Középfölde felfedezése #11 – Beleriand dalai

A tolkieni mítosz rendkívül sokszínű: A szilmarilok monumentális hőseposzával, az Elveszett mesék könyvének archaizáló tündérmeséivel és A hobbit bájos fabulájával más és más oldaláról ismertük meg a szerteágazó legendáriumot. Itt az ideje azonban, hogy felfedezzük a Középfölde-ciklus irodalmi domborzatának legszebb magaslatát: a professzor fület gyönyörködtető költeményeit, a Beleriand dalait!

J. R. R. Tolkient sokan a „fantasy atyjaként” emlegetik, a prózai műfaj egyik legtöbbet forgatott írójaként vonult az egyetemes irodalomtörténet lapjaira. Két fő művét, A hobbitot és A Gyűrűk Urát bár jellemző módon versek tucatjaival tűzdelte tele, mégis regényes, leíró formába öntötte mítosza varázslatos világát. Holott a professzor sokáig csak költemények körmölésével adózott az írás művészetének,

első prózai művét, a Kullervo történetét már egyetemi hallgatóként, 1914-ben vetette papírra.

A költészettel azonban már kisiskolás korában szerelembe esett: e románcot emelte tudományos magaslatokba a klasszika-filológia és az angol irodalom hallgatójaként oxfordi tanulmányai során.

Egyetemi professzorként hivatásból tanulmányozta Britannia ó- és középkori írott kultúráját, ám szabadidejében is gyakran forgatta a latin, francia, az ó- és középangol nyelvek legszebb költői képeit és rímpárjait. Az 1930-as években például egy közel 1000 soros alliteráló versbe öntötte Artúr király legendáját (The Fall of Arthur). A Leeds-i Egyetem óraadó tanáraként, majd az Oxford-i Egyetem professzoraként az 1920-as és 30-as években saját mítoszába is beoltotta a középangol irodalom legszebb verselési formáit, s egyedülálló módon archaikus költeményekben regélte el az Óidők két alapművét, a Húrin gyermekeinek legendáját és Tinúviel meséjét – így született meg a Húrin gyermekeinek éneke és a Leithian-ének.

Még a brit hadsereg kötelékében szolgált a Nagy Háború utolsó évében, amikor nekilátott a költeménynek, amely alapjaiban rázta meg Középfölde világát – a Húrin gyermekeinek énekében jelent meg ugyanis először az egyik leghatalmasabb tünde királyság, Nargothrond rejtett birodalma, s először lép színre Thû, vagyis Sauron karakterének első közvetlen alteregója, valamint itt ölti magára Tinúviel a Lúthien nevet.

A 2000 soros költeményt az angol irodalom egyik legbonyolultabb versformájában, óangol alliteráló formában vetette papírra, így nem csupán témájában és választékosan archaizáló szókincsében, de hangzás- és dallamvilágában is a letűnt korok hősi eposzait idézi meg.

Miután A szilmarilok nagy vonalakban felvázolta Túrin Turambar drámai életét, a Húrin gyermekeiben testközelből élhettük át Középfölde tragikus hőse, a Fekete Kard öntörvényű küzdelmeit és sorsfordító kardcsapásait, egybefüggő, regényes formában bontakoztak ki előttünk Beleriand végpusztulásának mindennapjai. A Húrin gyermekeinek éneke azonban egy teljesen új oldaláról közelíti meg a tolkieni mítosz e kulcsmozzanatát: a irodalmár professzor írógépét félretéve, dalnoki tollának sercenéseiben szőtte költeménybe a finn nemzeti eposz ihlette mesterművét, s lírai melódiába öntötte Túrin történetét. Soha korábban nem látott sötét árnyak tónusai kavarognak az olvasó szemei előtt, amikor Angband tárnáiban Morgoth trónusához kísérjük a fogságba ejtett Húrint:

„a Pokol titkos    termeibe, a Vashegyek
gyomrába vájt    gyászos csarnokba
vitték a Ködök    Vidékének urát,
Húrin Thaliont,    a harag trónusához,
hol fekete bazalt    fatörzsnyi oszlopai
tartották a tetőt    tekergőző kígyókkal
s férgekkel borítva,    és bőregerek csapongtak.”
[Nagy Andrea fordítása]

A versen belül felcsendül egy másik költemény, amelyet Halog énekel Túrinnak Doriath felé menet – a címe „Mint hársfa lenge lombja”, s Lúthien Tinúviel meséjét regéli el. Ez az a dal, amelyet sok-sok nemzedékkel később, a Harmadkor alkonyán, Aragorn énekelt Széltetőn a hobbitoknak. A hősi legendák és epikus költemények évezredeket átívelő hagyománya, a dicső régmúlt nagyjainak tisztelete teszi a tolkieni mítoszt mindannyiunk számára bensőségessé, egy világgá, ahol otthon érezzük magunkat.

