Pszichoanalízis és misztikum a szecessziós Bécsben - Frank Tallis: Gyilkos illúziók - Corn & Soda

Pszichoanalízis és misztikum a szecessziós Bécsben – Frank Tallis: Gyilkos illúziók

Frank Tallis Gyilkos illúziók című történelmi krimije a Magistra Kiadó 2017-ben indított Monarchia-krimik című sorozatában jelent meg, melynek célja az Osztrák-Magyar Monarchia “boldog békeéveiben” játszódó bűnügyi regényeinek megismertetése a magyar olvasókkal. Bár maga a szerző angol, a kötet remekül illeszkedik a sorozathoz. Hűen megidézi a századeleji Bécs hangulatát annak minden jellegzetes képviselőjével együtt, miközben elmerülhetünk egy rejtély gyilkosság kusza szálainak kibogozásában.

Forrás. Magistra Kiadó

A regény története szerint 1902-ben Bécsben, belülről bezárt szobájában holtan találják Charlotte Löwensteint, az ismert médiumot. A fiatal nő halálát kétséget kizáróan pisztolylövés okozta, azonban sem a gyilkos fegyvernek, sem az áldozat életét kioltó golyónak nincs nyoma sehol. Oskar Reinhardt felügyelő megoldhatatlannak tűnő rejtély előtt áll, miközben a városban már természetfeletti erők bosszújáról keringenek a hírek. A modern kriminológia híveként Reinhardt szakértőt von be a nyomozásba: barátját, Max Liebermann pszichiátert, a híres-hírhedt Freud doktor tanítványát. Liebermann lenyűgöző intelligenciájáról és rendhagyó módszereiről ismert, s amint bekapcsolódik a nyomozásba, az máris új irányba fordul. Közben Liebermann-nak pszichiáterként is meg kell oldania egy különös rejtélyt, ha segíteni akar egy kedves betegén, a fiatal, ragyogó intelligenciájú, Amelia Lydgate-en.

A cselekmény több szálon fut, a gyilkosság mellett megismerjük a főhősök magánéletét és személyes problémáit is, azonban a főszál a gyilkossági nyomozás. A lehetséges elkövetők közül szinte mindenki gyanús, és végül természetesen az követi el a gyilkosságot, akire a legkevesebb nyom utal. A rejtély megoldását ötletesnek találom, és az apró információmorzsák is remekül vannak elhelyezve ahhoz, hogy logikus legyen a végkövetkeztetés.

A szereplők remek jellemrajzot kaptak, bár érdekes módon a kedvencem nem a főhős Liebermann vagy Reinhardt felügyelő, hanem Amelia, a Liebermann betege. Talán a főhőst túlságosan távolságtartással kezeli a szerző, ezért nem tudott megfelelően közel kerülni hozzám. A mellékszereplők viszont nagyon találóak,és a századeleji Bécs minden jellegzetes figurája megtalálható köztük.  A közismert történelmi alakok, mint Freud, Klimt, Mahler mellett a soknemzetiségű Monarchia minden tagállama, minden társadalmi osztálya képviselteti magát általuk. Igazi társadalmi korrajzot kapunk, így a”boldog békeidők” rejtetett frusztrációiról, politikai erőiről is képet alkothatunk, ezt pedig a regény egyik legnagyobb erényének tartom.

A kötet másik erénye pedig a gyönyörű leírásaiban rejlik.  A közeledő vihar vagy a szecessziós alkotások megjelenítése igazán emlékezetesek. A korrajzhoz hozzátartozik a korabeli elmegyógyászat módszereinek, tudományos álláspontjának, vitának bemutatása is.  Bár a leírásoktól a regény lassabb folyásúvá válik, ez azonban nem jelent hátrányt. Ez a történelmi korszak igazán megérdemli a látványos, részletes ábrázolást. Egyedül a regény elején éreztem azt, hogy a leírással és a kávéházi jelenettel való kezdés túlságosan messziről indítja a történetet, és talán szerencsésebb lett volna rögtön a gyilkossági helyszínen kezdeni a cselekményt.

Összességében a Gyilkos illúziók egy igazi csemege a bűnügyi regények között. A századeleji Bécs látványos és hangulatos hátteret ad a történetnek, a pszichológiai, művészettörténeti korrajz pedig igazi élményt jelent a történelmi regények kedvelőinek. Maga a bűnügyi szál fordulatos, a szereplők személyes problémái, az érzelmi csavarok pedig nagyszerű alapot adnak a regény folytatásának.

You may also like...

hu_HUHungarian
hu_HUHungarian
%d blogger ezt szereti: