Nem is kell hosszú évszázadokat visszamennünk az időben ahhoz, hogy gyökeresen más jelentésével szembesüljünk e szónak. A múlt században, egészen a nyolcvanas – kilencvenes évekig–, ha szövegíróról beszéltünk, akkor vagy újságírót, vagy forgatókönyvírót értettünk alatta, de ami talán még általánosabb volt, ha egy dalszöveg-író jelent meg a képzeletünkben.
Mi a helyzet ma? A variációk száma határtalan: eszünkbe juthat ugyan a fent említett három szakma képviselője is, de leginkább a webes szövegírás gyakorlóira gondolunk.
Hiszen szöveget ír az, aki blogot vezet, akinek saját web oldala van vagy bárki, aki értékesíteni szeretne az interneten vagy esetleg elektronikus úton kommunikál. A jó szöveg elengedhetetlen mindennapjainkban, a magánéletben és a munkában egyaránt. Sok esetben célunk elérése múlik rajta, hiszen ha jó a szövegünk, hamarabb adunk el bármit – legyen az autó, lakás vagy a megunt ruhadarabunk.
Persze fordítva is igaz ugyanez, hányszor győz meg minket egy-egy jól eltalált értékesítési levél vagy hírlevél és rendelünk meg olyan árucikket, melyre reggel még nem is gondoltuk, hogy szükségünk lenne. Ha jól belegondolunk a szövegírás fegyver a kézben, mellyel nagyon sok mindent elérhetünk, most amikor az életünk meghatározója az információáramlás.
Éppen ezért – mint minden fegyver – veszélyes is lehet és nagyon óvatosan és körültekintően kell vele bánni. Manapság nagyon sok a helytelen vagy nem a valóságon alapuló információ, mely napvilágot lát és a háló segítségével széles körben, villámgyorsan elterjedhet.
Ha informálódni szeretnénk, nézzünk utána a forrásnak és ne higgyünk el bármit, ami felkerül a netre. Amennyiben mi magunk írunk szöveget, felelősséggel és becsülettel kell eljárnunk, hiszen az lenne a jó, ha az írott szó visszanyerné a tiszteletet, mely egykoron övezte.