Tizennyolcas karika a borítón – Marie M.: Hancúrcica társra talál - Corn & Soda

Tizennyolcas karika a borítón – Marie M.: Hancúrcica társra talál

A régi idők olvasóinak levél-, vagy naplóregény dukált, a Hancúrcicáról szóló pedig egy blogregény. Eredetileg internetes napló formájában került nyilvánosságra, legalábbis az egyik legismertebb társkereső olvasói elé.

Hancúrcica valamikor még nyomokban sem emlékeztetett egy hancúrcicára. Története szomorúan indul: kislány korában szexuális molesztálás áldozatává válik. Később valahogy elfiúsodik; műszaki pályára áll, srácként öltözködik, srácokkal barátkozik, vagy éppen verekszik. Nem csoda, ha az erősebbik nem saját soraiba tartozóként tekint rá. Persze, azért csak-csak kialakulnak romantikusabb kapcsolatok, viszont azokban sincs sok köszönet. Legutoljára a Marie M. írói álnévvel bíró Hancúrcica nagy nehezen ráveszi magát, hogy a pasiért elhagyja imádott Budapestjét, mire a megtisztelt illető csupán hebeg-habog, mellébeszél a döntés közlésekor.

Hősnőnk összeomlott önbizalmát renoválandó egy társkereső oldalra regisztrál. Ekkor 180 fokos fordulatot vesz vele a világ tengelye. Tisztességes és kevésbé tisztességes ajánlatokkal kezdik bombázni a férfiak. Utóbbiakra – például nemi szervek fotója, pénzfelajánlás extrákért cserébe – nem mozdul, de a nyílt kártyákkal játszók, ugyanakkor kulturáltan közeledők sok mindent remélhetnek az új lánytól.

A legfontosabb történés azonban, hogy megjelenik Hancúrcicánk életében Neo, a társkereső site bloggere, kinek hatása nem csak abban merült ki, hogy ő is netes naplót kezd írni, hanem megismeri és bevállalja önmagát. Szembenéz azzal a ténnyel, hogy az átlagnál – vagy inkább az átlag által bevallottnál? – jóval nagyobb a szexuális étvágya. Hamarosan hét – az ő kifejezésével élve – „hancúrkandúr” dorombolja körül, bár „csupán” négy „hancúrkodás” per hét a rekordja. A régi R-Go-sláger ötölhet eszünkbe olvasáskor: „micsoda fordított világ” ez! Ha a pasi tétovázik: Hancúrcica nem vár rá. Ha „túl sokat képzel a kapcsolatba”, akkor meg útilapu.

Nekünk férfiaknak mindez jól jön, a szexért eddig mi vittük el a balhét (mi akarjuk, mi „erőltetjük”), de lám-lám, ha egy nő végre (még ha álnéven is) kitárulkozik, mik ki nem derülnek! Persze, a szebbik nem esetében nagyobb a szórás, Hancúrcica egymaga nem jelenthet reprezentatív mintát. Mint magányos amazon, meg is kapja a magáét a kommentekben. A szerzőnő egy interjúban elintézte egyfajta savanyú a szőlő jellegű kiszólással ezt az egészet, pedig életfilozófiája erkölcsi és biológiai dimenzióval egyaránt rendelkezik.

Aki ezek után zaftos pornót vár, fentiek ellenére mégiscsak téved. A leírások annyira diszkrétek, hogy szinte nincsenek is leírások. Inkább a háttér lett felfestve élénk színekkel. A Hancúrcica társra talál  a női lélek bugyraiba kalauzol minket. Főhősnőnknek ráadásul él egy ikertestvére Londonban, aki „megtalálva másik felét” boldog családi életet él a Szigetországban. Marie M. számára ez az élet etalon, kitűzött cél. A regény nagy kérdése: vajon lesz-e célba érkezés? Azaz talál-e Társat  – így, nagybetűs Társat – Hancúrcica? Találhat-e az ő „ha kell, ha nem” típusú őszinteségével, mely ráadásul nem csak elszálló szó, hanem „örök” írás formájában is hozzáférhető bárki számára? De ezt már igazán nem árulhatjuk el. (Igaz, a regénycím ezt megteszi helyettünk.)

Vajon hány olvasója lesz és van már e sajátos regénynek, és ebből hányan értik félre, miről is szól igazán? Az írónőnek éppen abban van része, melyről sokan csak titokban, szinte saját maguknak sem bevallottan fantáziálnak (mind a szexualitás terén való bátorságra, mind az egzisztenciális ügyekre értendő ez), úgyhogy az irigység lángja úgy fog felizzani körülötte, ahogy vörös haja is izzik.

Pedig ha hibát kellene keresnünk az írásban, akkor azt nem itt találnánk meg. Talán a hasonló események többszöri ismétlődésében (például utazások és maguk a kapcsolatok). Ez az ismétlődés az élet sajátossága, de regény esetében belefért volna picike „csalás” a valóság rovására. Igaz, ezzel együtt sem unalmas a könyv. Mi mindenesetre várjuk a beígért második részt!

(Felhívjuk kedves Olvasóink figyelmét, hogy hasábjainkon hamarosan interjú jelenik meg e könyv szerzőjével!)

Ez is tetszeni fog...

Hozzászólások

  1. Vörös Szonja, a tetovált lány szerint:

    Döbbenet, úgy érzem – talán nem csak én -, hogy szinte rólam írták. KELL! #denemkellujabbkonyvcsalodas 😉

  2. Ricsi szerint:

    Kedves Szonja, örölünk, hogy Neked is tetszett a könyv, és hogy elolvastad a cikket! 🙂

  3. […] A vágyainak teljes mértékben utat engedő lány igaz történetét tartalmazó kötetről mi is megemlékeztünk. És most sikerült végre ezzel a lánnyal néhány mondatot váltanunk, akinek – amellett, hogy […]

  4. […] szerkesztőségünk épületébe, de valójában egyik munkatársunk lakcímére. Mindezt kritika követte, a recenziót pedig interjú. A könyv írója és magazinunk között – ha lehet […]