Krusovszky Dénes új verses kötete- Áttetsző viszonyok - Corn & Soda

Krusovszky Dénes új verses kötete- Áttetsző viszonyok

A Libri irodalmi közönségdíjas szerző új kötetéből, az Áttetsző viszonyokból közlünk verset.

Mindannyian ismerjük azokat a pillanatokat, amelyekben egyedül
vagyunk: az elalvás, az ébredés előtti perceket, amikor már tudjuk,
hogy valamit épp elfelejtünk, de már nem tudjuk, hogy mit. Krusovszky
Dénes
új verseskönyve ezeket a pillanatokat szólaltatja meg.
Az Áttetsző viszonyok egy modern álmoskönyvhöz hasonló: a
szürreális, mégis mindennapi, szokatlan képek megfejtése az
olvasóra vár.

Krusovszky Dénessel Turi Tímea, a könyv szerkesztője beszélget
élőben az Áttetsző viszonyok című kötetről május 28-án 16
órakor a Líra Könyv facebook oldalán.

Áttetsző viszonyok

1.

Szamarat bottal verni,

madarat kalitkába zárni,

kutya nyakába koloncot kötni,

ökör orrába vaskarikát dugni,

liba torkát csőre húzni,

medvebocsot forró lemezre tenni,

tehén tőgyére szivattyút fogatni,

fecske fészkét bottal leütni,

darázs odújába mérget fújni.

2.

Közben meg, tényleg,

mindez az enyém,

mutatnék körbe,

de nem találom a kezem.

3.

A szerelmesek, mondják, gyakran

annyira azonosulnak egymással,

hogy átveszik a másik tulajdonságait,

megváltozik az ízlésük, átalakul a viselkedésük,

másként kezdenek beszélni, öltözködni, enni,

a távolabbi ismerősök szinte rájuk sem ismernek már,

ezután nem ritka, hogy az azonosulás

következtében valóban szerepet is cserélnek,

és a szerelem tetőpontja egyben a végét is előrevetíti,

ilyenkor kezdődnek a kisebb-nagyobb bajok,

hirtelen veszekedések, sűrű hangulatváltások,

megmagyarázhatatlannak tűnő kifogások, kiábrándulás az illatokból, színekből, formákból,

mígnem a lassú elhidegülés

előbb kétségbeeséssé, aztán haraggá válik,

ezután szükségszerűen sor kerül az elszakadásra,

de már az sem old meg semmit, hiszen még ekkor sem ismerik fel,

hogy a másikban önmagukat gyűlölték meg

a magukra maradt szeretők.

4.

Törékenyek vagyunk,

törékenyebbek, mint bárki hinné,

pedig felpuhultunk már,

zsírosak vagyunk, és lomhák,

gyönyörűek, törékenyek és puhák.

5.

Egy újságcikkben olvastam,

hogy előző éjjel valaki

kilopózott az elhagyott homokbányába,

és purhabbal fújta tele

a gyurgyalagok odúit,

mégsem merem ezt elmesélni neked,

nem akarom, hogy azt hidd, dicsekszem.

6.

Megy le a nap, kotródik el,

a sugárút mentén ropognak a fák,

sétálni indultunk, de mindketten utáljuk,

hogy itt kell vonszolni rojtos tagjainkat.

Az árnyékok csendes agóniáját nem is olyan

rég még alkonynak hívtuk, és azt mondtuk,

ez szép, mint ahogy ma is mondhatnánk,

ha nem volnánk árnyak magunk is.

Viszonyaink áttetszők és kuszák, merevek

de gyengék, könnyfakasztóan ostobák,

de hát mire is számítottunk, a palaszínű ég alatt

nem tagadhatjuk meg magunkat, csak egymást.

Kiszabadultunk valahová, ahová sohasem

akartunk kijutni, és most úgy botorkálunk,

mint az elfelejtett istenek, emlékek nélkül,

boldogan, üresen az üres ég alatt.

Miért is jöttünk, nem tudom, egy folyópartra

értünk ki végül, lángoló hajóroncsokat

sodort a víz, a nép tapsolt és ujjongott,

ez a tompa ujjongás, azt hiszem, ez vagyunk.

7.

Miért néznek az állatok

folyton,

mit bámulnak rajtunk

ennyire, mit akarnak, mert akarnak

valamit, legyőztük őket, de nem hagynak

örülni.

8.

Sosem értettem azokat,

akik az autópályák felüljáróin

a nyirkos korlátnak dőlve

órákig nézik a hömpölygő gépeket,

sosem értettem, de aztán

magam is lenéztem egyszer,

és elviselhetetlen vánszorgássá

változott át minden azután.

9.

A föld valóban kerek, de az emberi lélek

egészen lapos, lapos, és kissé gyűrött a szélein.

10.

Pornófilmet forgatnak az Olümposzon,

atyám, mondd meg, szabad-e szeretni,

szabad-e a léleknek megindulnia,

szabad-e sírni, szabad-e ragyogni,

egyáltalán, mi az a lélek,

és ha már józan eszünkkel az összes

ösztönt sorra legyőztük, nem leszünk-e nagyon egyedül?

Az olümposzi pornófilm forog,

a mítoszok edénye felborult,

és ráfröccsent mindenre, ami benne volt,

csattog, hörög, szűköl a mennyország,

a hegy lábához egy szűk ösvény vezet,

de visszatérni mihez is lenne kár.

Ez is tetszeni fog...