Bence V. 
A csapat, amely a nagysikerű Amy: Az Amy Winehouse-sztori (Amy, 2015) című filmet rendezte a tragikus sorsú Amy Winehouse életéről – s nyerte el az Oscar legjobb dokumentumfilmjének járó aranyszobrocskát –, most újabb zenei vonatkozású filmmel jelentkezik az ősszel. Az 1990-es évek egyik legsikeresebb bandájáról, az Oasisről forgatnak nagyszabású dokumentumfilmet, melynek már címét is elárulták az elmúlt napokban: Supersonic. A rendező Mat Whitecross, a producer pedig James Gay Rees illetve Asif Kapadia lesz.
A film ugyanazt a nevet viseli, amelyet a banda legelső, 1994-es kislemeze, mellyel azonnal berobbantak a köztudatba, hogy elképesztő sikereket érjenek el az elkövetkező két évben. Ezt az időszakot mutatja be az Oasis életéből korabeli, személyes, korábban napvilágot nem látott felvételek segítségével, melyeket állítólag maguk az együttes tagjai sem láttak ez idáig. Az Oasis aranykora nem csak sikereik, hanem a tagok körüli rendszeres botrányok miatt is érdekes lehet, hisz a rock ’n’ roll életmóddal járnak a drogok vagy a verekedések; akár egymással is. A történet a karizmatikus testvérpáros gyerekkorától kezdődik, amikor még Liam és Noel Gallagher kénytelenek voltak megosztani hálószobájukat egy manchesteri lakótelepen, s tart egészen 1996-os koncertjükig a Knebworth Parkban, ahol 250 000 rajongó előtt már a színpadot voltak kénytelenek megosztani minden idők egyik legnagyobb érdeklődés övezte koncertjén. (2.6 millióan igényeltek jegyet a fellépésre.) A sztori tehát 1996-ig követi nyomon a csapat életét, ám állítólag szóba kerül az együttes 2009-es végső feloszlása is, és az azóta is fennálló ellentét a két testvér között, mely hétről hétre előbukkanó téma az angol sajtóban, akárcsak a banda összeállását sürgető pletykák.
Noel Gallagher a következőket mondta a Supersonicról: „A szeretet és a vibrálás és a szenvedély és a vidámság, amit a közönségtől kaptunk, ha valami, akkor ez volt az Oasis.” Liam Gallagher a filmet egy rövid verziója láttán bibliainak (biblical) nevezte a twitteren, később pedig egy Ferrarihoz hasonlította az Oasist a film kapcsán: „Jó ránézni, jó vezetni, és időnként k***ára elveszíted felette az irányítást, ha túl gyorsan hajtod.” majd hozzátette: „Imádtam minden percét.”
A film mindenképp várakozásra ad okot, már csak az Amy filmre gondolva is, a britpop és az Oasis kedvelőinek pedig ez lehet az év egyik legjobban várt filmje. Számomra az.
