Erunder 
„Egy kép többet ér ezer szónál!” – idézik sokan a mondást. Igaznak érezzük, mégis van itt egy bökkenő; soha ennyi szövegírót nem kerestek még, soha nem volt ennyi napi szinten frissülő szöveg elkészítésére igény.
Egy nagyon szép kis filmet – igazából egy rágógumi-reklámot – láttam nemrég. Szavak nélkül mondott el egy szerelmi történetet, amelynek az volt a lényege, hogy az ifjú pár találkozása egy közös rágózással kezdődött, és minden neves eseménynél újra előkerült a rágógumi. A fiú a rágók papírjain megörökítette a szép emlékeket apró felskiccelt rajzokkal, és évek múltán az évfordulójukon, egy ezekből készített kiállítással lepte meg a lányt, aki ekkor már a felesége és gyermeke anyja volt.
Akkor mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Hiszen a filmhez forgatókönyvet, szöveget kellett írni, azt pedig szavakból, mondatokból áll. De a leíráshoz el kellett „kép”-zelni a történetet, tehát akkor is képekben született meg először. Vagy mégis a szöveg az alapvető?
Voltak és vannak kultúrák, ahol nincs írásbeliség, ahol rajzok, szimbólumok, szájról szájra terjedő mondák és mesék őrzik az adott törzs vagy nép hagyományait, történetét. Volt és van olyan hely, ahol a vezetők, tudósok és gazdagok kiváltsága volt csak az írás és olvasás. Ma, a mi kultúránk arra épül, hogy tudunk szöveget írni és olvasni, szövegeken keresztül kommunikálni.
Tájékoztató táblák, reklámplakátok, használati útmutatók, kitöltendő nyomtatványok, szótárak, munkafüzetek, újságok, szórólapok dzsungelében élünk. Lehet, hogy ezek egy része már egyre inkább átkerül a virtuális térbe, és az okostelefonok világában már minden azonnal fotózható és továbbadható, mégsem elég csak megmutatni, el is kell mondani, mi történik. Profi és amatőr szövegírók hada tölti fel minden nap a közösségi oldalakat, honlapokat, applikációkat aktuális információkkal, tudnivalókkal, érdekességekkel vagy éppen manipulatív tartalommal, álhírekkel.
Az információ éhségétől húsz év alatt eljutottunk az információ csömöréig. Ma már nem az információ az áru, hanem a személyre szabott, megszűrt információ, olyan szövegbe és képbe, azaz olyan formába ágyazva, amely a legrövidebb időn belül a leghatékonyabban adja át a tartalmat az ügyfélnek, felhasználónak.
A magányos szövegírónak a monitor előtt tökéletesen bele kell élnie magát a leendő olvasója lelkivilágába, szellemi színvonalába, és patikamérlegen kell kiegyensúlyoznia a mondatait, legyen szó 140 karakterről, füzetnyi használati utasításról vagy 60 oldalas oktató e-bookról. Bármi is a célunk, érdemes profikkal dolgoztatni, mert ma már a „rizsa” és a „bikkfa nyelv” nem menő, csak a szakértelemmel megírt szöveg fog működni, megfelelő eredményt hozni.
