Kötelező filmek – A hét szamuráj (Shichinin no samurai, 1954)

Tavaly januárban azt írtam nektek a western műfajáról, hogy nem a legjobb barátom. Tulajdonképpen nem állíthatok mást a kalandfilmről sem, azt viszont muszáj elárulnom, hogy néhány évvel ezelőtt a végletekig beleszerettem a műfaj egyik legjelesebb képviselőjébe, A hét szamurájba (Shichinin no samurai, 1954). Nézzétek meg, aztán nézzétek meg újra és meglátjátok: veletek se lesz másként! Bár tudom, a legtöbben imádják Az elveszett frigyláda fosztogatóit (Raiders of the Lost Ark, 1981) vagy A Sierra Madre kincsét (The Treasure of the Sierra Madre, 1948), ha valaki mégis rám hasonlít és inkább tart Bergman-maratont, mint kalandfilmeset, az egyszerűen csak nézze meg A hét szamurájt – és szeressen bele!

De nézzük előbb a kalandfilm definícióját: „népszerű műfaj, melynek izgalmas, fordulatos eseményekben bővelkedő történetei a néző világától időben és térben távol játszódnak”. A kalandfilm számtalan más műfajjal áll közeli rokonságban, amelyek közül több maradéktalanul beilleszthető a keretei közé – mint a Vadnyugatra helyezett western, a melodramatikus elemekben bővelkedő katasztrófafilm vagy a képzeletbeli világokban játszódó fantasy –, ezért a fantasztikus filmekhez hasonlóan műfaji csoportnak is tekinthető. „A zsáner meséi emberfeletti, ám a valószerűség határain belül maradó fizikai teljesítmények és magas hőfokú érzelmi megnyilvánulások egymásra épülő epizódjaiból állnak össze.”

A kalandfilm számtalan szempont szerint tipizálható. Legjelentősebb alműfaja a történelmi időkben játszódó kosztümös kalandfilm: az amerikai swashbuckler, a francia kardpárbajfilm, a kínai wuhszia, valamint a japán szamurájfilm, a chambara. A ’30-as évektől váltak népszerűvé a nagy gyarmatbirodalmak távoli pontjaira helyezett kalandtörténetek, köztük a dzsungelfilmek, a sivatagi filmek, a tengeri- és a kalózfilmek, illetve a felfedezőfilmek. „Tekintve, hogy ezek a kalandfilmek rendszerint a múltban játszódnak, a műfaj klasszikus formájában szorosan kötődik a történelmi filmekhez.” Egyes kiemelkedő darabjai – Ben-Hur (1959), Arábiai Lawrence (Lawrence of Arabia, 1962) – mindkét zsánerhez sorolhatók.

A hagyományosan férfiközönségnek szánt műfaj – amelybe azért a nők is beleszerethetnek – legnagyobb sztárjai közé tartozik Gary Cooper, Kirk Douglas, Charlton Heston, Alain Delon, Toshiro Mifune, Sean Connery és Harrison Ford. Rendezői között olyan nagyságok találhatóak, mint John Huston, Michael Curtiz, Zoltan Korda vagy a japán Akira Kurosawa. „A ’80-as évek elején a tradicionális kalandműfaj látványos változáson ment át, amely egyben a zsáner újjászületését is jelentette: Az elveszett frigyláda fosztogatói, illetve a hongkongi Zu harcosok egyaránt természetfeletti elemekkel gazdagították a fantasztikumoktól hagyományosan elhatárolódó kalandfilmet.” A félévszázados sikerszéria azonban nem támadt fel: a modern kalandfilmnek is tekinthető akciófilmek – Drágán add az életed (Die Hard, 1988), James Bond-filmek – és a látványos kalandelemekkel dúsított ezredvégi tudományos-fantasztikus film – A függetlenség napja (Independence Day, 1996) – divathullámában a klasszikus zsáner csak elvétve bukkant fel olyan filmekben, mint a Zorro álarca (The Mask of Zorro, 1998) vagy A vasálarcos (The Man in the Iron Mask, 1998).

A műfaj legismertebb rendezői között egyébként szép számmal akad magyar származású is: Kertész Mihály (Michael Curtiz), illetve a Korda fivérek. A látványos történelmi kalandfilmek legnagyobb hazai mesterének azonban Várkonyi Zoltánt tartják, akinek filmjei rendszerint irodalmi művekhez kapcsolódnak: Egri csillagok (1968), A kőszívű ember fiai (1976).

De most térjünk vissza oda, ahol a műfaj legnagyobb rendezőit említettem. Szóba került Akira Kurosawa neve is, akinek A hét szamurájt, vagyis az egyik legkiemelkedőbb kalandfilmet köszönhetjük, amely a japán szamurájfilmek közül is kiragyog, és már megjelenésekor is hatalmas sikert aratott. A hét szamuráj egy olyan falu történetét meséli el, ahol szinte megállás nélkül rablótámadások történnek, ezért a lakosok szamurájokat fogadnak fel annak érdekében, hogy újra biztonságban élhessenek. A történet rövid ismertetéséből azonnal sejthető, hogy a film bővelkedik látványos csatajelenetekben, ám ez nem minden erénye, sőt! A hét szamuráj amellett, hogy rendelkezik a kosztümös kalandfilm minden erényével, filozofikus mélységű is. Kurosawa az emberi kapcsolatokat helyezte a középpontba, filmje így nem „egyszerű” szamurájfilm, hanem mondhatni tanulmány az emberről. Nagy érzelmi intenzitású alkotás, mely megszívlelendő tanulsággal szolgál.

Miért kötelező megnézni? Mert a kalandfilm műfajának egyik legjobbja, amely nemcsak izgalommal, hanem kemény leckével is szolgál. Továbbá: azért látni kell azt az alkotást, amely az amerikai western, A hét mesterlövész (The Magnificent Seven, 1960) alapjául szolgált!

Forrás: Film- és médiafogalmak kisszótára/Oxford Filmenciklopédia