsi és gyerekei előadásról:

„Az első bemutatónk a Kurázsi és gyerekei című darabja Brecht nyomán készült. Arról szeretnék most elsősorban beszélni, hogy miért ezt a történetet vettük elő. Amikor mi elkezdtünk jó másfél-két éve négyen együtt gondolkodni arról, hogy hogyan lehetne közösen színházat csinálni, akkor az egyik alapvetés az volt, hogy sok olyan színházi alkotót megkérdeztünk, akik ezt a hegyet valamilyen szinten már megmászták. Ezek a nagy színházi doyenek, stratégák mind-mind nagyon hasonló tanácsokat adtak nekünk, aminek egyszerűsített verziója az, hogy: „Fiatalok vagytok, most aránylag jól fut a szekér, de egy kicsit még ülni kéne a feneketeken. Most nehezebb lenne színházat indítani, mint valaha, egy kicsit még várjatok. Majd eljön az az időszak, amikor meg lesz a kitörési lehetőség. Nagyon jó ezek az ötletek, amiket bedobtok, de ezzel így elindulni naivitás, és még sok gyermekbetegségetek lesz. Még várjatok.” Amikor az ikszedik megbeszélés után én szinte zokogva mentem haza, azt a történetet, amivel addig foglalkozni akartam, eldobtam. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy meddig maradjak ülve a fenekemen? Mikor merek majd felállni és kinyitni a számat? A problémám az, hogy nem látom pontosan azt, hogy ha kinyitom ki a számat, lengetek egy zászlót, akkor esetleg csak addig jutok, hogy berekedek. Látom, hogy ez milyen módokon vezet zsákutcába. Ez egy este folyamán történt, és akkor úgy gondoltam, hogy „nézzük csak újra Brecht Kurázsiját”. Mintha az hasonló témákat feszegetne. Elolvastam többször és reggel hívtam a többieket, hogy teljes koncepcióváltás van, legyen a Kurázsi. Tizenegy színész van benne, ami már önmagában egy lehetetlenség, és még legalább ennyi alkotótárs. Elkezdtük mégis ezt az előadást, melynek november 20-án lesz itt, Radnóti Tesla Laborban a bemutatója. Azzal kapcsolatban, hogy mi érdekel ebben a történetben úgy érzem, hogy az a rendszer vagy mátrix amiben mi most független színházi alkotókként vagyunk az az, hogy sok  mindennek ki vagyunk szolgáltatva, sok mindennek kell megfelelni. Ezt a rendszert – amiben vagyunk -, mindenki kezdi elfogadni és a Kurázsi arról is szól, hogy pár ember hömpölyög egy folyón, lassan, egy irányba. Aztán van, aki elkezd a folyásirányban gyorsúszásban sprintelni, aztán hogyan fullad bele egy örvénybe. Ki az, aki sodródik és hagyja, hogy minden csak megtörténjen. Ki az, aki ellene megy és megpróbál az utolsó körme szakadtáig kapaszkodni. Ki az, akinek azt tanácsolják, hogy inkább bukjon le a víz alá, legyen láthatatlan, mert amint felbukkan a felszínre, akkor abból csak a problémák lesznek. Közben, ahogy olvasom ezt a történetet, mindig arra jutok, hogy a folyónak az iránya, a víznek a sodrása nem áll meg. Azt szeretem és keresem ebben a történetben a próbák alatt, hogy hogyan lehet eljutatni magunkat és nézőket oda, hogy közösen összenézzünk, és azt mondjuk: nem a Kurázsi vagy a lánya az, aki jól, vagy rosszul dönt, hanem ha együtt összekapaszkodunk, akkor talán változtatni lehetne a környezetünkön, a világon, azon a zűrzavarosan időszakon, amit gondolom, mindenki megél.”

Kovács D. Dániel
Fotó: Csizmadia Attila

A Kurázsi és gyerekei alkotói ajánlója:

„Mennyit adunk fel meggyőződésünkből a túlélés érdekében? Ha szeretteinket féltve nem állunk ki az igazságtalanság ellen, nem épp őket sodorjuk-e egy élhetetlen világba? Lehet-e az igazságtalanságot zsebredugott kézzel szemlélni, és (hiába) várni, amíg elmúlik? Ismerős kérdések, ismerős létforma: Brecht 1941-ben bemutatott drámája máig tisztán világít rá arra, hogy mivé válhat az egyén, ha az embertelen körülményeket természeti erőként elfogadva a saját hasznát lesi.”

„Hiszem, hogy a (mindenkori) rendszer működésének, és főleg a rendszerben élő egyén lélektanának szétszálazásán keresztül reflektáltabban tudunk magunkról, tetteink miértjeiről és a szükséges következő lépéseinkről gondolkodni.” (Kovács D. Dániel, rendező)

Pető Kata a Kurázsi és gyerekei előadásban
Forrás: Narratíva FB oldala
Fotó: Jókuti György

Szereplők: Pető Kata, Kárpáti Pál, Fekete Ádám, Piti Emőke, Hajduk Károly, Egger Géza, Kurta Niké, Lázár Kati, Koroknai Sándor, Váradi Gergely eh., Samudovszky Adrián eh.

Piti Emőke és Kurta Niké a Kurázsi és gyermekei előadásban
Forrás: Narratíva FB oldala
Fotó: Jókuti György

Jelmez: Pattantyús Dóra, tér: Schnábel Zita, dramaturg: Bíró Bence, konzulens: Hegymegi Máté, Pass Andrea, Szenteczki Zita.

Kapcsolódó interjúnk:

http://cornandsoda.com/moliere-passion-a-radnotiban-interju-hegymegi-mate-rendezovel/

Ez is tetszeni fog...