Top 10 – Robert Downey Jr. filmek

Robert Downey Jr. karrierje során igen rögös utat járt be, míg korunk egyik legsokoldalúbb színészévé vált s elkezdte gyűjtögetni díjait, valamint két Oscar – jelölésig is eljutott. A férfi idolból lecsúszott drogfüggő lett, akinek karrierjéért egy ócska garast sem adtak volna, míg 2003-ban Mel Gibson Az Éneklő detektívvel „megmentette” s ezzel megindult az a sikerszéria, ami mára a legkeresettebb és legnépszerűbb sztárok közé avanzsálja. Az egykori megélhetési színészt legtöbben Vasemberként vagy Sherlock Holmes-ként azonosítják, azonban számos szerepben nyújtott maradandót, melyekből következzen egy kis ízelítő.

10. Gothika (Gothika, 2003)

Nem volt könnyű ijesztő filmeket készíteni a 20. század elején, mivel a közönség leginkább a különböző found footage és slasher horrorokat fogyasztotta legszívesebben, Mathieu Kassovitz-nak (Bíbor folyók, 2000) viszont sikerült kiemelni a Gothikat (Gothika, 2003) ezek közül. A történet szempontjából nem érdemel csillagos ötöst Sebastian Guttierez, mert nem túl egyedi szkriptet sikerült összehoznia, megjelennek a műfajra jellemző klisék és nem tud többet mutatni tematikájában, mint a legtöbb irracionalitásra épülő horror-thriller. Miranda Grey (Halle Berry) élete szinte felhőtlen. Neves kriminálpszichológus, aki szerető férje elmegyógyintézetében dolgozik. Egyik páciense Chloe (Penélope Cruz) egyre durvább képzelgéseivel komolyabban kezd foglalkozni. Egy este a borongós időben hazafelé tartva egy kislánnyal találkozik az úton, akit megérintve az szó szerint lángba borul, majd egy snitt után, már a jól ismert pszichiátrián találja magát, azonban az ajtó túloldalán, s azt állítják brutális módon végzett férjével. A sztori kuszaságát és egyben egyszerűségét ugyanakkor Kassovitz remekül összefogja és vezeti le a végéig. Az operatőri munka szintén kiváló. A film talán legnagyobb pozitívuma az a színvilág, amely olyan rejtélyessé, misztikussá s így ijesztővé teszi ezt a filmet, továbbá jelen esetben a szereplőgárdára sem lehet panaszunk. Halle Berry szokatlanul jól alakítja a racionálisból zavarodottá váló pszichiátert, Robert Downey Jr. pedig pontosan annyit mutat egykori kollégája, majd orvosa karakteréből amennyit feltétlen kell, nem tereli magára a figyelmet, viszont az egyetlen józan és Berry-hez közel álló figura minden apró „komponensét” kihozza. A Gothika saját műfájában egy korrekt alkotás, mely a misztikumával, képi világával és jól felépített dramaturgiájával képes lekötni az embert, ugyanakkor hiányzik belőle valami plusz ami kiemelné a jó iparosmunkák közül.

