Erunder 
A Gyilkos nemzedék (Assassination Nation) azt mutatja meg, mi történne, ha mindenkinek nyilvánosságra hoznák az adatait.
Nem árulok el vele szerintem túl sokat, ha ízt írom, hogy a film címe igen beszédes. Amennyiben a titkaink kiderülnének, bizony egy gyilkos nemzedékké válnánk.
Még csak most vitt rá a lélek, hogy a tavaly ősszel kijött filmet megnézzem és mire végeztem vele, már sajnáltam is, hogy nem tettem meg korábban. Sajnos ezúttal a borító alapján ítéltem, ami mint tudjuk öreg hiba, de a hülye szójátékos címe miatt nem vártam tőle túl sokat, ezért a mostani vasárnap délutánra csúszott, hogy bepótoljam.
A történet alapja annyi, hogy négy tinilány, illetve három tinilány és egy nemi identitásában más fiú, a kertváros lakóinak a céltáblájává válik, szó szerint is, miután egy hacker a városka lakóinak az adatait nyilvánossá tette.
Eleinte nehéz picit megemészteni a képsorokat. Túl harsányak, erőszakosak, a szexualitást szinte már pornográf módon kezeli, amik miatt elsőre úgy érzi az ember, hogy valami trash filmhez van szerencséje. Azonban hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez mind szánt szándékkal ilyen.
Minden egyes jelenetnek és mozzanatnak üzenete van, csak a látottak mögé kell nézni.
Miközben pörögnek az események, a lányok egyre komolyabb ügyekbe, szexuális botrányokba, erőszakos tettekbe, gyilkosságokba keverednek, akaratlanul is felteszünk magunknak egy kérdést. Mi mit tennénk?
Életszagú és ismerős a környezet. Egy átlagos kisváros, átlagos emberekkel kamaszokkal. Ezért valóban megfogalmazódik bennünk, hogy valószínűleg tényleg ez történne, ha az adataink kiszivárognának. Csak gondoljunk bele. Ma már mindenki mindent közzétesz a neten, szinte az egész életünket, pénzügyeinket, afférjainkat a számítógépeinken és telefonon tároljuk. Csak pár kattintás és mindenki tud rólunk mindent. Ijesztő, ugye?
Egyfelől ez az, ami a Gyilkos nemzedék erősségét adja. Ez a társadalomkritika az információs digitális korszakunkról. Arról, hogy a tinik hogyan kezelik az internetet és a technológiát. Másfelől pedig az a különleges képi világ ad még hozzá egy pluszt, aminek köszönhetően egész jól betekinthetünk a mai kamaszok világába.
Mostanában egyébként egész menő téma lett ez a technológiai thriller és jókat is alkotnak benne a filmesek. Gondoljunk csak a Keresésre. Nem is lehet ez véletlen, hiszen jobban belegondolva jelenkorunk egy olyan disztópikus korszak, ahol a technológia rabjai vagyunk. Ezek a filmek csak a kérdéseket fogalmaztatják meg bennünk, hogy jó-e ez így és biztonságban vagyunk-e.
Értékelés: 60/100 Jó zenék, kemény akciók, társadalmi üzenet, egyedi képi világ, mégis túlzásba tolták a szexet és az erőszakot, picivel kevesebbel, talán több lett volna a film. Plusz, felnőtt idősebb színészekkel játszani tiniket már régen nem menő.
Mafab: NA
IMDb.: 5.9/10
