Erunder 
Korábbi ajánlónkban már olvashattatok a Genéziusz Színház: Good Day Today – A gyermekbántalmazás ellen c. darabjáról, de most bővebben is beszámolunk róla, mert elmentünk megnézni. Elöljáróban annyit elárulok, hogy nem bántuk meg, de még most is apróra szorul a gyomrunk, ha rá gondolunk.
Anélkül, hogy túl sokat árulnék el a darabról és elspoilerezném azt nektek, leírom a történetet röviden, hogy egy tiszta képet kapjatok arról, mire is számíthattok, ha beültök erre az előadásra. Előre szólok, még a részleteket kihagyó összefoglaló sem egy könnyed olvasmány. A következő sorokat kizárólag az erősebb idegzetű olvasónknak ajánlom!
A darab egy semleges térben kaotikus nyitánnyal kezd, amitől elsőre úgy érezzük, hogy valami álművészieskedős bénaságra ültünk be, de ez a tévérzetünk abban a pillanatban elszáll, mikor az öt történetből végighallgatjuk az elsőt. A natúr módon berendezett színpad nem véletlen, ugyanis ezzel a néző inkább a színmű fő erősségeire koncentrál, ami a történet és a színészi játék, amikről egy rossz szavunk sem lehet.
A társulat öt olyan történetet vitt színpadra, amiknek egyetlen közös pontja van. A szereplői egytől egyig átéltek valamilyen formában bántalmazást gyerekkorukban. Mindegyik karakter a gyermekbántalmazás egy típusát tárja elénk azzal, hogy elmesélik nekünk, min mentek keresztül. Találkozunk iskolai terror áldozatával, szexrabszolgával, egy könyörtelen és szadista anya lányával, és két olyan fiatallal is, egy fiúval és egy lánnyal, akik szexuális abúzust voltak kénytelenek rendkívül fiatalon elszenvedni.
Már az első karakter előadása is olyan erősen vág minket pofán, hogy azt Tyson is megirigyelné, de a darab a felépítésének köszönhetően egyre durvább és kényelmetlenebb eseményeket tár elénk. Még a kényelmes fotelokban sem találjuk a helyünket, fészkelődünk, hányingerünk van, nem tudunk hova nézni, mert a színpadon álló színészek olyan erővel és hihetően szereplenek, hogy képtelenné válunk arra, hogy vörösre sírt szemeikbe nézzünk. Ezt a hangulatot fokozzák még a darabban az egyes karakterek feltűnése előtti vászonra vetített kisfilmek, amik metaforikus betekintést engednek az elkövetkező percekbe. A végzetes ütést mégsem a hangulat viszi majd be, hanem a tudat, hogy a társulat valós, megtörtént eseményeket dolgozott fel.
Hogy ha ilyen érzetet kelt az előadás, akkor mégis miért nézzétek meg? Jogosan vetődhet fel bennetek a kérdés, mert színházba mégiscsak szórakozni jár az ember, nem pedig szenvedni. A válasz viszont ugyanolyan triviális, mint maga a kérdés. Mert bár tudunk róla, hogy sajnálatos módon még manapság is létező jelenség a gyermekbántalmazásnak mindegyik fajtája a világ minden táján, de valahogy mégsem tudatosul az bennünk, hogy azzal, ha hallgatunk róla, magát az eseményeget legitimáljuk. Mert sajnos hallgatunk róla. Talán még magunknak sem ismerjük be, de mindannyiunk életében jelen van vagy volt. Ha nem is konkrétan velünk történt ilyesmi, de teljes biztonsággal állíthatom, hogy mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, akit érint a probléma. Az áldozatok félnek és szégyenkeznek, az elkövetők köztünk élnek, ezért erről igenis beszélni kell, a Good Day Today-nek pedig az a legnagyobb erőssége, hogy beszélgetést indít a témában.
Amennyiben önt, vagy környezetében valaki bántanak, ne szégyelljen segítséget kérni!
Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT)
Telefon: 06/80-20-55-20 (éjjel-nappal)
www.bantalmazas.hu
e-mail: okit@ncsszi.hu