Értékelés: 76/100

IMDb: 5,9

Mafab: 62

9. Zodiákus (Zodiac, 2007)

David Fincher olyannyira magasra tette a lécet a Hetedikkel (Se7en, 1995) vagy a Harcosok klubjával (Fight Club, 1999), hogy olykor túl nagyok az elvárások vele szemben. A Zodiákusban (Zodiac, 2007) újra egy sorozatgyilkos köré fonódik a történet, aki a hét főbűn elkövetőjével ellentétben a ’60 – ’70-es években valóban rettegésben tartotta San Fransiscot és a mai napig nem sikerült rájönni kilétére. Fincher nem is nagyon mert elrugaszkodni a forgatókönyvet ihlető írástól, így egy elég egysíkú krimi-thriller katyvasz került a vászonra, ami egyfajta buddy„anti”cop moziként értelmezhető. Talán az őrült zseni skatulyából próbált kitörni, mindenesetre hiányzik belőle a rá jellemző feszültség, fordulatok, plafont verdeső izgalom, minden, ami olyan sikeressé tette munkáit. A Zodiákus gyakorlatilag egy hosszú évekig tartó nyomozás krónikáját meséli el, aminek két nyomozó, illetve két újságíró lett igazi megszállottja. A film során egyre inkább az ő életük, lelki világuk kerül előtérbe, mintsem az áldozatok vagy a kirakós darabjai, amikkel a gyilkos folyamatosan üzenget, mind a rendőrség, mind az újság szerkesztősége felé. Ugyanakkor ezek a karakterek igazán impozáns szereplőgárdából kerültek ki. Mark Ruffalo (Bosszúállók, 2012), Anthony Edwards (Az ügyfél, 1994), Jake Gyllenhaal (Donnie Darko, 2001) vagy Robert Downey Jr. (A szólista, 2014) az újságíró Paul Avery szerepében. Hiába Gyllenhaal a központi szereplő –akitől a kézirat is származik, aki mániákussá válik- mégis utóbbi az, aki a legjobb alakítást nyújtja. A szenvedélybeteggé váló zsurnalisztának mind a karaktere, mind a jellemfejlődése az egyik legszórakoztatóbb elem a film során. A Zodiákus akkor működne és működik igazán jól, amikor nem törekszik annyira a hitelességre, van benne egy kis fikció és nem akar több lenni, mint egy izgalmas krimi, amolyan fincheri thriller – elemekkel fűszerezve.-

Értékelés: 84/100

IMDb: 7,7

Mafab: 80

8. Sherlock Holmes (Sherlock Holmes, 2009,2011)

Guy Ritchie (Blöff, 2000) totálisan szembement mindennel, ami az egész Holmes-mítoszt élteti. A zseniális, különc detektívből, akinek a stílusa kissé lekezelő, de alapvetően az intellektualitás sugárzik belőle, Ritchie, Robert Downey Jr. – ra ráöntve, inkább egy életmódját tekintve igénytelen, különc karaktert kreált, akinek lételeme a kaland és az önpusztítás. A klasszikus Holmes-rajongók számára talán megbocsáthatatlan bűnt követett el az alkotói stáb, s az sem kizárt, hogy Jeremy Brett (Sherlock Holmes kalandjai, 1984-1985) forog a sírjában, ugyanakkor ezt leszámítva két igen szórakoztató és látványos mozit kaptunk. Az igazi ereje a filmnek nem is a sztorijában van, inkább a Watson-Holmes kapcsolat domborodik ki. A színészek kiválasztása majdhogy’ tökéletesnek mondható, Robert Downey Jr. mindent kihoz a címszerepből, ami ezt a reboot-ot igazán különlegessé teszi. Az akcióban dúskáló jeleneteknél ugyanolyan hiteles, mint a szellemes, olykor drámai részeknél. Hű társa (Jude Law) is túllép a hamisíthatatlan „watsoni” figurán. A mentorát mélyen tisztelő és szerető barát, helyett egy józan társ, aki új életet kíván kezdeni sokszor tréfák célpontjává válik, mégis tökéletesen működik közöttük a kémia. A történet csupán annyira érdekes, hogy a szereplők maradéktalanul ki tudjanak bontakozni. Igaz ez leginkább az első részre (Sherlock Holmes, 2009), ahol egy sablonos gonosztevőt üldöznek, aki „feltámadt halottaiból” s a világ bekebelezésére tör, ami kiváló alap, hogy egy emberfeletti bűntettet racionális eszközökkel derítsenek fel, miután Holmes legzseniálisabb és legnagyobb ellenfele Moriarty professzor lép a színre (Sherlock Holmes 2 – Árnyjáték, 2011). Az ő személyes párbajuk felett nagyon elsiklanak, hisz az egész Holmes – széria legmonumentálisabb komponense. Aki nem tipikusan Holmes-krimit vár mindenképpen jól szórakozhat egy komédiával fűszerezett mozin, ami leginkább az akció felé hajlik, annak sablonjait nélkülözve, s megismerhet egy klasszikust egész már köntösbe öltöztetve kiváló színészi játékkal.

