Belealudtunk az Álmatlanságba (Sleepless, 2017) – kritika

Álmatlanság (Sleepless, 2017) címen jött ki Jamie Foxxnak az a filmje, amit így utólag biztosan szeretne letagadni, és olyan mélyre elsüllyeszteni, hogy az soha többet ne láthassa meg a napvilágot. Legalábbis a helyében, mi biztosan ezt tennék, mert eszméletlenül kínos az egész produkció.

Sokszor ér minket a vád, hogy túlbecsüljük, csak ajnározni tudjuk a filmeket. Na, erről most itt egyáltalán nem lesz szó. Ugyanis az Álmatlanság pozitívumai eltörpülnek a negatívumai mellett.

Kezdődik ott az egész, hogy még csak nem is egy eredeti ötletet forgattak le. Fogtak egy egész korrekt francia akciófilmet, amerikanizálták, a jó részeket kihagyták, az akciójeleneteket pedig szinte kockáról kockára lemásolták. Hogy mi lett az eredmény? Hát egy olyan film, amit még a főszereplő is tök nehezen tudott végignézni és úgy nyilatkozott a filmről, hogy és most szó szerint idézek: „Az Álmatlanság egy anyab***ó.”

Hogy ne legyek abszolút s**fej a filmmel szemben, néhány szóban megemlítem, hogy maradtak ebben is jó részek. Az egyik például a tisztességesen megkoreografált akciójelenetek, bár tudván, hogy ezt másolták, legyinthetünk rájuk. A másik a szintén az eredeti filmből átvett történet, amit ha jobban rendeztek volna, egy tök izgalmas és jó film született volna belőle.

Ez a történet egyébként annyi, hogy egy korrupt zsarunak sikerül egy kőkemény maffiózó cuccát lenyúlni. Ő persze ezt nem hagyhatja annyiban, ezért elrabolja a zsaru fiát és arra kényszeríti, hogy adja vissza neki az ellopott kokaint. Ezt egy rakat fordulat és csavar követi, amik jó esetben kiszámíthatatlanná varázsolják a filmeket, ám sajnálatos módon az iszonyatosan klisés karaktereknek köszönhetően olyan silányak voltak a fordulatok, hogy úgy érezzük a film közben, hogy jövőbe látó képességgel lettünk megáldva.

Így az egyébként meglehetősen erős alapból sikerült a készítőknek egy olyan filmet összehozni, ami bár feszült tempóban üt és vág mindenfelé, de közben hemzseg a hibáktól és áthatja az unalom. Az olyan apróságokon, mint például, hogy az emberek gondtalanul tovább buliznak, miközben mellettük egy pezsgősüveggel nyakon szúrnak és kivéreztetnek egy embert, illetve hogy egy 16 éves srác szerepére egy 23 éves színészt szerződtetnek (ez egyébként úgy nagyjából 20 éve volt divat, de ma már sokkal több profi gyerekszínész van) már meg sem lepődünk igazán. Hiszen ezek a hibák szinte eltörpülnek azok után, hogy kiégették az agyunkat az olyan közhelyekkel, mint az elismerésre vágyó kemény rendőrnő. Az sem segíti a filmet, hogy a fő konfliktus olyan alapból kerekedik ki, mint a rossz kommunikáció, illetve annak hiánya, mert a nyomozók profiknak vannak beállítva, a viselkedésük és reakcióik mégis sorra megcáfolják a karakterek kompetenciáját a foglalkozásukkal kapcsolatban.

Értékelés: 30/100 Mert tényleg pörgős volt és látványos, de ezen kívül semmit sem tudott felmutatni. Néhol még a színészi teljesítményekkel is probléma volt, pedig azért Jamie Foxx akciófilmekben ritkán teljesít ilyen gyengén. Az pedig csak a film hasznára vált, hogy hullafáradtan néztem, mert éberebben több hibát és észrevettem volna benne.

Mafab: 50

IMDb: 5.6/10