Magyar rajzoló repíti Budapestre a Pokolfajzatot – interjú László Márkkal, a Hellboy-univerzum új művészével

Ha egy szép napon megírják a 21. századi magyar képregény-művészet történetét, 2020. január 15-e mindenképpen egy külön fejezetet fog érdemelni. Ekkor jelent meg ugyanis a 2019-es Hellboy Winter Special és benne a fiatal magyar művész, László Márk rajzolta The Miser’s Gift című papírmozi. A történet 1989 Budapestjére repíti a Dark Horse Comics talán legnépszerűbb karakterét, a Pokolfajzatot, hogy térben és időben kalandozva megküzdjön egy eddig soha nem látott szörnyszülöttel. Történelmi pillanat ez, hiszen első ízben fordult elő, hogy egy Budapesten élő és alkotó magyar művész rajzai az egyik legnagyobb amerikai képregénykiadó talán legismertebb karakterének füzetében jelenik meg.

Corn & Soda: Ma jelent meg a 2019-es Hellboy Winter Special, benne a te rajzaiddal. Szívből gratulálok! Hogyan érkezett a megkeresés? E-mailben? Telefonon?

László Márk: Facebookon keresztül, teljesen random történt, egyszer csak rám írt Mike Mignola, hogy szeretne tőlem oldalakat látni. Persze már korábban bejelöltem őt facebookon, amikor dobogós lettem egy Hellboy rajzversenyen, ahol ő volt az egyik zsűri. Eleinte csak néha like-olta a rajzaimat, volt, hogy kommentelt. Már ezeknek is örültem, mint majom a farkának, ilyenkor az egész napom nirvánában telt, de soha nem gondoltam volna, hogy ennél a pár kattintásnál valaha is több érdeklődést mutatna a munkáim iránt. Aztán egyszer csak rám írt, hogy tudok-e küldeni képregény-oldalakat, mert van egy Hellboy-sztorija, amit megrajzolhatnék.

C&S: Azt lehet tudni, hogy mivel érdemelted ki Mike Mignola figyelmét, mint potenciális rajzoló?

LM: Öt évvel ezelőtt a Hellboy huszadik évfordulóján volt a fent említett nemzetközi Hellboy rajzverseny a Multiversity Comics.com szervezésében, bárki küldhetett fan art-ot, és itt sikerült bejutnom a három legjobb közé. Mignola volt az utolsó fordulóban a zsűri, akkor jelöltem be facebookon és szerintem akkor kerültem a látókörébe. Utólag megtudtam, hogy ettől függetlenül többen is rátweetelték már előtte a rajzaimat, hogy észrevegyen, mert eléggé nagy hatással volt rám a munkássága, és ez nyilván látszik az én rajzaimon is. Van egy magyar ismerősöm is, Jákói Dávid, aki néha kapcsolatban áll vele, és azt hiszem ő is beajánlott nála, szóval ezúton is köszönöm szépen mindenkinek aki így vagy úgy de segítkezett a dologban.

C&S: Hogyan készültél fel a munkára, a Hellboy-karakterek megformálására?

LM: Hellboyt már akkor is rajzoltam, amikor még senki nem kért meg rá, mert ő az egyik kedvenc képregénykarakterem, és rendszeresen elkap néha az inger, hogy lerajzoljam. Amikor megtudtam, hogy van rá esély, hogy hivatalosan is rajzolhatom, akkor azért elkezdtem komolyabban készülni. És szerintem Hellboyt elég nehéz jól rajzolni. Rajzolhatsz egy emberi koponyát, vagy arcot, amire ráraksz két szarv-csonkot és pirosra fested, de az attól még nem fog úgy kinézni, mint Hellboy, mert a feje inkább egy grafikai halmaz. Szóval sokat tököltem azzal, hogy elkapjam a karaktert. Nem tudom, hogy mennyire sikerült. Most, hogy megjelent a képregény, már elég sok hibát látok benne.

C&S: Egy korábbi interjúban azt mondtad, hogy nagyon lassan szoktál dolgozni, bele tudsz feledkezni a munkába. Egy ilyen nagy kiadónál ez működhetett?

