13 Reasons Why sorozatkritika – Kazettákról csorgó fájdalom

Március végén startolt a 13 Reasons Why (Tizenhárom okom volt, 2017) a Netflixen. Eredetileg film lett volna, ám a készítők végül úgy döntöttek, jobb, ha egy minisorozattá növi ki magát a produkció. Bár a sztori egy gimnáziumban játszódik és szereplői többségükben tinédzserek, a Kyle Patrick Alvarez – Thomas McCarthy rendezőpáros olyasmit alkotott, ami minden korosztálynak tartogat emészteni való gondolatokat.

A történet a főhősnő, Hannah Baker öngyilkossága után indul. Ezt olvasva talán sokan felkapják a fejüket, mert mégis hogyan állhatna a sztori középpontjában valaki, aki halott? Ám erre is van recept; a lány kazettákat hagy hátra, amelyen elmeséli életének történetét és a tizenhárom okot, ami arra késztette, hogy felvágja az ereit. A játékszabályok szerint a kazettákat mindenkinek kötelező végighallgatnia, aki szerepel rajtuk és ha végeztek, tovább kell adni a következő embernek. Akkor kapcsolódunk be a folyamatba, amikor éppen Clay kerül sorra, aki szerelmes volt Hannah-ba. A két szálon futó történet, amelyben a lány valósága és a fiú küzdelmei felváltva elevenednek meg, hamar magával ragadja a nézőt.

Kalapot emelek mind a rendezők előtt, mind Jay Asher, a film alapjául szolgáló könyv írója előtt, amiért igazán egyedi módon nyúl a mobbing-témához, rámutatva, hogy ez bizony nem egyedül a tinédzserek gondja, hanem közös probléma Ennek ellenére nem tudok nem kötözködni egy kicsit. Számomra ugyanis nem egészen hiteles, hogy Hannah nyugodt hangon, összeszedetten képes felmondani a kazettákra, mik is voltak az okok, amik öngyilkosságba hajszolták őt. Csak az az ember megy szembe ennyire drasztikus módon a saját életösztönével, akit teljesen maga alá gyűrt a fájdalom és a szorongás. Ezt az érzést pedig nem lehet ennyire precízen, tizenhárom történeten át szavakba önteni. Vagy ha mégis sikerült ilyen markánsan körülírni az okokat, akkor az illető fellélegezhet, mert talált egy remek önterápiát, így már túl van a nehezén.

Ezt a kis botlást leszámítva a főhősnőnk indítékaival és lelkiállapotával kapcsolatban azonban elmondható, hogy minden főbb karakter igazán húsvérre és összetettre sikerült. Induláskor feltűnnek ugyan a tipikus, gimis történetbe illő alakok. Ott vannak a bunkó focisták, az eminens jó kislány, a viháncoló pom-pom lányok, vagy a kocka, ám nagyon hamar kiderül, hogy senki sem sem az, akinek látszik. A valóság sokkal árnyaltabb a szerepeknél, amik mögé a fiatalok bújnak. Mindenki küzd a maga keresztjével, miközben próbálja tartani a látszatot. Általában eközben sikerül súlyos csapásokat mérni egymásra azoknak is, akik barátok voltak vagy legalábbis bírták a másikat. De persze könnyebb gyorsan lerúgni verbálisan a másik fejét, mint hogy az ego-álarc sérüljön.

Pozitívum még, hogy színesre sikerültek a mellékszereplők is. Ugyanúgy nem tisztán csupa jóság Hannah, vagy Clay karaktere sem (legfeljebb egymás szemén keresztül). Akad olyan pillanat, amikor a lány tétlenül áll és nem képes megvédeni egykori barátnőjét egy durva helyzetben, ahogy a sztori elején időnként Clay is sodródik az árral ahelyett, hogy kiállna magáért. Ettől azonban nem nőnek kevésbé a szívünkhöz és ugyanúgy tövig rágjuk körmünket, amikor újabb megpróbáltatással kell szembesülniük.

A 13 Reason Why atmoszférája egészen különlegesre sikerült. Annak ellenére, hogy egy öngyilkosság köré épül fel a történet, nem fulladunk bele a melankóliába. Nagyon is kézzel fogható az élet, a lüktetés és az adrenalin. A könyvet ugyan nem olvastam, de egy a különbségeket boncolgató cikk alapján Alvarez és McCarthy a sorozattal magasan túlszárnyalták a Liberty Gimnázium világának papír alapú változatát. Ilyen plusz például a felnőtt szereplők olyan mélységekbe való bevonódása az eseményekbe, ahogyan az a sorozatban megvalósul. Hátborzongató és torokszorító, ahogyan Olivia Baker végighalad a gyász állomásain, vagy az iskolai tanácsadó, Mr. Porter saját lelkiismeret-furdalásával vívott küzdelme. Méltán emlegetik tehát már most a leendő második évadot, amely remélhetőleg ugyanakkora teli találat lesz, mint az első volt.