Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa - könyvkritika - Corn & Soda

Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa – könyvkritika

robert-jackson-bennett-lepcsok-varosa-head

Ki ne gondolt volna még arra, hogy milyen jó lenne egy másik valóságban élni? Az emberek természetesen egy szebb, jobb, békésebb világot képzelnek el maguknak, azonban az írók fantáziájában megjelenő utópiák a legtöbbször nem ilyenek. Mint ahogy  Robert Jackson Bennett  ,,valósága”  sem az, amit a Lépcsők városa című regényében keltett életre.

A 32 éves amerikai író a lousianai Baton Rouge-ban született. Texasban nőtt fel, s ott is járt egyetemre.  Mindössze 25 évesen egyszerre két regénnyel robbant be az irodalomba, s ezzel elindult folyamatosan felfelé ívelő írói pályafutása.  Az első két könyve közül a Mr. Shiversért megkapta a Shirley Jackson- és a Sydney J. Bounds-díjat.  Rendkívül termékeny szerző, hiszen eddig szinte évente jelentkezett új kötettel, melyeket további díjakkal ismertek el. (A tehetséges alkotó többek közt az Edgar Allan Poe-díj büszke tulajdonosa.) A lépcsők városa Huszár András fordításában idén márciusban került a magyar olvasókhoz az Agave Kiadó gondozásában. (Szintén az Agave kiadásában látott napvilágot másik, magyarra fordított regénye, a Horzsolások.)

A Lépcsők városa egy furcsa, nyugtalanító fantasy. A főszereplő egy nő, akitől Bennett megtagadja azokat a külső jegyeket, melyeket a legtöbb hasonló regény főhőseinél megszoktunk.  Shara Thivani  nem szép és nem is különösebben csinos, amolyan szürke kisegér. Apró termetű, fiús alkatú, aki ráadásul szódásüveg szemüveg mögül tekint a világra. A felejthető kinézet azonban egy határozott, okos, ravasz, szerethető nőt rejt. Ő az ész, aki pontosan tudja, hogy mit akar, míg hatalmas termetű, harcban edzett titkára, Sigrud az erő. Shara hivatalosan mint kulturális attasé érkezik Bulikovba, valójában azonban kém, aki egy bűntény felderítésén fáradozik .  Feladata mielőbb megtalálni dr. Efrem Pangyüi gyilkosát.

A város mintha egy mesekönyv lapjain elevenedne meg. Az utcákon meggörbült, furcsa, kopott épületek emelkednek.  Lépcsők vezetnek a semmibe, s emberek tűnnek el hirtelen. A Kontinens korábban istenek uralma alatt állt, akik számos csodával ajándékozták meg az embereket. Mindegyiküknek megvolt a saját területe, majd miután készek lettek az együttműködésre, közösen  megalakították Bulikovot, a Világ Székhelyét. Uralmuk még ma is tartana – ha istenekhez nem illő módon – nem lettek volna halandóak.  A rabszolgasorban tartott, istentelen szajpúriak azonban fellázadtak ellenük,  s vezetőjük, a kadzs a nagy villanással megölte őket.  Az emberfeletti lények pusztulásával eltűnt a legtöbb alkotásuk is – például Bulikov káprázatos épületei. Az irányító hatalom Szajpur lett, amely vezetői nemcsak a múlt, a történelem ismeretét, hanem még az istenek említését is megtiltották a leigázottaknak.

Mi más lehet egy ilyen helyzet, mint örök konfliktusok forrása. Sokan emlékeznek az istenekre, és ismerni akarják történelmüket.  Vannak, akik azért küzdenek, hogy lerázzák Szajpur hatalmát és visszaállítsák a régi világot, amennyire lehet.  Ezt a célt segíti egy elrejtett raktár is, ahol a hajdani istenek el nem pusztult, alkalmasint csodatévő tárgyait, feljegyzéseit, törvényeit tartják hét lakat alatt.  A hely titkos, de annyira azért nem, hogy ne lehetne megtalálni, s felhasználni a még működő eszközöket. Itt dolgozott dr. Efrem Pangyüi is, aki a Kontinens hiteles múltját kutatta.  Érthetően sokan haragudtak rá  – hiszen neki jogában állt megtudni azt, amit a bulikoviaknak nem. De vajon tényleg ezért gyilkolták meg? Ez csupán egy a sok-sok kérdés közül, melyekre Shara választ keres, s talál is.

