Hórusz lánya

Egyiptomi istenek, jóslatok, háború, szerelem. Kondi Nikoletta első könyve igazi csemege az ókori világ és a sorstörténetek kedvelői számára.

Az egyiptomi istenek birodalmába tévedt magyar régész, és egy új fáraó történetének ígérete felkeltette Egyiptom őrült énem érdeklődését Kondi Nikolatta első könyve iránt. Nem bántam meg, hogy elolvastam.

A rövid bevezető után – melyben egy titkosszolgálati kapitány és tisztje élcelődik egy izraeli terrortámadás kapcsán – egy ásatáson találjuk magunkat. Zohár Hanna magyar származású végzős régész hallgató két izraeli társával a Nílus parti Sheikh Abd El-Qurna területén Hapuszeneb sírjának feltárásán dolgozik Rosenberg professzor vezetésével. Hapuszeneb Hatsepszut fáraónő bizalmasa, Ámon isten főpapja volt Karnakban. De Hanna igazából Szenenmutot szeretné megtalálni. A kiváló építész leghíresebb alkotása Hatsepszut Deir el-Bahari-i halotti temploma, a Dzseszer–dzseszeru („Szentek szentje”). Szenenmut egyes feltételezések szerint Hatsepszut szeretője volt, Hannát talán ezért is izgatja ennyire. Az ásatás során Hanna egy gödörbe esik, ahol egy hatalmas Anubisz-szoborra lel. Furcsa hangokat hall, társai nem találják és ő a szobor lábába kapaszkodva legkedvesebb istenéhez fohászkodik.                

Innentől kezdve nagyon nehéz szpojlerezés nélkül leírni a fordulatokban gazdag, az olvasót állandó feszültségben tartó történetet. Mivel a könyv hátoldalán is olvasható, annyit azért elárulhatok, hogy Hanna az istenek birodalmába kerül. Anubisz a holtak sakálfejű istene pedig beteljesíti a kapott jóslatot.

„Azt mondta, hogy egy emberi leánnyal fog gyereket nemzeni a sakálisten, azaz én. Ez a gyermek a héroszok sorát erősíti. Fiúgyerek lesz és hihetetlenül bátor. Ő fog egyensúlyt hozni Egyiptom és Izrael földjére.”

A regény végig visz bennünket Egyiptom kultikus helyein, járhatunk többek között a bennem végtelen csodálatot keltő Abu Szimbel-ben is. Megismerjük az ókori egyiptomi istenek gyengéit és erősségeit, feltárulkoznak előttünk emberi és isteni mivoltukban. Részeséi lehetünk viszálykodásuknak és nagylelkűségüknek. Láthatjuk, mennyire nagyon is rendelkeznek az ember gyarló tulajdonságaival, gyengeségeivel. Kiderül az is, hogy Isten és ember kölcsönösen csodálják egymást.

 „Titkon várta, amikor a lány meglátja őt, felragyog a szeme és kimondja az angyali nevét. Amit soha emberi lénynek nem árulhatott volna el. Vágyott arra, hogy valaki ismerje, valaki szeresse, pedig ezt a vágyat eddig nem ismerte.”

Jóslatokból nincs hiány, Hanna is megkapja a magáét: „A férfiaktól ne várj semmit! Neked nem az a sorsod, hogy boldog párkapcsolatban éld le az életedet a családi tűzhely mellett…Te nem vagy sem macska, sem kutya. Ezért ne félj egyiktől sem. Te sólyom vagy, Hórusz lánya… ne feledd, amíg a kutya meg macska a földön civakodik, te magasan fölöttük szárnyalsz.”

A magával ragadó könyvben nagyon szerettem azt a finoman csipkelődő humort is, ami szintén végig jelen van. „Késtél – csak ennyit mondott a férfinek. Az zavartan dörzsölte az állát. – Mennyit? – Úgy tizenöt évet – vont vállat Hanna. – Bagatell – legyintett Anubisz. – Beengedsz?”

Az egyiptomi istenek világában játszódó történet nagyon is mai kérdéseket feszeget. Többek között szól a női emancipációról, a férfi-nő hatalmi harcról, a szerelem mindenhatóságáról, az Izrael és Palesztin viszályról, ezen keresztül bármely háború értelmetlenségéről, a béke utáni vágyról, az ember és az istenek kapcsolatáról, és arról, hogy lehet, hogy semmit sem változtunk az évezredek során.

Kondi Nikoletta mindezeket tökélestes arányérzékkel, egy hihetetlenül izgalmas, finom érzékenységgel megírt, remek filozofálgatásokkal tűzdelt könyvben tárja elénk. Izgatottan várom a szerző által ígért második kötetet, amelyben majd a lélek túlvilági útját követhetjük nyomon az istenné válásig.

Konki Nikoletta: A Sakál fia Könyv Guru, Budapest, 2021.