Végül azonban a Húrin gyermekeinek énekét is, mint megannyi művét, a professzor félbehagyta – valószínűleg akkor, amikor odahagyta a Leedsi Egyetemet 1925-ben. Ezen a nyáron ugyanis kinevezték professzornak az Oxfordi Egyetemen – addigi munkahelyét és alliteráló alkotását maga mögött hagyva, alma materében egy új, nagyszabású költeménybe kezdett: a Leithian-énekbe, amely a Középfölde-mítosz talán legjelentősebb és legszebb poémája. A nyolcszótagos párrímekben írt vers stílusa könnyedebb, mint a Húrin gyermekeié: jambikus tetrameterben írta, ami az angol költészet leggyakrabban használt vesformája. Nem kevesebb, mint hat éven át szőtte a költemény aranyló fonalát, mígnem végül 1931 szeptemberében félbehagyta.

1937-ben így írt az ekkor már hat éve félbehagyott Leithian-énekről: “bizonyos igen jó minőségű versszakaszt leszámítva … hatalmas hibákkal küzd” – részben ezért lehetett, hogy 4200 sor után a versnek vége szakadt.

A költemény nem teljesen ismeretlen előttünk: részleteket olvastunk már belőle a Beren és Lúthien lapjain. A vers magával ragadó lendülete, kifinomult, tisztán csengő rímpárai és a tekintetet sodró vonalvezetése teljesen új olvasmányélményt jelent a tolkieni mítosz stilisztikailag rendkívül változatos bibliográfiájában. Tinúviel meséje fejlődéstörténetének több, rendkívül jelentős állomása csendül fel a költeményben – feltárul előttünk a pillanat, amikor Tolkien professzor kész lett volna Beren karakterét Maglorral helyettesíteni, amikor Lúthien aranyfényű fürtjei ködfeketébe borulnak, amikor a Thû névalakot felváltja a Sauron, s itt olvashatjuk a későbbi korok antagonistájának első teljes személyleírását. A többszöri javításon és folyamatos változtatáson átesett Leithian-ének végső, 1931-es állapota, valamint a vers alapjául szolgáló szinopszisok jelentették később A szilmarilok közvetlen forrásanyagát.

Irodalmi barangolásunk során már olvashattunk, hogy Tolkien professzor a valaha élt legszebb tünde hercegnő, Tinúviel gyönyörű vonásait saját feleségéről, Beren és Lúthien feltétel nélküli, tiszta szerelmét önnön házasságáról mintázta. Ennek tudatában válnak a következő sorok gyönyörű melódiából szívet melengető szerelmi vallomássá:

„A karja szép ivorfehér
finom felhő a haj fején,
hogy lép, ragyognak lábai
az esti köd tévútjain;
körötte szentjánosbogár
fények, s hullámzó glóriát
éjlepke-had köréje von”
[Ábrahám Zsófia fordítása.]

Barátja, a fantasy-irodalom egy másik kiemelkedő alakja, a Narnia krónikáit jegyző C. S. Lewis egy rendkívül részletes, 14 oldalon át húzódó, szellemes kommentárral látta el a költeményt – a Beleriand dalai függelékében ebből is olvashatunk részleteket. Lewis, hogy elvegye élesebb kritikái élét, úgy írta meg bírálatát, mintha a Leithian-ének egy ismeretlen, ókori író műve volna, amely csupán másolatban, rossz minőségű kéziratban maradt az utókorra, így amikor a poéma számára furcsán csengő szóválasztásait vagy a történetvezetésben felfedezett bukkanókat minősítette, nem barátját, hanem a „másolatot” jegyző középkori írnokokat bírálta. A kritikát Tolkien örömmel fogadta, s Lewis javaslatait rendre bele is vezette költeményébe.

Bár Tolkien professzor tisztában volt a Leithian-ének hibáival, mindvégig a mítosz egy kulcsfontosságú fejezeteként tekintett rá, s évtizedekig fontolgatta, hogy visszatér a költemény írásához. A hobbit 1937-es megjelenése után több mint egy évtizedig A Gyűrűk Urán dolgozott: a tolkieni mítosz tetőzésével és a Harmadkor lezárásával az ötvenes években azonban újra visszatért az Óidők legendáihoz és a Leithian-énekhez – rá oly jellemző módon azonban nem folytatta félbehagyott művét, hanem teljesen előről kezdte. Így mintegy két évtizeddel a költemény első változata után, a Másod- és Harmadkor történeteinek ismeretében, A Gyűrűk Ura hangzásvilágát megidézve jelentős módosításokat hajtott végre Tinúviel dalán, így voltaképpen egy teljesen új költeményt teremtett. Sajnos azonban ezt sem fejezte be: a 14. ének után félbehagyta, az eredeti Leithian mintegy hatodrésze került átdolgozásra.

