Chino 
Hogy összehasonlítási alapunk legyen Az Ébredő Erő (Star Wars: Episode VII -The Force Awaken) küzdelmeivel tekintsük meg Top 10 Star Wars duelek első öt helyezettjét, melyek nem csupán legendás momentumokban, hanem köztudatba égett mondatokban is bővelkednek.
5. Luke Skywalker vs Darth Vader vs Emeperor/Darth Sidious Star Wars VI.-A Jedi visszatér (Star Wars VI.-The Return of the Jedi, 1983)
A Klasszikus trilógia, s egyben a Star Wars saga utolsó összecsapása, amely lezárásként és nyitányként egyaránt funkcionál. Egy összekötő kapocs a várva várt Ébredő Erő (Star Wars Episode VII. – The Force Awaken, 2015 ) és az eddigi Star Wars-Univerzum között. Ebben a hosszabb jelenetben inkább mentális, mint fizikai harc folyik apa és fia között, melybe egy harmadik fél is bekapcsolódik. Szinte lekopírozta a Sith-ek bosszúja (Star Wars: Episode III. – The Revenge of the Sith,2005) nyitójelenete, az abban lévő dinamika és intenzitás ugyanakkor meg sem közelíti. Ezt a hiányt azonban bőven ellensúlyozza az érzelmi többlet. Az Uralkodó újabb tanítványt kíván maga mellé venni, Luke Skywalker személyében, mindezt gyűlölet szításával és párbajra kényszerítve apjával. Hellyel-közzel el is éri célját, de az ifjú Jedi végül képtelen halálos csapást mérni ellenfelére, többször el is áll a küzdelemtől. Palpatine „belépése” a harcba is egy újdonság, ami sokat dobott a jeleneten. Ez talán az egyetlen párbaj az egész sorozatban, ami –bár kissé szomorúan- happy end-el zárul.
4. Yoda vs Darth Sidious Star Wars III. rész – A Sithek bosszúja (Star Wars Episode III. – The Revenge of the Sith, 2005)
A Klónok támadása (Star Wars: Episode II – Attack of the Cloones, 2002) óta tudjuk, ha Yoda harcol az az összecsapás rosszul nem sikerülhet, főként, ha ellenfele is hasonló hatalommal bír. Egy igazi Mesterek Harca, amely során mind a tíz ujját megnyalhatja a néző. Nem csak két személy, hanem a fanatikus gőg és higgadt nyugalom feszül egymásnak. Ráadásul a Jedi visszatérben (Star Wars: Episode VI – The Return of the Jedi, 1983) hallottak is igazolódnak. Ugyanakkor van benne néhány kiemelkedő, de gyermeteg momentum is. Ahogy Yoda betopog a terembe és szinte kisujjal, no look módon falhoz vágja a két őrt az valami frenetikus, ellenben, amikor a legnagyobb hatalmú Sith lord egy Erő-hullámtól olyan esetlen módon bucskázik át az asztalon a széket is magával rántva nem tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Minden más azonban tökéletes. A fényszablyák tökéletes koreográfiával feszülnek egymásnak több helyszínen, két, homlokegyenest különböző egyedi stílus csap össze. Ian Mcdiarmid a CGI által kreált Yoda mellett esendőbbnek tűnik, de ez semmit nem vesz el a látvány minőségéből. A másik pozitívuma a duelnek, a komplettebb harc. Nem csak a fizikai tudás kap szerepet, az igazi hatalmukat is összemérik a szenátusi tanácsteremben. Sidious teljes erejét felszabadítva dobálja hógolyóként ellenfelére a pódiumokat, támadja villámokkal, de felülkerekedni nem sikerül. Látszólag diadalt arat, a párbaj mégis pattal végződik, nem tudta egyértelműen legyőzni ellenfelét, azonban ezzel együtt mégis a Jedi mester vall kudarcot.
