Erunder 
A Seventh Son (A hetedik fiú) fantasy film nem más, mint egy látványos kliséorgia. Jó színészek, sárkányok, szépen koreografált harcjelenetek. Hol csúszott mégis el annyira, hogy a film nemhogy jó, de még közepes sem lett? Darabjaira kapom a produkciót, hogy ezt megtudjuk.
„- Te van ez a film sárkányokkal, boszorkányokkal, csatákkal, meg az elején Kit Haringtonnal.
– A Trónok harcára gondolsz?
– Nem, nem, ez egy film, igaz ez is regényadaptáció, de egy gyermek fantasyból.
– Ja, a Narnia egyik folytatása?
– Nem, bár szerepel benne a srác a Narniából. Ebben Jeff Birdges egy szellemnek nevezett boszorkány/sárkányvadász rendbe tartozik és a főhőst tanítja harcolni.
– A hetedik fiú? Na menj a francba!”
Kezdjük ott, hogy a film nem Orson Scott Card azonos című művét adaptálta, hanem Joseph Delaney teljesen más címmel rendelkező regényét. A történet hasonló, csak Cardé jobb.
Folytassuk ott, hogy már a műfaji besorolása is gyermek fantasy, plusz a regényhez képest néhány dolgon még változtattak is, de erről bővebben talán majd egy Könyv vs Film cikkben írok.
Amikor nekikezdtem megnézni, még nem ismertem a film hátterét. A cikk írása előtt fogtam egy kis kutatómunkába, hátha tudok majd olyan infót előkeríteni, ami javít a helyzetén. mint ahogy látjátok ez nem sikerült, sőt még rontott is rajta.
Szóval még azok is csalódni fognak, akik semmit sem várnak el tőle. Mik okozzák a csalódást? Az, hogy míg manapság a fantasy filmek képesek újat mutatni, ez nem más mint egy klasszikus mese, aminek már akkor tudjuk a végét, amikor elkezdődik.
Emiatt a történet elképesztően kiszámítható, de még ez sem lenne akkora gáz, mert láttunk már olyat, aminél tudtuk, hogy a jó győz és a gonosz veszít, de közben a történet fejleményei, és az, hogy hogyan jutunk el a végkifejlethez lekötötte a figyelmünket, de ez nem volt erre képes, mert egyetlen normális csavart nem tudtak beleerőszakolni a történetbe.
Az addig még oké, hogy lassan közelítve a 30 felé nem tartozom a célközönségbe, és emiatt láttam előre mi fog történni, de emellett még a párbeszédek is annyira primitívek voltak, mint egy őskori szakóca. Arról pedig még egy szót sem ejtettem, hogy a számtalan logikai bukfenc olyan mértékben ront a film élvezhetőségén, hogy az agyam harakirit akart közben elkövetni.
Bocs a következő hatalmas spoilerért, de ezt muszáj leírnom. Ezek után gondolom úgysem fogjátok megnézni, ha meg mégis, mint ahogy mondtam, ezt az eseményt a film közepén már úgyis tudni fogjátok, hogy egyszer meg fog történni.
A végén a sárkánykirálynő megöli a húgát, aki a lányát próbálta védeni, és közben azt mondja, hogy „azt hittem, az árulásra csak az emberek képesek”, miközben pár perccel korábban egy város ostrománál ő maga öl meg egy boszorkányt, aki korábban elárulta őket. Élnék a gyanúperrel, hogy a forgatókönyvíró részeg volt amikor ezt a csodát írta.
A neten rákeresve a filmre találhattok egy csomó képet róla, amikből az jöhet le, hogy még látványra is egy zs kategóriás Asylum produkcióról van szó, ami megpróbálja alulmúlni az Eragont. Ne higgyetek nekik, a film csak a látványa miatt nem kap nullás pontot! Na jó ott van még Bridges és Moore játéka is.
Értékelés: 40/100
IMDb: 5.5/10
MAFAB: 58%
