Transzgenerációs válság Lámed-váv cádikimiknél - André-Schwarz Bart: Igazak ivadéka - Corn & Soda

Transzgenerációs válság Lámed-váv cádikimiknél – André-Schwarz Bart: Igazak ivadéka

Évszázadokra visszavezethető zsidó hagyományt elevenít fel André-Schwarz Bart Le dernier des justes című regényében. A kötet 1959-ben látott napvilágot nyomtatásban is. Megjelenését követően nem sokkal elnyerte az egyik legjelentősebb irodalmi elismerést, amiről magát franciának valló író csak álmodhat – a Goncourt-díjat.

Az Ulpius-ház 2005-ös kiadása
Kép forrása: Moly.hu

A legenda szerint Jahve a zsidó nép szétszóródását követően kiválasztott harminchat Igaz Férfiút a föld különböző pontjain. Feladatuk, hogy egész életükben szenvedjenek magukra véve hittársaik bűneit, pályafutásukat pedig egytől-egyig vértanúhalállal zárják. Feladatukat legidősebb fiúutódjuk veszi át. Így öröklődik a Lamed Vovok küldetése a generációról generációra, nemzedékről nemzedékre

Bart a Lévy-család kiválasztottjainak sorstalanságát hivatott elregélni. Az expozícióban Jom Tom Lévy esetét beszéli el, aki népes famíliája első Igaz Férfiúja volt. 1185-ben William Nordhouse püspöke rágyújtotta a yorki zsinagógát a rabbira és hittestvéreire, ahová a katonák túlkapásai elől menekülnek. Utána a szerző ismerteti, hogy mily keservesen éltek a következő hét évszázad Lamed Vovjai, kiknek ereiben bosszúságukra Lévy-vér folyt.

A könyv gerincét a család utolsó három generációjának a története adja. Mordecháj Lengyelországot házalja végig portékáival a századelőn. Fia, Benjamin Németországban telepszik le, ahol szatócsüzletet nyit. Innét később Franciországba kénytelenek menekülni a hitleri antiszemita agresszió kezdeti megnyilvánulásai miatt.. Új hazájukban már Mordecháj unokájának, Ernienek a sorsa kerül előtérbe.

A könyv rendkívül erős érzelmi töltettel rendelkező karakterekkel dolgozik. Utóbb említett három főhős rendelkezik a legárnyaltabb jellemmel. Azonban a regény igazi főszereplője mégis Ernie. Belőle hiányzik az a messiási elhivatottságtudat, amivel ősei mind egytől-egyig rendelkeztek. Ez részben azzal is magyarázható, hogy csak kamaszkorában szerez tudomást küldetéséről. Jellembeli hibáihoz társul fejlődésben alulmaradt fizikuma. Jelentős karakterfejlődésen megy keresztül. Az iskolatársaitól elszenvedett megszégyenítések miatt érzelmileg kisfiúból züllött katonaszökevénnyé vedlik. Golda, a szerencsétlen sorsú, megcsonkított zsidó leány iránt érzett szerelme vezeti vissza a helyes útra.

Férfiasan bevallom, hogy meglehetősen prózai okból szántam rá magamat a kötet befogadására. Valami olyasmit vártam tőle, mint amit Gabriel Garcia Marquez nyújtott számomra tizenkilenc éves pályafutásom számára a legmeghatározóbb olvasmányélményemmel, a Száz év magánnyal. Nos, hogy őszinte legyek, merőben mást kaptam. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy kicsi is csalódott lennék. Sőt! A két műben egyedül a mágikus realizmus jellegzetességei, és a fanyar, olykor a groteszkbe hajló irónia a közös. Illetve a szüzsét itt is, ott is átitatja a transzgenerációs szemlélet.

Kimerem jelenteni, hogy az Igazak Ivadéka a Holokauszt-irodalom legmegrázóbb darabja, amit valaha olvastam. Sőt! Nem korlátozódik le a haláltáborok és a gázkamrák kegyetlenségére. Bart elbeszéli, hogy milyen kegyetlenségekkel próbálták a középkorban megtéríteni ’’Jézus gyilkosait”. Elbeszéli, hogy az izraelita hitvallású diákoknak milyen megaláztatásokat kellett elszenvedniük iskolatársaik és pedagógusaik részéről. Amihez képest napjaink cyberbullingja csupán álom. Luxuskivitelben. Elbeszéli, hogy Isten választott népe milyen rizikókat vállalt, hogy a náci diktatúra kiépülésének első éveiben is gyakorolja vallását. Elbeszéli a rettegést, mely a pogromok során szállta meg őket. És a csöndet, ami utána maradt. Mindezt pedig közönyös hangnemben. És talán ez benne a leginkább vérfagyasztó.

Az objektív hangnemet megütő narrációs technika ellenére az Igazak ivadéka semmiképp nem rokonítható Kertész Imre Sorstalanság című művével.  Ugyanis míg Köves Gyuri flegmatikus előadásmódja abból fakad, hogy a kisfiúból hiányzik az izraelita önazonosságtudat, Lévyékben viszont bőven megtalálható.  Itt a tárgyilagosság abból fakad, hogy a karakterek mind Isten kiválasztott népe, mind Igaz Férfiú voltunk tudatában sorsuk természetes velejárójaként kezelik az őket ért borzalmakat. Nem is szólva arról, hogy Bart omnitudens narrátora kívülről szemléli a történéseket.

Az Igazak ivadéka egy méltatlanul elfeledett könyvcsoda, mely igazán megérdemelné, hogy hétpróbás Holokauszt-regények és a jiddis világirodalom remekei, mint Sólem Álechem Tóbiás, a tejesemberével és Gustav Meyrik Gólemével együtt emlegessék a címét.

Ez is tetszeni fog...