LM: Ebben az esetben működhetett, mert – nem tudom, hogy ez mindig így van-e a Dark Horse kiadónál, de velem úgy történt, hogy – áprilisban kaptam meg a forgatókönyvet és szeptemberben volt a leadási határidő, tehát volt egy egész nyaram az egészre. De általában nagyon szorosak a határidők, például ahol most dolgozom, napi egy oldalt el kell készítenem. A Hellboyra viszont volt időm bőven.

C&S: A többszörös Eisner-díjas Dave Stewart (Esernyő Akadémia, Lex Luthor: Az Acélember) színezte a képregényed. Vele tartottad a kapcsolatod?

LM: Sokáig nem árulták el, én pedig nem is feszegettem, hogy ki lesz a színezőm. Úgy voltam vele, hogy akkora szerencse és megtiszteltetés, hogy egyáltalán a Dark Horse-nál dolgozhatok, hogy inkább nem kukacoskodok. Meg végig volt bennem egy kis imposztor-szindróma, azt éreztem, hogy nem feltétlen jogos, hogy én kaptam ezt a lehetőséget, mert vannak, akik hozzám hasonlóan, de nálam jobban rajzolnak, és jobban megérdemelnek egy ilyen melót. De persze azért nagyon örültem meg örülök is a dolognak. Végül aztán megtudtam hogy a hivatalos “Mignolaverzum” színező, Dave Stewart színezi a sztorimat, szóval még szürreálisabbá vált az egész élmény. Az olyan dolgok kapcsán, mint például a telefonfülkék, szocreál neonfények, vagy a posta logó, amik felbukkannak a hátterekben, küldtem neki egy kis jegyzetet, hogy tudja milyenre kell színeznie. Azért egy-két stoptáblát fordítva színezett ki ennek ellenére is, de ezt egyrészt későn vettem csak észre, másrészt meg furán éreztem volna magam ha a szakma egyik legelismertebb színezőjének nekiállok hepciáskodni hogy “figyelj már, Dave, ezt itt ne így csináld légyszi!” 

C&S: Mi, magyar olvasók, hogyan tudunk hozzájutni a képregényhez? Csak online?

LM: Meg lehet rendelni online, de a magyar képregényboltokba is jut egy-két példány, például a Trillianban az Oktogonnál biztosan lesz. Valamint májusban a Vad Virágok Könyvműhely is megjelenteti magyarul egy gyűjteményes kötetben elvileg.

C&S: Ez a gyűjteményes kötet illeszkedni fog a most nyolcadik köteténél járó Hellboy-sorba?

LM: Azt hiszem igen, de az enyém csak a magyar kiadásba kerül bele.

C&S: Anélkül, hogy bármit lespoilereznénk el tudsz árulni néhány érdekezességet magáról a képregényről, akár a történetéről is? Budapesten játszódik, igaz?

LM: Igen, Budapesten. Ez is tök kedves dolog volt Mignola részéről, mert eredetileg úgy írta meg a történetet, hogy Prágában játszódott volna, de tudta rólam, hogy budapesti vagyok, ezért felajánlotta, hogy ha szeretném, áttehetjük ide a történetet. Részben azért is, mert így, hogy én pesten élek, egyszerűbb lesz elkapnom a helyszíneket, nem kell fényképeket bújnom Prágáról.

C&S: Pár napja közzétették a képregényed első oldalát az interneten, amire rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a magyar olvasók részéről. Sokan azt írták: végre egy olyan, Budapesten játszódó képregény, ami nem kizárólag a Bazilika és a Parlament körül forog.

LM: Igen, amikor megkaptam a scriptet és láttam hogy egy kocsmában indul a történet, rögtön beindult az agyam, hogy milyen világot kellene megjeleníteni. Apukám kocsmáros volt a kilencvenesévek elején, szóval  elég sok időt töltöttem már kisgyerekként is játékgépek közt a cigifüstben. Ebbe a szomorkás, szürke magyar szocreál lélekvesztő hangulatba belehelyezni Hellboyt nagyon jó móka volt, szerintem megy a karakterhez.

C&S: A borozó, amit az első oldalon látunk, édesapád borozója?

LM: Nem, nagyjából kitalált helyszín. Konkrét létező helyszíneket kevésbé használtam fel, inkább összegyúrtam elemeket innen-onnan. Van egy részlet a Dohány illetve a Szeszgyár utcából, egy Akácfa utcai kapualj, stb, de ezek nem annyira felismerhetőek, inkább csak kiinduló-referenciaként használtam fel őket, fontosabb volt, hogy a képek úgy legyenek megkomponálva, hogy jó arányban illeszkedjenek a figurák a hátterekhez, meg hangulatilag visszaadják a korabeli Budapesti miliőt.

