Amikor a kimondhatatlan kimondatik - Apád előtt ne vetkőzz - Corn & Soda

Amikor a kimondhatatlan kimondatik – Apád előtt ne vetkőzz

Az Orlai Produkció legújabb előadása ismét tabutémát feszeget, méghozzá a családon belüli abúzust. A Tasnádi István rendezte darab Péterfy-Novák Éva Apád előtt ne vetkőzz című nagysikerű regényéből készült, az előadói pedig Péterfy Bori és Pataki Ferenc. Az előadás a Jurányi Házban látható.

forrás: Jurányi Ház
fotó: Takács Attila

Mi történik akkor, amikor az él vissza a szeretetünkkel, akiben feltétel nélkül bíztunk? Honnan tudhatjuk, mikor fordul a szeretet eltorzult szexuális vággyá? Egyáltalán kiben bízhatunk? És hogyan válik valaki szexuális ragadozóvá? Így születnek, vagy az élet teszi őket azzá? Ezekre és más, hasonlóan fontos, de általában agyonhallgatott kérdésekre keresi a választ a darab.

Ahogy belépünk a színházterembe, a színpadon egy kellemes színekkel, otthonosságot sugalló kellékekkel berendezett nappali képe fogad, középpontjában két egymást kereső kezet ábrázoló festménnyel. A kanapén pedig ott ül csöndben, szótlanul Péterfy Bori. A nézőnek így olyan érzése támad, mintha valóban egy nappaliba csöppent volna, így önkéntelenül betolakodva valakinek az intimszférájába. A darab célja pedig pontosan ez: lássuk, mi történik a tökéletesnek tűnő családok magánszférájában, mi lapul a felszín mögött, mi az, amiről senki nem vesz tudomást, lássuk, amit eddig nem láttunk, és kimondassék a kimondhatatlan. Közben pedig nem enged, nem hagy menekülési útvonalat, mi is ott ülünk a nappaliban, részeseivé válunk a történetnek.

forrás: Jurányi Ház
fotó: Takács Attila

Péterfy Bori és Pataki Ferenc párhuzamos monológjai két megrázó történetet mesélnek el, amelyek mégis egybefonódnak, rezonálnak egymásra, feltárják a múltat, megmutatják a szörnyű jelent, és előrevetítik a baljóslatú jövőt.

Az öt éves Eszter (Péterfy Bori) számára a nagyapja a mindene, és tudja, hogy nagyapja, Tatus (Pataki Ferenc) őt szereti a világon a legjobban. Eszter feltétlenül bízik benne, és tudja, hogy számára csak jót akar. Aztán Tatus egyre furcsább módon fejezi ki szeretetét, amiről Eszternek tilos beszélnie, mert a többiek úgysem értenék meg. Eszter pedig bízik nagyapjában, mert őt soha nem bántaná. Eszter anyukája ugyan megmondta, hogy “apád előtt ne vetkőzz”, de Tatus nem az apja.

Közben megismerjük Tatus, Károly történetét is, aki 1920-as évek elején, nyolc évesen elvesztette a szüleit, húgával együtt árvaházba kerültek. Az árvaházban Károly megjárta a poklot, idősebb társai rendszeresen megerőszakolták, majd amikor testvérével együtt nevelőszülőkhöz kerültek, nevelőanyja egyre inkább bevonta szexuális játékaiba.

A két történet által egyszerre látjuk azt, hogyan válik a családon belüli abúzus áldozatává Eszter, hogyan képes mesteri módon behálózni és manipulálni őt nagyapja. De mindeközben arra is fény derül, hogyan vált Tatusból szexuális ragadozó. Megismerjük az okokat, megértjük, mi vezetett a nagyfokú személyiségtorzuláshoz, mindez azonban nem ad a bűn alól feloldozást, de nem is ez a darab célja.

forrás: Jurányi Ház
fotó: Takács Attila

Péterfy Bori és Pataki Ferenc monológjait hallgatva olyan érzésünk támad, mintha soha ki nem mondott, a lélek legmélyéről fakadó, titkos vallomásokat hallgatnánk. Eszter szerepében Péterfy Bori gyermeki nyíltsággal, szókimondással beszél az abúzusról, játéknak ható szexuális aktusokról. A néző pedig hallgatja, és egyre kényelmetlenül érzi magát, szeretne menekülni, nem hallani, de ez lehetetlen. Össze vagyunk zárva Eszterrel és Tatussal a nappaliban, és nem menekülhetünk az igazság elől.

Mind Péterfy Bori, mind Pataki Ferenc játéka lehengerlő. Péterfy Bori hol a gyermek Eszter bőrébe bújik, hol néhány jelenet erejéig Tatus nevelőanyját, Klárát alakítja. Játéka mind a két esetben megrázóan hiteles. Pataki Ferenc Tatusként szintén hűen jeleníti meg a manipulatív szexuális ragadozót, aki sokszor harcol a szégyenével, bűntudatával, de mégsem képes lemondani vágyairól.

Eszter és Tatus története egyedi, mégis általános érvényű, hiszen számtalan család őrizhet hasonló családi titkokat, amikről az áldozatok nem tudnak és nem is mernek beszélni. A Péterfy-Novák Éva regényéből íródott darab azonban szót emel az áldozatokért, hangot ad nekik, és szembesíti a sokszor álszentül félrenéző társadalmat a valósággal. Ráadásul nemcsak az áldozatok kapnak szót, hanem az elkötők is, megmutatva az idáig vezető okokat. Habár az elkövetők tetteire nincs felmentés, de ha látjuk a folyamatot, akkor talán esélyt kaphatunk adott esetben mindennek a megakadályozására. Minderre pedig csak nyíltsággal, nyitottsággal, a szemünket és fülünket nem befogva van lehetőségünk. Ezért fontos darab Az apád előtt ne vetkőzz, ezért fontos megnézni még akkor is, ha közben fáj.

Ez is tetszeni fog...