Anon Anon 
Bocsánat, hogy öntömjénezéssel indítjuk a cikket, de a Corn & Soda nem csupán ajánlgat mindenfélét, hanem teljes igyekezettel azon vagyunk, hogy ott lehessünk az általunk előzetesen favorizált eseményen. Igaz, úgy könnyű, hogy a július 30-ára hirdetett Zártosztályos buli esetében szinte kizárt volt a csalódás, hiszen az Edda Művek kultzenekar egyik legsikeresebb mutációjáról van szó. A ritmusszekció: Donászy Tibor (dob), Mirkovics Gábor (basszusgitár) és hozzájuk véve Csillag Endre gitárost majdnem kiadja a nyolcvanas évek második felének legendás zenekari felállását. Pataky Attila és Gömöry Zsolt (billentyűst) már korábban sem engedte „zártosztályra” a jelenlegi Edda-menedzsment, így a formációt Lázár Zsigmond és Sipos Péter énekes alkotja még. Nem helyettesítendő bárkit is, hanem ők így együtt a Zártosztály. (További érdekességek korábbi cikkünkben.) Ez évben már csaptak egy heveny extázist okozó hangversenyt a „nagy” Barba Negrában, most ugyanezt a szórakozóhely szabadtéri tagozatán kellett megismételniük, az előzetes infók szerint néhány plusz tétellel kiegészítve a repertoárt.
Még az időjárás (mely tényleg olyan mostanság, mintha zártosztályon tervezték volna) sem adhatott volna okot csalódásra, hiszen a Barba Negra Track nézőtereinek jó hányadát ponyva fedte, mely nagyrészt megkíméli a zenerajongót a nem kért zuhany áldásos következményeitől. A többes szám használat az előző mondatban nem elírás, hiszen a hajdan Zöld Pardonnak nevezett területen két színpad is található. Monumentális rockbuli előképe vetült agyunkba, de 30 fok ide vagy oda, le kellett hűlnünk: a kisebbik előtt gyülekezett a nép. Épp annyira töltöttük meg a nézőteret, hogy jelenlétünket szellős teltházként lehessen rögzíteni a krónikákba. Bizony a hajdani tábor létszámilag összezsugorodott, és még kevesebben lehetnek, kik naprakészek a rockhírekben, mert a Zártosztály elnevezésből még a Gyere őrült Edda-slágeren keresztül sem egyszerű kikövetkeztetni, mi érhet bennünket egy ilyen bulin.
Egyfajta zenei „welcome drink” gyanánt az Asphalt Horsement találhattuk a viszonylag kicsi színpadon, akusztikus jellegű programjukkal. Southern blues rock a játék neve, s zenehallgatás közben valóban Új-Mexikóban érezte magát az ember. Vagyis inkább Alabamában, hiszen a programban szereplő két feldolgozás tétel közül az egyik a Sweat Home Alabama hetvenes évekbeli rocksláger volt. A mini-koncert után azon tanakodtunk, hogy rengeteg tehetséges csapat hazája Magyarország, és az „aszfaltosok” is egyértelműen ezek közé tartoznak, de számos esetben mégsem ragad el minket az „ez a mi zenénk” életérzés.
Az Edda az valahogy a MIÉNK. Az Éhes asszony első hangjaitól kezdve ezt éreztük, még ha Sipos Peti énekmikrofonja oly nehezen is akart működésbe lépni. Tehát a kezdetek (nem a mikrofonhiba persze) ugyanúgy zajlottak, mint januárban: a nimfomán néni története után Velem kiáltsatok, majd „megfulladás” (helyesebben: Megfulladok), és Így akarom. Külön kérés nélkül működtek a hajdani kis játékok: az akarom, hogy velem kiáltsatok sor utáni taps és üvöltés, majd a mondd, a szóra emlékszel-e még-re válaszképpen egy emberként kiabálta a nem túl nagy, de lelkes tömeg, hogy szabadság.
A program-szerkesztés a szendvics-elv szellemében történt: az eddás bevezetés és zárás közt jött a vendégeskedés. Először a Zártosztály gitáros Csillag „Csuka” Endre mutatott be három dalt is készülő szóló-lemezéről. Erre az időre Hirleman Bertalan (Bikini, Beatrice) ült a dobok mögé. Nem illik egy-két (koncert-légkörben zajlott) hallgatás után véleményt alkotni friss dalokról, de annyit megjegyeznénk: Pataky Attila foghatja így utólag is fejét, amiért annak idején elengedte Endrét! „Berci” doboson kívül a másik meghívót Kálmán György kapta kézbe, aki anyaegyüttesétől énekelte a Dinamit a vérem című szerzeményt. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy ő a Dinamit együttes énekese, ahol nem kisebb egyéniségtől, mint Vikidál Gyulától vette át a stafétabotot, vagyis inkább a mikrofont. Bónuszképpen elhangzott a rockos-rekedtes torokból a Ma még együtt című dal, és emiatt elmondhatjuk: csaknem teljes Edda 6 lemez színpadra került. A Színház maradt csak ki, de azt – gyanítjuk – sosem játszotta élőben az (eredetileg) miskolci zenekar. Talán majd a januárra ígért következő bulin elférne valahol a ráadás környékén.
A Lisztománia végletekig kivéreztetett változatával tért vissza a Zártosztály a normális kerékvágásba. Jöttek az ismert, és a kevésbé köztudatban élő Edda-dalok: éjjel érkeztünk, Veled vagyok, Gyere őrült, majd a kör közepén álltunk, miközben az idők változtak. A ráadásban ünnepeltünk egyet.
Kár, hogy a következő ünnepig ismét fél évet kell várnunk, hiszen minden jel arra mutat: ez a produkció így, ahogy van: MŰKÖDIK! Ez a Zártosztály igazi zárt osztály! Mondjuk az olyan drámaibb tételekhez, mint a Megfulladok, vagy a Ma még együtt kevésbé illik a bohócság, de ezeknek a fiúknak még ezt is hajlandóak vagyunk elnézni 🙂 Ezek a momentumok is azt bizonyítják: az osztályközösség nagyon-nagyon együtt van! A sors iróniája, hogy a paródia együttesből ismert Sipos Peti bizonyult a legkomolyabb „betegnek”. Ő is olyannyira ott van, hogy bármennyire is szeretjük-tiszteljük Patakyt, simán elfogadjuk őt, mint kör közepén állót. Csajok pedig ezúttal nem voltak. Az első két buli lenge öltözetű táncoslányaira gondolunk. Végülis ez egy rock koncert, elvagyunk az effajta show-elemek nélkül. Inkább a jövő vonatozásában törnénk fejünket: mindegyik zártosztály-lakó jelenben élő ember; a produkció kémiáját éppen az adja, hogy az itt és most-ból tekintenek vissza eddás éveikre. Ebből következőleg csupán side project számukra a formáció, s mivel egyelőre a nézőszám sem növekszik exponenciálisan koncertről-koncertre, könnyen lehet, hogy marad a félévenkénti-évenkénti összeröffenés. Ezek a zenészek azonban olyan szinten együtt vannak, hogy kénytelen az ember drukkolni nekik: ugyan, találjanak már valami utat, melyen lehet bátrabban is lépegetni!
Felhívás! A kultúráért vagyunk – azért, ami szerintünk a Kultúra. Munkánkat jelentős mértékben segíted az oldal „lájkolásával”, cikkeink megosztásával! Előre is köszönjük: a Corn & Soda stábja.
