Egy tea Sisivel, csevej Deákkal, és közben nyomozunk is - Wéber Anikó: Az ellenállók vezére - Corn & Soda

Egy tea Sisivel, csevej Deákkal, és közben nyomozunk is – Wéber Anikó: Az ellenállók vezére

Wéber Anikó Az ellenállók vezére című regénye a Pagony Kiadó új sorozatának, az Abszolút Törinek a részeként jelent meg. A kötet a kiegyezéskori Magyarországra repíti vissza a fiatal olvasókat és a történet iskolás szereplőit. Az Abszolút Töri sorozatban olyan kiskamaszoknak szóló regények jelennek meg, amelyek megismerhetővé, könnyen átélhetővé teszik számukra a magyar történelem legkülönbözőbb korszakait.

forrás: Pagony Kiadó

Mivel a sorozat előző kötetét, Mészöly Ágnes A királyné violája című regényét nagyon szerettem, így kíváncsi voltam a következő Abszolút Töri kötetre is, így izgatottan kezdtem neki Wéber Anikó alkotásának. Mészöly Ágnes műve nagyon magasra tette a mércét, így arra is kíváncsi voltam, hogy az Ellenállók vezére megüti-e ezt a szintet.

Bár a regény teljesen önálló, a kerettörténet összefűzi a sorozat többi részével. A keret a Vitéz János iskolában játszódik, melynek udvarán áll az ősöreg fa, aminek a törzsébe bújva el lehet jutni távoli korokba. A főhősök ezúttal is 7. osztály diákjai, Viktória és Kristóf, de mellékszereplőként feltűnnek az előző kötetből megismert alakok is.

A történet szerint az osztályában szinte kívülállónak számító Viktória kilesi a fa titkát, és elhatározza, hogy visszamegy a 19. századba, pontosabban a kiegyezéskori Magyarországra, mert úgy érzi, az a kor hozzá sokkal közelebb áll, mint a sajátja. Ám nem sejti, hogy egyik osztálytársa, Kristóf követi őt. Amikor végül megérkeznek az 1867-es Pest-Budára, rögtön egy emberrablás szemtanúi lesznek, ezért elhatározzák, hogy megkeresik a bűnözőket, és kiszabadítják az elrabolt fiút. Végül egy szövevényes összeesküvés közepén találják magukat, de nem kell egyedül megbirkózniuk a nehézségekkel, mert barátokra is lelnek, és még olyan hírességekkel, mint Deák Ferenc, vagy Erzsébet királynő, is találkoznak, ráadásul végignézhetik Ferenc József koronázását.

A regény nagyszerű képet fest az 18967-es Pest-Budáról, tökéletesen bemutatja a nyüzsgő várost, a kiegyezés előkészületeit. Teljes pompájukban tűnnek fel ma is ismerős helyszínek, mint a Pesti Vigadó, Sándor-palota vagy a Városliget. De olvashatunk az egykori Nemzeti Kaszinóról vagy az első Nemzeti Színházról is, ami a mai Blaha Lujza téren állt. A fényűző épületek, paloták mellett képet kapunk a város szegényebb, nyomorúságosabb részeiről is, ami kontrasztot ad a csillogás mellé.

A korabeli helyszínek mellett az akkori politikai életet, a kiegyezés körüli vitákat, a mellette és ellene szóló érveket is nagyszerűen bemutatja a kötet. Megismerünk több híres történelmi alakot is, úgy mint Andrássy Gyula grófot, Erzsébet királynét, vagy a haza bölcsét, Deák Ferencet, aki egyébként a regény egyik legjobban sikerült karaktere is.

A remek történelmi háttér és korrajz mellett azonban a cselekményvezetést kicsit döcögősnek, hullámzónak éreztem. A gyerekek nyomozása többször leül, néha szinte el is felejtődik, így a cselekmény kissé vontatott, akadozó. Leginkább a regény közepén éreztem úgy, hogy nem igazán halad semerre a történet, az utolsó harmadban azonban mégis felpörögtek az események, és a végső csavart nagyon frappánsnak tartom.

Mint a cselekményvezetést, a karaktereket is kicsit kidolgozatlannak éreztem. Hiányoltam a szépen felépített háttértörténeteket, melyek annyira élővé tették a szereplőket az előző kötetben. Viktóriának és Kristófnak is keveset tudunk meg a családi hátteréről, és számomra az sem igazán érthető, hogy Viktória miért érzi úgy, hogy az életét inkább a 19. században élné le. Kicsit kevésnek érzem a szép ruhák és kastélyok iránti vonzalmát egy ilyen lépéshez. Kristóf végső jellemfejlődését azonban nagyon jónak tartom, talán a köztes lépéseket lehetett volna kicsit erőteljesebben hangsúlyozni. A karakterek közül – mint említettem – kiemelkedik Deák, akit igazán egyedivé és élővé sikerült varázsolnia Wéber Anikónak.

A regény nyelvezete olvasmányos, gördülékeny, jóval kevesebb diákszlenget használ, mint Mészöly Ágnes kötete. Ezt egy kicsit eleinte hiányoltam, mert a nyelvi humornak remek forrása, de például Viktória karakteréhez valóban nem illet volna az erőteljes szleng. Nagyon tetszettek viszont a regény leírásai, erős atmoszférateremtő hatásuk van.

Összességében Az ellenállók vezére egy fokkal kevésbé sikeredett lendületesre, izgalmasra, mint A királyné violája, mégis színvonalas, érdekes olvasmány, ami elnyerheti a kiskamaszok tetszését. Ráadásul a kor megértését, átlátását nagyszerűen segíti, átélhetővé, kézzelfoghatóbbá teszi. A csillogó bálok, ruhaköltemények, korabeli divat részletes leírásai miatt pedig a lányokat különösen megragadhatja.

Ez is tetszeni fog...