Blackphoenix 
A Sajtótáji történetek cikksorozatunk harmadik részében a Gryllus Kiadó legújabb zenei nyalánkságait boncolgatjuk. Bár már a meghívóban olvashattam, hogy november 3-án a kiadó legújabb albumaival kapcsolatos friss információk mellé némi zenei ízelítőt is kapunk, mégis meglepődtem, hogy mennyire megtelt élettel az Evangélikus Országos Múzeum előadóterme (amely a maga jelenlegi, minimalista állapotában erősen emlékeztetett engem egy borospincére).Persze már a kezdet kezdetén, a találkahelynek kinevezett Kaláka Boltban megalapozódott a hangulat. Megismerkedtem egy szintén ex-pázmányos „kolleginával”, Orsival, aki az esemény lebonyolításában segédkezett. A Kaláka együttes frontembere, Gryllus Dániel pedig megkínált bennünket az azonos nevű borral (talán innen ered a fenti asszociációm is a „koncertteremmel” kapcsolatban). Bár a száraz bor nem szerepelt a repertoárban, a Kaláka-nedű vitán felül isteni volt, így valószínűleg a fanyarabb ízek kedvelői sem érezték úgy, hogy hoppon maradtak volna.
A pohárköszöntő után átvonultunk az előadóterembe, ahol a második sorba ültem le. Nem sokáig maradt üres a mellettem lévő szék; Radványi Balázs művész úr úgy döntött, mellettem foglal helyet, ha már fent a boltban úgyis bemutatkoztunk egymásnak. Éppen csak annyi időnk maradt, hogy megvitassuk, a második sorba beülni sokkal kevésbé számít tolakodásnak, mint az elsőbe, azután Gryllus Dániel máris felkonferálta a rendkívüli demo-koncertet megnyitó MagyarVista Social Clubot, akik Mégis a szerelem című új albumukkal igyekeznek ismét meghódítani a közönség szívét.
Az utánuk következő Tabulatúra fellépése előtt máris tanultam valami újdonságot, miszerint az egyházi zenére csak a barokk korban húzták rá a a síron túli hangulatot idéző orgonaszót, és a lassú tempót, így az az előadásmód, amelyet az átlagember autentikusnak gondol, valójában nem is az. Egy azonban biztos, Huber Henriett olyan életerővel teli hangon zengte a Collaudemus Christum Regemet, amelyet egészen felemelő érzés volt hallani.
Ám – talán, hogy ne érzékenyüljek el túlságosan 🙂 – a művész úr mellettem nem állta meg egy kis morgás és építő jellegű kritika nélkül, amikor egy-egy kevésbé átütő erejű produkció következett.
” – Húsz percig készülnek egy kétperces dalra!”, ” – Ő nem a közönségnek énekelt, megtartotta magának a dalt. Na de majd Szarka Gyula!”
Valóban nem csalódtunk az Álmos legendát felidéző énekesben, sem a zenészekben; a daluk forrásig pezsdítette az ősmagyar vért az emberben. Ráadásul mindezt anélkül tették, hogy primitív módon melldöngetővé vált volna az előadásuk, amit külön nagyra értékelek.
Az Apnoé együttes sem adta alább. A mesemondó, Fábián Szabolcs mindenkit biztosított afelől, hogy egy vérmes rock ‘n’ roll banda is képes gyereklemezt kiadni, sőt kifejezetten üdítő feladat ennek a közönségnek játszani. Ennek ellenére a hatás kedvéért mi egy kicsit felturbózva, 18+-osított verzióban hallhattuk Binde bácsi viszontagságos történeteit, ahogyan tűvé teszi egész Magyarországot két elveszett kecskéje után. Az előadás egy leheletnyit áthajlott az interaktív műfajba, rendkívül szórakoztató volt, és a legszellemesebb PR-dumával zárult, amelyhez az elmúlt években szerencsém volt.
Mivel a Belvárosi Betyárok szövegírója és énekese, Váray László éppen külföldön tartózkodott, a Láss világot! című szám meghallgatásához médiumot kellett váltanunk, így megnyitottuk a youtube végtelen, virtuális koncerttermét is. A dalnak ily módon osztoznia kellett a közönség figyelmén az animációval, és a megszületésével kapcsolatos háttértörténettel, miszerint egy beteg kisfiúnak, Zalánnak íródott. Ám mindezek csak erősítették a zene és a szöveg pozitív erejét.
A Kaláka nagy szerényen szinte a koncert legvégére húzódott, viszont zseniálisak voltak. Amikor megtudtam, hogy József Attila- feldolgozások szerepelnek az új lemezen, az együttesnek máris félig nyert ügye volt nálam, a profin és szenvedéllyel előadott Jaj majdnem című dal után pedig teljesen. Ám a zenekar nem áll meg a – saját bevallásuk szerint – régi adósságuk teljesítésénél. József Attila című lemezükkel egy időben megjelent a Szeretlek (értelemszerűen egy szerelmes dalokból szőtt csokor) is, emellett terveik között szerepel a Kutyából szalonna című Lackfi János-kötetben szereplő versek feléneklése. A sajtós közönségnek máris volt szerencséje meghallgatni ezen kooperáció egyik, Rend a lelke mindennek cím alatt futó gyümölcsét, amelyen valószínűleg többen is könnyesre röhögtük magunkat.
Ezután hallhattunk még néhány kulisszatitkot a Herczku- Lackfi című készülő lemez munkafolyamatairól, amely igazi horror story, főleg, amikor a zenés kíséretért felelős Sinha Róbert hangkártyája megadja magát a népdalok arzenáljának, és egyszerűen kigyullad. A meglepetés-versekként elhangzó Akkoriban és a Zűrdöngölő zenei aláfestés nélkül is nagyot ütöttek; cinikus hangvételük, amely egyaránt kíméletlenül osztotta a pofonokat a régi szép világok utáni túlzott nosztalgiának és a modern világban fellelhető aberrációknak, ismét mosolyt csalt a közönség arcára.
Az esemény záróakkordjaként elhangzó 1-ső pesti Rackák választott dala is ezt az irányvonalat mozdította tovább, előadásuk pedig méltó megkoronázása volt egy vibrálóan sokszínű koncertnek. Mint kiderült, a fiúkat november 8-án szólítja Dahsvillbe a kötelesség. Happy Election Day, Boys!
A frissen megjelenő lemezek teljes listája:
Szarka Gyula: Álmoslegenda
1-ső pesti Rackák: Betyárjáték
Korál-sziget: Electric
Apnoé: Binde bácsi barátai
Kaláka: József Attila
Kaláka: Szeretlek
EastWing Group: Autumn Live
MagyarVista Social Club: Mégis a szerelem
Belvárosi Betyárok: Fejforgató
Tabulatúra: „Született világ megváltója…”
Herczku-Lackfi Sinha Róbert zenéjével