Aki szeret olvasni és valamennyire rálátása van a fantasy irodalomra az tudja, hogy egy ilyen történetben bármi megtörténhet. Esetenként nekem mégis az volt az érzésem, mintha egy mesét olvasnék. A történet tele van csodás elemekkel, megjelenik benne egy emberevő szörny, a véres kezű  Sigrudról pedig kiderül, hogy valójában népe királya. A fantasy műfajába természetesen ez is belefér.  S bár sok meglepő fordulat, esemény színezi a történetet, a végkifejlet – akár a mesében – előre látható.

Bennett egyik erőssége a karakterek ábrázolása. A főbb szereplők igazi hús-vér emberek, akik  ahányan vannak, annyifélék.  Az első pillantásra furcsa, nem túl szimpatikus Shara borotvaéles eszével, sokszínű tudásával hamar meghódítja az olvasót. A könyörtelen  gyilkos  Sigrudról kiderül, hogy lelke mélyén érző ember, aki a végletekig lojális Sharához. Érdekes figura Votrov, aki kivételezett származásának köszönhetően bulikovi létére Szajpurban tanulhatott, ott ismerkedett meg a lánnyal. Mikor újra találkoznak dúsgazdag üzletember, akinek sajátos nézetei vannak az életről, s határozott tervei a Kontinens és Szajpur jövőjéről. Kettőjük kapcsolata képviseli az itt is elmaradhatatlan érzelmi szálat.  Szerencsére Bennett kényesen vigyáz arra, hogy a sztori ne forduljon át szerelmi históriába.

A szerző másik erőssége az izgalmas – bár esetenként kiszámítható – meseszövés. A kimondott és kimondatlan kérdésekre (például minden isten odaveszett-e a nagy villanásban, vagy sikerül-e legyőzni a szörnyet) előre borítékolható a válasz. Kétségtelen, hogy hatalmas fantáziája van, amit mindvégig ügyesen kamatoztat. A történet alakulásából kiderül, hogy egyes hősei iránt mély szimpátiát érez. Nagy kedvence Sigrud, akit számtalanszor helyez életveszélyes szituációkba, de nem engedi meghalni.  Votrovval viszont érezhetően nem szimpatizál, különc embernek ábrázolja, és nem kegyelmez neki a kötet lapjain.

A könyv kissé vontatottan indul, s számomra zavaróan hatott a sok oroszos név. A történet felépítése azonban igazi profi munka. Fokozatosan bomlik ki a sztori, s válik egyre világosabbá, hogy a gyilkosság mögött egy sokkal nagyobb léptékű ügy rejtőzik. Ez személyesen érinti a főszereplőt, Sharát, aki a szálak aprólékos felfejtésével izgalmas családi titok nyomára bukkan. Mivel tényleg nem buta nő, megérti az összefüggéseket, a megbízója rejtett szándékait, s mindezeket a saját és környezete hasznára tudja fordítani.

Összességében érdekes, szórakoztató könyv a Lépcsők városa. Nagyon jó, figyelemfelkeltő a cím, s tetszik a könyv borítója is. (Azzal együtt, hogy a felhőkből kibontakozó csuklyás alak számomra ezoterikus mondanivalót sejtet, amit azonban hiába keresünk a kötet oldalain.) Aki szereti a fantasyt, annak ez a regény nem hiányozhat a könyvespolcáról. Aki pedig nem rajong ugyan a műfajért, viszont kedveli a fordulatos történeteket, az sem fog csalódni. A könyvet az Agave Kiadó webshopjában tudod megvásárolni.

A könyvért köszönet az Agave Kiadónak!

Lépcsők városa 2

Ez is tetszeni fog...

Hozzászólások

  1. […] legújabb regénye Pengék városa címmel az Agave Kiadó gondozásában, ami a tavaly kiadott Lépcsők városa című művének a […]

  2. […] Jackson Bennett Lépcsők városa című regénye egy üde színfoltot jelentett tavaly. Kiégett, isteneket legyilkolt világ, […]