Anon Anon 
forrás: Soproni Múzeum
A Soproni Múzeum több éves projektje zárult le január 19-én, amikor megnyílt a Macskakő névre keresztelt új állandó kiállítása, amely a mindennapok történetét mutatja meg, elsősorban gyerekeknek.
Egyre népszerűbbek külföldön és itthon is a különböző korosztályokat megszólító kiállítások, múzeumok, hasonló tematikus múzeumi kiállítás látható Bécsben is. Országosan egyedülálló azonban, hogy egy múzeum olyan állandó kiállítást készítsen, amely kifejezetten a legkisebb korosztályt szólítsa meg, nevezetesen az óvodásokat és az alsó tagozatosokat.
– A célközönségünkhöz tartozó gyermekek nagy része talán nem is járt még soha múzeumban, történelmi ismeretekkel sem rendelkezik – hangsúlyozza Szabadhegyi Zita, a Macskakő egyik ötletgazdája. – A múlt kincseivel való ismerkedés azonban már nagyon korán elkezdődhet, ha a tárgyak megismerésére fektetjük a hangsúlyt. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermek saját módszereivel, saját maga fedezze fel a letűnt korok világát. Ezért a számukra már ismert, őket is mindennap körülvevő használati tárgyakkal hasonlítjuk össze a történelmi korokból származó, eredeti műtárgyakat.
A kiállítás otthonául egy 17. században épült barokk épület szolgál, amelynek történelme ismert a városban, és több érdekesség is kötődik hozzá. Ez a ház szolgált otthonául Eggenberg János herceg özvegyének, aki megnyitotta kapuit a protestánsok előtt, és erkélyéről hallgathatták vasárnaponként az istentiszteletet, ezért a tettéért a város Evangélikus Gyülekezete a mai napig nagy tiszteletben tartja az hercegnét.
A kiállítótér több, jól elkülöníthető helységből áll, amelyeknek a „bugyor” jelzőt adták. Ezekben a „bugyrokban” találkozhatnak az érdeklődők a mindennapi élet különböző szegmenseivel, az „Álom-bugyorban” például az alvási szokásokkal, mondákkal, mitológiákkal ismerkedhetnek meg a kiállítást megtekintők, míg a „Iskola-bugyorban” a különböző korok oktatásával ismerkedhetnek meg a látogatók. Ügyesen lett megoldva, hogy a gyerekek mellett a kísérő szülők is jól érezhetik magukat a kiállításon. A gyerekeket elsősorban a játékok és a kipróbálható műtárgymásolatok fogják valószínűleg majd a legjobban lekötni, míg szüleiket, tanáraikat elsősorban az érdekes történelmi adatok, írások, műtárgykuriózumok.
A kiállításról elmondhatjuk, hogy addiktívre(kvázi történelmi kíváncsiság-függést okozóra) tervezték. Elsőre nem lehet minden titkát megfejteni, és arra ösztönzi a gyerekeket, hogy újra- és újra visszatérjenek, megismerve a kiállítás, és ezzel együtt a történelem újabb-és újabb érdekességét. A kiállítást – úgy vélem – az fogja igazán értékelni, akik a vezetéseket, múzeumpedagógiai foglalkozásokat is kérik, mert csak úgy válik teljesen érthetővé a tárlat.