3. Obi-Wan Kenobi vs Anakin Skywalker Star Wars III. rész – A Sith-ek bosszúja (Star Wars: Episode III. – The Revenge of the Sith)
A dobogós helyeket igen nehéz rangsorolni. Gyakorlatilag bármilyen sorrendben fel lehet állítani, rengeteg pro és kontra érv felsorakoztatható. A már Darth Vader-é alakult Anakin Skywalker először méri össze erejét korábbi mesterével. Egyike a leginkább várt összecsapásoknak, s bátran állítható, hogy mind közül a legintenzívebb. Hiába a leghosszabb duel, egy pillanatra sem lazít dinamikáján, a vulkanikus bolygón folyó párbaj közben nemcsak egymással, hanem az elemekkel is meg kell küzdeniük, ami még fordulatosabbá és szemkápráztatóvá teszi a párbajt. Végig a fénykardok összecsapása dominál, amit kiválóan ötvöztek az akrobatikával s az operatőri munka is piros pontot érdemel. A harc közben elhangzó dialógusok sem idegenek az aktuális jelenetekben. Minden kétséget kizáróan a leglátványosabb párbaj a sorozat egészét tekintve, amely nem végződik egyértelmű diadallal. Mellesleg választ is kapunk, hogy Darth Vader miért is viseli jelmezét, s néz ki úgy, ahogy a hatodik epizód végén láttuk, valamint hogyan kerül Obi-Wan-hoz Anakin fénykardja, amit később Luke-nak ajándékoz. Az összecsapás után Ewan McGregor (Trainspotting, 1996) monológja haldokló tanítványa felé is méltó az egész összecsapáshoz.
2. Darth Vader vs Luke Skywalker Star Wars V. rész – A birodalom visszavág (Star Wars Episode V – The Empire Strikes Back, 1982)
A Klasszikus-trilógiában minden bizonnyal a legizgalmasabb és legötletesebb s már-már legendássá is vált párbaj a Felhővárosban. Nem féltétlenül látványos, ugyanakkor komoly fejlődés látszik David Prowse mozgásában az előző részhez képest. Már nem csak robotikusan ide-oda teszi fénykardját, hanem igazi fegyverként forgatja. A lassú ingerlés, hatalomfitogtatás tökéletesen átjön, ekkor még Luke amolyan „félkész” Jediként száll szembe Vader-el, ennek megfelelően defenzívebb és súlytalanabb harc folyik. Utóbbi félkézzel, szinte flegmatikusan forgatva a kardot kerekedik felül a fiatal Skywalkeren. Ez az első szemtől-szembeni küzdelem apa és fia közt, ami újabb pikantériát kölcsönöz, mégis a párbeszédek adják az összecsapás „mélységét” A mozdulatok összhangban vannak a dialógussal, sejteni lehet, hogy itt valami megdöbbentő dolog bontakozik ki. Ez nem is marad el: egy legendás kar(d)csapás és egy legendás mondat születik.
1.Qui-Gon Jinn & Obi-Wan Kenobi vs Darth Maul Star Wars I. rész – Baljós árnyak (Star Wars: Episode I – The Phantom Menace, 1999)
Hiába a Baljós árnyak hatalmas megosztottsága és a közvélemény által a leggyengébb résszé degradálása, a két Jedi és a Sith tanítvány küzdelme számos okból egyedülálló. Darth Maul (Ray Park) a teljes Előzmény-trilógia egyik legfantáziadúsabb karaktere, harci tudása is bőven ellenfelei fölött áll. Nagy hiba, hogy a figuráját nem bontakoztatták ki jobban, hatalmas potenciál rejlett benne. Annak ellenére, hogy méltatlanul kevés szerepet kapott, az egész dizájn-ja a popkultúra részévé vált. Habár a film közepén már egyszer összecsap Liam Neeson-nel (Taken, 2008) film végi párbaj igazán emlékezetes, amelyet elsősorban a Sith lovag szereplése dob fel. A duplapengés fegyvere óriási kuriózummá vált, mindezt pedig tökéletesen is forgatta. Kiváló választás volt a szerepre Ray Park (X-Men – A kívülállók, 2000), aki a küzdelem koreográfiáját a kisujjából kirázza, abszolút természetes, egy csöpp erőlködés nincs benne. Nem is csoda hisz komoly kaszkadőrmúlttal rendelkezik, neves harcművész, s az akrobatika sem áll távol tőle. Hiába nem a legimprovizatívabb küzdelem, minden kiváló harmóniában, súrlódásmentesen zajlik. A legnagyobb értéke ezeknek a perceknek, hogy izgalmas, látványos mégsem fürdik a CGI-ben. A szereplők párbaja mellett még illik megemlíteni a díszletet, amely a több helyszínen zajló jelenettel tökéletes összhangban áll, ugyanakkor a végkifejlet is komoly hatást gyakorol a folytatásokra.
