Erunder 
Az Aranyélet című HBO-s sorozat első részét, ahogyan azt a HéTVégi Hírnasiban is írtam, az HBO GO-n regisztráció nélkül is meg lehetett nézni. Meg is néztük. Íme az eredménye, ami 100%-ban független, azaz a következő cikk egyáltalán nem szponzorált!
Amikor egy hazai produkcióról olvasok írást, mindig elfog a kétség, hogy a cikk írója vajon valóban úgy gondolja-e, ahogyan azt írta. Időről időre felmerül bennem, hogy ez inkább csak egy fizetett tartalom, azaz egy szponzorált cikk. Ezért is tartottam fontosnak kiemelni már a címben is, hogy ebben az esetben egyáltalán nincs erről szó, tehát a következő sorokban a kedves olvasónak egy őszinte kritikához lesz szerencséje.
Az Aranyélet hatalmas hype-pal indult. Gyakorlatilag a csapból is az folyt, hogy az HBO új saját gyártású sorozata milyen lesz. Ez persze természetes, mert reklám nélkül temethetnék is egyből.
A finn sorozat adaptációjában a családot illegalitás tevékenységből, mutyizásból fenntartó apa, egy személyes krízis után úgy dönt, hogy jó útra tér. Nagyjából itt kezdődnek a bajok. Innentől némileg spoileres is lesz a cikk!
Elsőre tartottam tőle, hogy a magyar Ray Donovant fogom látni. Ezt a gondolatot az első pár perc után el is tudtam hessegetni. Az egyetlen, amiben egyezik a két sorozat, az a gyerekek karakterei. A srác lázadozik és kemény akar lenni mint a fater, a lány pedig egy eminens tanuló, aki nem ért egyet a szülei életvitelével. Ez a felállás viszont egyáltalán nem gáz, mert innentől a történet folytatásaiban, ahogyan az a következő epizód előzeteséből láthattuk, olyan karakterfejlődést írtak bele, ami abszolút különbözni fog az említett sorozattól.
Egyedi történetet, egyedi megközelítéssel és egyedi szereplőkkel valósított meg a csatorna, a tőlük elvárható minőségben.
A családapa, akit édesapja halála, illetve a felismerés, hogy olyan ember lett belőle, akit még ő maga is megvet, megviseli. Mellette a felesége pedig, az ő tökéletes ellentéte. Mindezek kibontakozása nem szájbarágósan tárulnak elénk, hanem apró gesztusokból, megmozdulásokból tevődnek össze és tökéletes összhangban vannak a pörgős akciójelenetekkel, illetve azzal az sajátságos, szürke, nyomasztó hangulattal, ami talán csak itt kis hazánkban lelhető fel ebben a formában.
Értékelve az egészet, azt kell mondjam, hogy elég erős kezdés volt. Amennyiben, csúnyán szólva, nem magyarosodik el a minőség, és itt szerintem tudjátok, hogy ezt mire értem, akkor nézős marad a sorozat. Egy jó drámát ígértek nekünk, ami alatt nem alszunk el. Ezt meg is kaptuk, de sajnos meg kell említeni azt is, hogy mellé befurakodott mégis csak egy kis olyan érzés, ami miatt pont, hogy nem szeretjük a magyar produkciókat. Tudom, hogy egy drámában a karakterek a fontosak, hogy mindegyiknek megvan a maga oka, hogy miért olyan és miért úgy cselekszik, ahogyan, de a srác részéről a túlzott Amerikamajmolás, a lány részéről a hatásvadász „gazdag lányka vagyok, de a suliban kicsúfolnak” részek teljesen ellenszenvesek voltak. A kamasz karaktereket viszont szinte minden sorozatban elszúrják. Kivétel a Misfits és a Skins, de ezeken kívül nem tudok olyan normális produkcióról, ahol az írók nem úgy írtak róluk, mintha ők sosem lettek volna fiatalok. Fentebb már írtam, hogy ennek remélhetjük a javulását, de sajnos a pilot értékelését ez lehúzza.
Értékelés: 75/100
IMDb: 8.4/10
MAFAB: NA
1 thought on “Aranyélet – szponzorálatlan pilotkritika”