Értékelés: 83/100

IMDb: 7,6

Mafab: 79

7. Vasember (Iron Man, 2008; 2010; 2013)

A Marvel hős Tony Stark neve mára egybeforrt Robert Downey Jr.-al. Nem is minden alap nélkül, mivel a legtöbb szuperhőssel szemben az alterego-ja is legalább annyi szerepet kap, így nem csak egy fém kaszni tölti ki a sorozatot. Peter Parker (Pókember), Bruce Banner (Hulk) vagy Steve Rogers (Amerika Kapitány) alakja nem olyan színes vagy nélkülözhetetlen, mint a milliárdos playboy Tony Stark karaktere, akinek megformálására tökéletes jelöltet találtak. Ez azonban vice versa működik, hiszen Downey  is rengeteget köszönhet vaspáncéljának, nem csak hírneve, hanem a pénztárcája is sokat vastagodott a Vasember megformálásával. A szuperhős azonban nem csak „saját”trilógiájában vitézkedik, a Bosszúállók első (The Avangers, 2012) illetve második (Avangers- Age of Ultron, 2015) részében is kiemelkedik a többi Marvel – hős közül sokoldalúságával, fanyar, ironikus humorával. Megmarad a „zseniális idióta” szerepében, amivel szórakoztatóbbá és igazán nézőbaráttá teszi a filmet, a Hulkot megformáló Mark Ruffalo-val való ambivalens kapcsolata szintén igazán üde színfoltja a moziknak.

A Vasember filmek sztorijai nem rejtenek magukban igazi potenciált, inkább a főhős köré építik az egész filmet. Shane Black (Halálos Fegyver, 1987) ugyanakkor nem csak Robert Downey Jr.-t rángatta vissza a hollywoodi sztárok közé, hanem a franchise-ba is új életet lehelt, amely minden addiginál sikeresebb lett és maga a főszereplő kotyogta ki, hogy hamarosan előállnak a negyedik epizóddal.

Értékelés: 86/100

IMDb: 7,9

Mafab: 84

6. Trópusi vihar (Tropic Thunder, 2008)

Ben Stiller (Zoolander, 2009) paródiája egyszerre int be a hollywoodi showbusiness-nek, a háborús filmeknek, illetve a reality show dömpingnek. Stillert ugyan fájdalmas érinthette, hogy színészként lejátssza a vászonról Robert Downey Jr. „Jack Sparrow-ja”, a forgatókönyvért és rendezésért viszont jár neki a pacsi. A Trópusi vihar (Tropic Thunder, 2008) új színt hozott az akció – vígjátékok garmadájába, a története csupán fundamentumában érdekes, az igazi eszenciát a színészek játéka nyújtja. Egy stúdió hatalmas költségvetésű mozit készül forgatni egy vietnami háborúban lezajlott hadműveletről, de hatalmas bukás küszöbén áll, elsősorban a színészek kezelhetetlensége miatt. A felismerhetetlenségig maszkírozott Tom Cruise, Les Grossmann producer bőrében viszont őrjöng és rugdossa az ülepeket, így egy hirtelen ötlettől vezérelve a művészeket az igazi dzsungelbe viszik ki és rejtett kamerákkal tervezik felvenni a filmet. Az ötlet azonban balul sül el, az öt színész tényleg valós közegbe kerül. Tugg Speedman (Ben Stiller) a süllyedőbe került akciósztár, aki ezzel a filmmel akar újra az elitbe kerülni, a drogos Jeff Portnoy (Jack Black), aki kizárólag az ostoba vígjátékainak köszönheti kétes hírnevét, Alpa Chino (Brandon T. Jackson) rapper, egy fiatal első filmes újonc (Jay Baruchel) és az öt Oscar-díjas profi Kirk Lazarus (Robert Downey Jr.), aki a mozi kedvéért még pigmentműtéten is átesett a fekete katona megformálásáért.

A Trópusi vihar rengeteg ötletet és nagy fantáziát rejt magában, igyekszik minél részletesebben és hamisítatlanul belátást engedni a hollywoodi filmgyárak munkájába, mindezt szatirikusan bemutatva. A film elején látható három kamu trailer, pedig olyan valósághű, hogy a néző minden további nélkül elhiszi, hogy már a filmet látja. Magyar szinkronnal sajnos nem az igazi, leginkább Robert Downey Jr. megformált akcentusa miatt, amit csak egy amolyan „szögedies” tájszólással tudtak megoldani, de ezzel együtt is kiváló alakítások fűszerezik a filmet. Az ilyesfajta vígjátékok kedvelőinek garantáltan kedvenc darabjai közé tartozik.

Értékelés: 88/100

IMDb: 7,0

Mafab: 76