C&S: Nagyon röviden felvázolnád, hogy miről szól a történet?

LM: Egy időutazós sztori, ahol Hellboy átkerül a múltbéli Budapestre, ami inkább olyan, mint egy szellemvilág.

C&S: A szellemvilág amúgy is közel áll hozzád, hiszen A kisfiú és a szellembohóc volt a diplomamunkád.

LM: Igen-igen. Egyébként azt hiszem az a képregényem volt az igazi kulcsa annak, hogy megkapjam a Hellboy-melót, mert amikor megjelent és kiposztoltam a facebookra, Mignola rögtön meg is osztotta, meg írt nekem privátban egy olyan kedves méltató levelet is róla, amit szerintem egyszer majd kinyomtatok és bekeretezve kirakok a falamra. Vagy egészhátasba magamra tetováltatom.

C&S: Az egész olvasható az interneten angolul?

LM: Igen, fent van a facebook oldalamon és a behance-en is.

C&S: Mesélnél egy kicsit a szakmai utadról?

LM: Grafikát tanultam a középiskolában, aztán animációt a Momén. Az animációt szerettem csinálni, de ott is elsősorban a tervezés része volt a kedvencem. Terveztem figurákat már rajzfilmbe (Istók), meg animáltam kicsit néhány diplomafilmbe (Symphony 42, Gorgon) is, de titokban mindig is tudtam, hogy a képregény az én igazi asztalom. Már régebben mindenféle rajzos meg képregényes Fanzine-okat készítettünk a haverjaimmal, többek közt Felvidéki Mikivel, meg Csepella Olivérrel. Aztán Olivér elkezdte csinálni a Nyugat+Zombik képregényt és felkért, hogy rajzoljam én az átkötő részeket, az álom-fejezeteket. Ez volt az első nagyobb megjelenésem. Meg még a Szépirodalmi Figyelőben jelent meg még egy 6 oldalas képregényem, amiben a punkról lamentálgatok.

C&S: A Hellboy óta érkeztek újabb megkeresések más kiadóktól?

LM: LM: Igen, szerencsére amint leadtam a Hellboyt szeptember elsején, azt hiszem ötödikén jött egy megkeresés a Boom! Studios-tól. Náluk jelenik meg a The Storyteller képregény. Ez egy olyasmi tévéműsor volt a 80-as években, mint Magyarországon a Magyar népmesék, csak élőszereplőkkel és Jim Henson bábokkal előadva. Ennek fut most a képregényverziója, ehhez kértek fel rajzolónak. Ők is a szellembohóc révén találtak meg, gondolom látták, hogy szellemeket és rémisztő karaktereket szeretek rajzolni, ők pedig pont egy kísértet-tematikájú számhoz kerestek rajzolót. Most ezen dolgozom.

C&S: Úgy tűnik, hogy kezd rád ragadni ez a túlvilági vonal…

LM: Úgy néz ki, ami érthető is, mert a horror a kedvenc műfajom, de nem szeretném, ha beskatulyáznának. Szívesen rajzolnék majd másféle témában, talán Pókembert nem, mert akkor sok felhőkarcolót kéne rajzolni, ami elég uncsi meg nehéz.

C&S: Pókember nagy bajban lenne Budapesten, itt csak a Bazilika két tornya között tudna ugrándozni…

LM: Így van! Igen, és van még egy magyar cím is, amin fogok majd dolgozni, az Utolsó Előtti Huszár egy mini-történetét készítem.

C&S: Ők hogy állnak a munkával?

LM: Mindjárt kész, tegnap dumáltam [Tuli] Krisztiánnal és mondta, hogy már csak az utolsó simításokat végzik. Az én történetemben a Mátranováki Fanyűvő fog szerepelni.

C&S: Köszönöm a beszélgetést! Még egyszer gratulálok és sok sikert a munkádhoz!

Frissítés: Futaki Attila (Conan) és Németh Gyula (Criminal Macabe) rajzai is megjelentek már a Dark Horse Kiadó gondozásában.