Fráter Zsuzsanna 
forrás: Menő Könyvek
Hogyan lehet élővé, vonzóvá tenni a klasszikus irodalmat, kötelező olvasmányokat a kortárs ifjúságnak? Ez a kérdés mai irodalomtanítás, olvasóvá nevelés egyik legnagyobb problémája, melyre Nógrádi Gergely néhány éve a klasszikus művek újramesélével igyekszik megadni a választ. A Mirrén titka című legújabb regényével pedig még tovább megy, egy klasszikus történetet ötvöz fantasy elemekkel, mindezt pedig megfűszerezi némi történelmi kalandregénnyel is. A Mirrén titka így egészen egyedi feldolgozását adja a valós történelmi eseményeknek és Katona József nemzeti drámájának, a Bánk bánnak. A kötet a Menő Könyvek gondozásában jelent meg.
Lelkesen vettem a kezembe A Mirrén titkát, fellelkesített a gondolat, hogy Katona József drámája, a mára nemzeti jelképpé vált Bánk bán, végre a mai kor gyermekeinek is érthető, élvezhető formában, egy fantasztikumot és valós történelmi eseményeket ötvöző izgalmas ifjúsági regényben születik újjá. Az ötlet remek, és mivel Nógrádi Gergely közismert gyermek- és ifjúsági irodalmi köteteiről, így úgy gondoltam, a megvalósítás is hibátlan lesz.
Az elgondolás valóban kitűnő, azonban a végeredmény nagyrészt csalódás. A legnagyobb problémám a kötettel, hogy a korhatári besorolás (16+), és a borító vonzó, fiatalokat célzó megjelenése ellenére, sem a szöveg narrációja, sem a karakterek, sem pedig a történetvezetés nem teszi valódi ifjúsági irodalommá a kötetet. Milyen a jó ifjúsági irodalom? Bevonzza a fiatal olvasókat, érzelmileg tudnak azonosulni a szereplőkkel, és ami a legfontosabb: olyan problémákra reflektál, ami a korcsoportot érinti. Nógrádi Gergely köteténél ezek közül egyik sem valósul meg.
A regény története szerint a haldokló Imre király az utódlás és az ország védelmében megkoronáztatja ötéves kisfiát, Lászlót, ám testvére, András és annak felesége, Gertrúd mindenféle ármánnyal a trónra tör. Imre halála után a gyermekkirály és anyja védelmére kell Bánk bán a nagyhatalmú úr és Brunar, a Pilis hatalmas erdejű vándora, hogy megóvják őket és a magyarságot az ármánytól és pusztulástól. Azonban a sötét felhők egyre gyülekeznek, a hatalmi harcok a Pilis erdeibe is eljutnak veszélyeztetve a titokzatos jövőbelátó tükröt, a Mirrént is.
A regény alaptörténete érdekes és izgalmas, több történetszálat is mozgat, rengeteg szereplőt – valósakat és kitaláltakat, jókat és rosszakat – felvonultat. A cselekményvezetés lendületes, rengeteg a fordulat, az akció, azonban a narrációs technika és a karakterek miatt, ezekbe az olvasó nem tudja magát beleélni.
Nógrádi Gergely klasszikus mindentudó elbeszélőt használ, ami a mai ifjúsági irodalomban, pláne a kamaszoknak szólókban nem igazán jellemző, hiszen nem segíti az érzelmi azonosulást. Ráadásul többször kiszól a narrátor a szövegből, magyaráz a korra jellemző szokásokról, vagy magáról a történelmi helyzetről, így kizökkenti az olvasót.
Az azonosulás másik problémáját a regény szereplői okozzák. Egyrészt a szöveg túl sok szereplőt mozgat, több olyan főalak is van, akire hangsúlyt fektet, akit nyomon követünk, így például Bánk bánt, Getrúdot, Andrást, Lászlót, Konstanciát, Brunart, de nincs egy igazi főhős, akire konkrétan fókuszálhatnánk. Még Bánkot vagy Brunart sem lehet igazán annak tekinteni, mert túlságosan széttagolódik a fókusz. Ráadásul a szereplők korban sem igazán állnak közel a kamaszokhoz, László kisgyerek, a többiek meg nagyrészt felnőttek. Talán Melinda, vagy az ifjú Tiborc állna legközelebb ehhez a korosztályhoz, de ők túlságosan mellékalakok a kötetben, hogy komolyabban azonosulni lehessen velük. Nem látunk mély karakterfejlődéseket, komolyabb lelki vívódásokat, a szereplők legtöbbje zsáneralak, ráadásul a regény fő antihőse, Gertrúd, akiben rengeteg potenciál lenne, szinte már-már önmaga paródiájának hat a szinte démoni gonoszságával.
A regény középpontjában álló problémák sem hozzák közel a témát a fiatal olvasókhoz. Az egyértelmű, hogy a hazát meg kell védeni a gonoszoktól (Gertrúd és családja, meg a sátáni Ardon gróf), így a hazaszeret, és a gyengék, elesettek védelme fontos, hogy megjelenik, mint fő téma, de hiányolom belőle azokat a kortárs problémákat, amelyek a kamaszokat érintik. Még a szerelem is, ami pedig elég erős érzelmi szál lehetne, nagyon elnagyoltan jelenik meg, ráadásul Bánk viselkedése Melindával szemben, nem éppen a legjobb példát szolgáltatja a párkapcsolati problémák kezelésére. Ráadásul – és ezt elég nagy gondnak tartom – nem látjuk, hogy az igazságtalan, embertelen viselkedésére Bánk ráébredne, és amiatt komolyabban bűnhődne, vezekelne. (Ez legalább Katona drámájában benne volt.)
A regény legnagyobb és vitathatatlan erénye a komoly történelmi háttér, a remek korfestés, a viszonyrendszerek bemutatása, a középkori várak és a Pilis rengetegének bámulatos atmoszférája. A középkor bemutatása nagyon hiteles, a csaták, összecsapások leírása izgalmas, bár a nyílt erőszak, a rengeteg kegyetlenség, amit bemutat, úgy érzem, sokszor már öncélú és indokolatlan.
Érdekes és izgalmas része a regénynek a fantasy szál is a jövőbelátó tükörrel, a Mirrénnel, és a különleges szerzetekkel, a mókárokkal, dormonokkal és magohumokkal. Azonban a fantasztikum nem válik a regény szerves részévé, az elemek megmaradnak kis színesekként a történet szövedékében.
Összességében A Mirrén titka egy nagyszerű elgondolás, azonban ifjúsági regénynek nem igazán nevezhető, a fentebb részletezett okok miatt. Elsősorban inkább felnőtt olvasóknak ajánlom a remek történelmi háttér miatt, és azok, akik szívesen olvasnának a Bánk bánban feldolgozott eseményekről.
