Erunder 
StARTup rovatunk első részének egy 18 éves tehetséges alkotó az alanya. Lesz szó nepotizmusról, ihletettségről, időbeosztásról és arról, hogy mennyibe is fáj egy embernek az, ha képzőművész szeretne lenni.
Alexandra, aki épp a napokban lett 18 éves, még a szüleivel él. Érettségi előtt áll, egyetemre készül, imád vásárolgatni és a barátnőivel lógni. Egyszóval átlagos 18 éves lány, de mégis különbözik tőlük, ugyanis, ahogyan azt a képei alapján ti is láthatjátok, eszméletlenül jó érzékkel megáldottan alkot.
Hogyan kezdődött ez nálad? Mikor kezdtél el rajzolni, festeni?
Már óvodában is nagyon szerettem rajzolni, akkor is értem el eredményeket, igazából azóta tart ez a hobbi. Komolyabban viszont 14 éves koromban kezdtem el vele foglalkozni, ugyanis ekkor készült el az első logótervem.
Milyen logóról van itt szó?
Ez volt a Sándorfalvi szabadidőközpont logó terve.
Erre téged felkértek, vagy ez hogy jött?
A sándorfalvi iskolának írtak ki egy pályázatot, így sok velem egykorúval indultam én is ezen.
Akkor amit gondolom végül megnyertél.
Igen. Egy éves strandbelépőt kaptam, de más pályázati felkérés, vagy ilyesmivel nem járt.
A családban más is foglalkozik ilyesmivel?
Rajtam kívül senki.
Pedig úgy tudom, édesanyád ruhatervezéssel foglalkozott. Azt nem találod hasonló területnek a tiedhez?
De, valamilyen szinten igen, azt is tudom, hogy nagyon szépen tud ő is rajzolni és tehetséges, de ő inkább a ruhatervezés mérnöki részét ragadta meg, és nem a művészi részét.
Te hogyan fejleszted magad?
Konkrét technikám erre nincs, próbálok minél többet és többet rajzolni. Most elsősorban portrékat és grafikákat szoktam készíteni.
Eddig milyen eredményeket értél el a strandbelépőn kívül?
Várj, próbálom sorban mondani. (Közben abban a mappában kutat, amiben kaotikus állapotok uralkodnak régi oklevelei között.)
Kezdjük talán az általános iskolai eredményeimmel. (Az oklevelek között kutatva a legkorábbi után észreveszem, hogy 2012-ben egy napra két oklevele is van kiállítva.)
Ezeken ugyanaz a dátum szerepel.
Hát igen, ez egy jó sztori. Az egyiket Deszken kaptam, a másikat pedig Szegeden. Még a suliból is kikértek, mert egyik helyről a másikra kellett anyuéknak vinni. Ezen a napon egyébként volt még egy harmadik is, egy ruhatervezős, de arról nem találom az oklevelem.
Szóval a legkorábbi egy 2007-es esélyegyenlőségi pályázat első helyzete volt. Ekkor 9 éves voltam. 2008-ban polgármesteri dicsérettel lettem gazdagabb, amit egy karácsonyi ajándék faliképért kaptam. A legkorábbi szürreális eredményem 12 éves koromban jött, amit egy drogprevenciós pályázaton értem el. Itt huszonéveseket is megelőztem, de nem is a korkülönbség adta a pikantériáját, hanem maga a pályázat témája. Szám szerint egyébként úgy közel 30 országos pályázaton értem el helyezést. Pontosan azért nem tudom, mert már több oklevelet is elhagytam. Ezekbe pedig még bele sem számoltam azokat a helyi pályázatokat, amik csak a lakóhelyemet érintették.
Igazából az első komolyabb eredményemet 2011-ben értem el a finn nagykövetség pályázatán. Azért ezt tekintem az első nívósabb eredményemnek, mert ott egy fővárosi út volt az első helyért járó díj a pesti nagykövetségre, és ez nagyon mély nyomott hagyott bennem.
Voltak akadályozó tényezők, amik a fejlődésedben, eredményeid elérésében gátoltak?
Talán negyedik osztályos lehetettem, amikor a „kedves” rajztanárom a szemem láttára tépte szét a rajzomat. Ez egy jó darabig elvette a kedvemet az alkotástól.
Ezek után hogyan szerezted vissza a motivációdat?
Egy pár hónapon belül mintha mi se történt volna, folytattam tovább, de rajzszakköre többet nem jártam. Még mind a mai napig ez egy rendkívül fájó emlék számomra.
