42. kihívás – A marsi

„ Hat nappal ezelőtt Mark Watney az első között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg. Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt a mentőexpedíció a segítségére siethetne.”

Ezzel a fülszöveggel jelent meg Magyarországon 2014-ben A marsi Andy Weir amerikai író debütáló regénye, amely október óta már a mozikban is látható. Ridley Scott filmjének, a Mentőexpedíciónak (The Martian, 2015) sikere volt végül a legutolsó lökés, amely elindított minket az idei könyvkihívásos listánk egyik leginkább figyelemreméltó darabjához. Andy Weir könyve ugyan sok kategóriába befért volna, azonban mi mégis inkább „egy könyv, ami a jövőben játszódik” kihíváspont alá tagoltuk be, éppen azért, mert egy valóban különleges sci-firől van szó. Egy olyan sci-firől, amely olvasmányélmény szempontjából éppen egyik korábbi bejegyzésünkben szerepelt Vének háborújához hasonlítható leginkább.

John Scalzihoz hasonlóan Andy Weir is a semmiből robbant be a köztudatba, méghozzá úgy, hogy más-más eszközrendszerrel dolgozva, de képesek voltak alapvető sci-fis klisék felhasználásával átütő sikert elérni debütáló könyveikkel. Weir és Scalzi életútja is roppant hasonló, mindketten gyerekkoruktól fogva rajongtak a műfaj klasszikusai iránt és leginkább szabadidejükben foglalkoztak az írással. Andy Weir már 20 éves korától publikálta amatőr munkáit saját weboldalán, mellette pedig programozóként dolgozott – többek közt a Warcraft 2 játékszoftvert jegyző Blizzard stúdiónál. Világhírű ismertséget végül A marsi (The Martian) című regényével szerzett magának, amelyet eredetileg 2011-ben jelentetett meg. Weir maga sem remélhetett ekkora sikert, eleinte ingyen, majd később jelképes összegért tette elérhetővé munkáját az interneten. A már ekkor népszerű történetben rejlő üzleti lehetőséget végül a Crown kiadó (a világ legnagyobb kiadócsoportjaként számon tartott Random House tagja) látta meg, és 2014-ben nyomtatásban is megjelent Weir regénye. A marsi 2014-ben egyből a New York Times bestseller listáján nyitott, a The Wall Street Journal pedig a legjobb elméleti sci-fi könyvnek kiáltotta ki.

Utóbbi megállapítással nem is nagyon lehet vitatkozni, hiszen számomra is a legmegkapóbb a regény tudományos pontossága volt. Weir elképesztő részletességgel írja le a történtek tudományos hátterét, és mindezt anélkül teszi, hogy a regény fizikatankönyvvé és programozó szakkönyvvé változna. Nyilván vannak benne tárgyi tévedések (felboruló MFE) ugyanakkor összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint a hasonszőrű munkákban – minden egyes oldalon érezni a szerző által végzett rengeteg háttérkutatást. A másik nagy erénye a kötetnek, hogy a tudományosság nem válik az olvasmányosság rovására. Weir remek stílusban, témához képest szokatlan könnyedséggel vezet végig minket a történeten. Pluszpont, hogy a szerző a humort sehol sem öncélúan használja (ellentétben a filmmel), ahogyan felesleges drámaiság is csak elvétve bukkan elő – habár az alap sztori drámaiságát felesleges is lett volna túlszínezni. A főszereplő, Mark Watney mérnöki és botanikus „képesítése” okos húzás volt a szerzőtől, így eleve el tudja kerülni az ingoványos talajt; ami pedig mégis akad, azt a már említett tudományos háttérrel jól megoldja.

A marsi tehát igazi meglepetéskönyve volt a 2015-ös listánknak, amely nem csupán kellően szórakoztató és olvasmányos, hanem egy rendkívül alapos munka is. Andy Weir „elsőkönyvessége” csak nyomokban fedezhető fel rajta; a történet felépítettsége és összeszedettsége ettől egy percig nem csorbul. A marsi környezet leírása színes és realisztikus, a történet kellően csavaros, illetve a feszültség is jól adagolt. Hiányérzetünk a könyv kurta lezárásával lehet és a főszereplőnk belső konfliktusainak ábrázolásával, utóbbi a naplószerű szerkesztés fényében még inkább értelmezhetetlen volt. Weir minden dicséretünket megérdemli, és ha lehet, a könyv még a Scott-féle filmes adaptációt is lepipálja, pedig azt is nagyon szerettük. Jár még egy piros pont a magyar kiadásért felelős Fumax kiadónak is, – amely a film megjelenésekor upgradelt borítóba öltöztette a kötetet – amiért az igényes külső mellé kiváló stílusú fordításban hozta el a magyar olvasóknak Weir sikerkönyvét. Listánkon Scalzi mellett tehát Weir is megtette a magáét a könnyedebb sci-fi népszerűsítéséért, azt hiszem a műfajjal barátkozó olvasók bátran belevághatnak mindkettőbe.