Sajtótáji történetek vol. 11 – a művészet az utcára lép Szegeden

A Szeged ART összművészeti programsorozat idén már komolyabb lesz, mint tavaly. Az esemény sajtótájékoztatójára kaptunk meghívót, amiről szokásunk szerint, a rendezvény részletein túl, be is számolunk nektek.

Mikor tegnap a szerkesztőségi e-maileket böngészve szembetaláltam magam a meghívóval, egyből az jutott eszembe, hogy milyen lesz egy sajtótájékoztatón elájulni a hőgutától. Lazán elegánsra véve a figurát – hosszú nadrág, fehér ing, de feltűrve -, egy fél literes behűtött ásványvízzel felszerelkezve vágtam neki, gondolván arra, hogy a kollégáknak majd legyen mivel fellocsolni engem.

Szerencsémre, ez végül nem következett be, de a meglepetés így sem maradt el. Ennek a megértéséhez tudnotok kell, hogyan nézett ki a tájékoztató helyszíne. A Wagner-udvar Szeged egyik legrégebbi épülete. Patinás ház, ami az idők során jó pár felújítást átélt már. A térkövek modernek és az udvar közepe parkosított, de a festék és a vakolat omladozik.

Az udvar hátsó, árnyékos részében állítottak fel pár széket és egy asztalt, ami ezzel ideiglenesen sajtótáji területté avanzsált. Amíg a többi meghívott vendégre vártunk, egy fiatal srác gitáron fülbecsengő dallamokat játszott, az addig érkezettek pedig könnyedén cseverésztek. Az egésznek a helyszín, a zene és az atmoszféra miatt olyan hangulata lett, mint egy 20. század eleji fogadásnak. Ez az érzés Tandi Lajosnak az eseményről szóló beszédében is visszaköszönt.

Miután a Városkép ügyvezetője röviden bemutatta a rendezvényt, és arról tájékoztatott minket, hogy az épület a rendezvény kezdetéig egy újabb ráncfelvarráson fog átesni, egyből át is adta a szót a mellette ülőknek. Szó esett egy híres szegedi művészről, Kass Jánosról, akinek az emléke előtt az egész programmal kívánnak tisztelegni. Az ő szellemiségét kívánják visszaadni, és még a városhoz kötődő műveivel is találkozhatunk majd, de a múltba révedés ezzel nem merül ki.

A már említett kurátor, Tandi János szólt pár szót arról is, hogy a művészetnek és a kulturális értékeknek nem a vagyonosok páncélszekrényeiben van a helye, hanem az emberek között, mindenki számára könnyen elérhetően. Kritizálta a drága belépőket, és azt, hogy a szabad művészetet az értékek érdekekhez való kötődése megöli. Még azt is elmesélte, hogy a két világháború között vasárnap délelőttönként a Széchényi téren mindig élő zene szólt. Szeretné, ha ez ma is így lenne, ha egy öttagú család megtehetné, hogy vasárnap délelőtt zenészeket hallgathatna a belvárosi parkban, majd beülhetnének egy étterembe átbeszélni élményeiket. Természetesen tisztában van vele, hogy elgondolása milyen utópisztikus, mégis ez a példa írja le legjobban, hogyan változott az emberek kultúrához való hozzáállása.

A Szeged ART pedig pontosan ezen a hozzáálláson szeretne változtatni azzal, hogy kiviszik a művészetet az emberek közé az utcára, ezzel mindenki számára könnyen elérhetővé téve azt.

Nem is húzva tovább szót, alább találhatjátok a programokat.

SZEGED ART-  Képzőművészet és zene Szeged utcáin, terein, parkjaiban, teraszain – 2017. július 1 – augusztus 20.

Július 1. szombat – Megnyitó Dugonics tér, délután 17.00

KASS JÁNOS GYEREKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓI szabadtéri kiállítás

Július 15. szombat – Megnyitó – Klauzál tér 18.00

FOTOGRÁFIÁK A RÉGI SZEGEDRŐL szabadtéri kiállítás

Július 29. szombat – Megnyitó – Kárász utca – Kölcsey utcasarok 18.00 – AZ ÉN VÁROSOM Németh György karikatúrái szabadtéri kiállítá

Augusztus 10. csütörtök – Megnyitó – Wagner Udvar 18.00 – LÍRAI HARMÓNIÁK ( A Szegedért Alapítvány Gregor-díjas szobrászművészének Popovics Lőrinc önálló kiállítása

Augusztus 11. péntek – Megnyitó Dugonics tér 18.00 – MESTER STAFÉTA (Szegedi szobrászművészek szabadtéri szoborkiállítása)

Augusztus 15. vasárnap GROTESZK VONALAK Karikaturisták a Kárász utcai teraszokon délelőtt 11-14-ig, délután 5-től 7-ig – Kovács Kázmér és Hudi Dániel

Augusztus 20. vasárnap Széchenyi tér 11-től 15.ig – VASÁRNAP IS FESTŐK… (Szegedi alkotócsoportok festenek korhű jelmezekben)

Persze, egy sajtótájékoztató sem telhet el apróbb poénok nélkül, amiket általában maga az élet ír, így ez most sem volt másképp. Tandi János a programok felsorolása közben folyamatosan eltévesztette a dátumokat, az események neveit, és a helyszíneket, amiért úgy kért bocsánatot, hogy tudatta velünk, nem ért a számokhoz. A legjobb mégis az volt, mikor egy német, turista házaspár betévedt a tájékoztató helyszínéül szolgáló udvarba, és vadul kattintgattak a gépeikkel. Hogy miért? Mert maga a Szeged ART is erről szól, hogy a városba az akár csak egy napra is betévedő turisták képet kapjanak a helyi kultúráról. Ők pedig ezzel a véletlen tettükkel mintha előre megjósolták volna az esemény sikerességét.

Szóval, végül fellocsolni a hőgutából senkit sem kellett, de egy kis időutazáson mégis mindannyian részt vettünk. Képzeletben elnéztük a két világháború közötti Szegedre, egy múlt század eleji, délelőtti fogadáson társalogtunk, miközben egy utópisztikus világképről ábrándoztunk. Mindezt pedig úgy, hogy még csak nem is hallucináltunk.