A pályázatok során találkoztál ilyen gátló tényezőkkel?
Anélkül, hogy vádaskodónak hangzanék, csak egy konkrét történetet mesélek el. Az üllési pályázatokon évről évre sándorfalviak hozták el a díjakat, majd egyszer csak 2011 után állandóan az első helyezéseket üllési lakosok kapták. Lehetséges, hogy valóban megérdemelték, ám amikor a zsűriben olyan emberek foglalnak helyet, akik kapcsolatba hozhatóak a díjazottakkal, annak szerintem van egy negatív felhangja.
Továbbá a már említett rajztépős tanárnőm a finn nagykövetséges pályázatra készített első rajzomat is széttépte, amit végül ugyanolyanra újrarajzoltam, és amivel ugye nyertem. A leginkább visszataszító és hányingerkeltő az egész történetben az az, hogy végül ez a rajztanárnő a rajzommal és az eredményemmel összevissza dicsekedett, mintha az ő érdeme lenne, hogy ezt elértem.
Ezeken felül pedig az interjú elején említett logóterv is egy érdekes történet. Nem is igazán gátló tényező volt ez, csak szintén egy visszásság, amivel ezen a területen találkozni lehet. Miután megnyertem a pályázatot, a szabadidőközpont, a szüleim és az én megkérdezésem nélkül, némileg átalakítva használta fel az én logótervemet. A pályázatban erről eredetileg egy szó sem volt, hogy végül a nyertes pályázatot ilyesmire kívánják felhasználni. Azt már meg sem említem, hogy rajztépés iránt szenvedélyt érző tanárnőm ezt is aktívan kritizálta.
Ezek egyébként engem személy szerint annyira nem is idegesítenek, inkább anyu az, aki bosszankodni szokott ilyesmiken.
Térjünk át egy kellemesebb témára. Miből szoktál ihletett meríteni az alkotásaidhoz?
Hangulat alapján szoktam mindig rajzolni. Ami éppen eszembe jut. Általában az elején nincsenek konkrét elképzeléseim, amikor elkezdek rajzolni még nem tudom mi is fog kisülni belőle.
Az érdeklődési körödből sem szoktál meríteni?
Van olyan, hogy inspirálódok egy-egy filmből vagy sorozatból. mint például a hazug csajokból, vagy az egyszer voltból. Belegondolva, ilyen szempontból mondhatni egy tipikus 18 éves vagyok, a könyveknél viszont már más a helyzet, mert ott a jelenleg uralkodó tini–posztapokaliptikus, színárnyalatos trendek számomra ellenszenvesek.
Körülbelül menyi idő alatt készülsz el teljesen egy képpel?
Vannak rajzok, amik csak egy-két órásak, de vannak, amiken napokig dolgozom, sőt hónapokkal később visszatérek rá és finomítgatom.
Anyagilag mennyire megterhelő számodra az alkotások létrehozása?
Hát figyelj. Nyilván egy grafika elkészítéséhez egy papír és pár ceruza, de aki a művészetekben, rajzolásban jártas az pontosan tudja, hogy mennyibe kerül egy akvarell papír és a hozzá való festék.
És azoknak, akik nem jártasak ebben, egy körülbelüli összeget tudnál mondani?
Ezt nem lehet így meghatározni. Ezt attól is függ, hogy grafikázol, és az említett grafitceruzákat veszed meg vagy tényleg akrillal festesz vászonra, ami akár több tízezer forintba is kerülhet.
A tanulmányaid és magánéleted mellett hogyan tudsz időt szánni az alkotásra?
Most, hogy itt az érettségi időszak, sajnos egyre kevesebbet tudok ezzel foglalkozni, de amikor van egy kis szabadidőm, nagyon szívesen rajzolgatok.
Mit tanácsolnál azoknak, akik szintén szeretnének ilyesmivel foglalkozni?
Hmm… Hogy bátran fogjanak bele, mert kikapcsol, elgondolkodtat, kreatívvá tesz.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Konkrét tervem a rajzolással nincs, egyelőre valószínűleg hobbi marad, de logótervezést és hasonlókat a jövőben is szívesen elvállalok, majd, mert engem még azok is ki tudnak kapcsolni.
Köszönöm válaszaidat és utólag is, az egész Corn & Soda szerkesztőség nevében, kívánok neked boldog születésnapot!
