Anon Anon 
Bár ha jobban meggondoljuk, van abban valami szomorú, hogy folyton túlszárnyalnak (vagy talán inkább alulmúlnak?) minket. Mr. Bikicsunáj, Pákó, Szintiboy akár nyugdíjba mehetnek ezek után.
Bev és Bob Holwager, ez a furcsa pár – ahogy oly sokan – szerettek karaokezni. Azonban ők úgy gondolták, nem elég nekik az e célra szakosodott presszók néhány tíz fős közönsége, és döntöttek: kiállnak a nagyvilág elé. Különösebben nem volt ez egy jó döntés. (Maradt volna a sarki söntés!)
A fellelhető gazdag életműből némi vacillálás után a Toto-féle Africa sajátságos, de akaratlan átdolgozását (kerékbetörését) választottuk. Tulajdonképpen a rendezői Oscarra (Grammy díjra) érdemes klip miatt döntöttünk így. Elképesztő a forgatókönyvíró fantáziája (már ha volt ilyen), a technikai trükk, ahogy a szereplőket bevarázsolják az Afrikai útjain porfelhőt verő terepjáróba. Hogy némely szereplő egyszerűen kisétálgat a képből, vagy fél teste eltűnik a semmiben – smafu!
Az ének pedig fenomenális: az öt perces duett során akár három-négy hangot is eltalálnak! Az összhang még nem tökéletes, néha bökdösni kell a pasast, mikor lépjen be, hiába a szintivel kipötyögött énekdallam. Reméljük, az élet egyéb területein sikeresebb az együttműködés. Erre szinte garanciát jelent a hölgytag férfifantáziát beindító mikiegeres szerelése.
A refrén interpretálása belőlünk is májusi érzéséket varázsolt elő – olyan értelemben, hogy a macskák ilyenkor szokásos bagzása (és az azzal járó vernyákolás) jutott eszünkbe. És ami a legelképesztőbb: Bev és Bob komolyan veszik önmagukat, legalábbis erre utal, hogy röhögés nélkül végigcsinálják ezt az egészet. Vajon mi a titkuk?