A Belerian dalai tartalmaz továbbá egy gyűjteményt a professzor korán elvetett, az Óidők legendáit eléneklő költeményeiből, melyeket még a Leeds-i Egyetemen töltött éveiben vetett papírra. Ezekből a rövid töredékekből, ha néhány oldal után nem szakadt volna végük, a Húrin gyermekeinek énekéhez és a Leithian-énekhez hasonlóan, a mítosz korszakos alapművei kerekedhettek volna – ám így is különösen szép dallamokkal gazdagítják a tolkieni mítosz muzsikáját. A noldók futása című költemény a Leithian-énekhez hasonlóan párrímekben, jambikus tetrameterben íródott és A szilmarilokból is ismert noldák futása-történetszálat énekli el. Olvashatunk egy rövid, alliteráló vers töredékét, amely az Eärendel éneke címet viseli, amely bár igen vázlatos, rendkívül izgalmas utalást tesz Widsith óangol költeményére, amelyből nyilvánvalóvá válik, hogy

Tuor karakterét, Túrinhoz hasonlóan, egy ókori költemény hőséről, Waderől mintázta – bár személyéről nem sokat tudunk, a középkori irodalomban a tenger uraként maradt fenn, történetéből még Shakespeare is merített.

A kötetben részleteket olvashatunk továbbá a Gondolin bukásának énekéből, amelyben először tűnik fel Eol, a Sötét tünde története.

A Beleriand dalaiban szereplő, nyelvtanilag és metrikailag roppant bonyolult költemények óriási kihívás elé állítják a fordítókat, hiszen a verstani formák (óangol alliteráló és a nyolcszótagos párrímekbe szedett versek) formai követelményeinek (a négyütemű sorok félsoronkénti alliterációjának, illetve a jambikus tetrameter időmértékének) eleget téve kell a különösen összetett gondolatokat, a különös hely- és személyneveket és archaizáló kifejezéseket magyarba átültetni. Csupán egy maroknyi óangol költemény jelent meg eddig magyarul, így a hazai olvasóközönség számára igazán különleges olvasmányélményt nyújt Túrin hőskölteménye. A magyar nyelvű Tolkien-irodalom bimbózó szóvirágait egységes szókinccsé tömörítő Egységes Magyar Tolkien Terminológiai Jegyzék a Beleriand dalai fordításakor 4800 bejegyzésből állt (jelenleg kb. 5200-ból) – ebből mintegy 600-at egyedül e verseskötet adta: ebből is látszik, micsoda kihívás előtt álltak a kötet fordítói. A Húrin gyermekeinek énekét és jegyzetanyagát Nagy Andrea, a Leithian-éneket és jegyzeteit Ábrahám Zsófia, míg az egyéb prózai részeket Bonácz Ágnes fordította anyanyelvünkre.

A spanyol és a francia után a magyar volt a harmadik nyelv, amelyre valaha lefordították a Beleriand dalait.

A világon a negyedik nyelv, amelyen megjelennek Középfölde legszebb költeményei, az orosz: a kiadvány éppen ebben a hónapban jelent meg Moszkvában.

Bár az Elveszett mesék könyvét több tucat nyelvre lefordították és világszerte rendkívüli népszerűségnek örvend, a Középfölde Históriája sorozat kiadása a legtöbb országban a második kötet után megakad. Láthattuk ugyanis, milyen óriási kihívás elé állítják az óangol verselési formában, archaizáló nyelvezetben írt költemények a fordítókat: a legtöbb kiadó, így pl. a sorozat kiadási jogát birtokló német vállalat szerint a fordítás és kiadás roppant költségei nem térülnek meg – így gondolkodnak sok országban, ezért világszerte “kiadhatatlannak” tekintik a kötetet. Ezzel azonban a teljes Középfölde Históriája sorozat kiadása is ellehetetlenül, ugyanis a jogörökösök csak azzal a feltétellel adják át a kiadói jogokat, ha a teljes sorozat egyes részeit az eredeti sorrendben közlik, tehát nem lehet folytatni az első két kötet után rögtön a negyedik, könnyedebb hangvételű, prózai stílusban írt Középfölde formálásával.

A Helikon Kiadó gondozásában megjelent, puhafedeles kötetben megcsodálhatunk számos oldalt a Húrin gyermekeinek éneke és a Leithian-ének kézirataiból fakszimile formában, míg a kötet végén találunk egy részletes névmutatót, valamint egy, a magyar kiadáshoz írt utószót Füzessy Tamás, a Magyar Tolkien Társaság társelnöke tollából.

J. R. R. Tolkien: Beleriand dalai (Budapest: Helikon Kiadó, 2018)

A Középfölde felfedezése-cikksorozat eddig megjelent részei:

Középfölde felfedezése, avagy hogyan olvassunk Tolkient?
Középfölde felfedezése #1 – A Gyűrűk Ura
Középfölde felfedezése #2 – A szilmarilok
Középfölde felfedezése #3 – Az atlasz
Középfölde felfedezése #4 – A hobbit
Középfölde felfedezése #5 – Húrin gyermekei
Középfölde felfedezése #6 – Befejezetlen regék
Középfölde felfedezése #7 – Beren és Lúthien
Középfölde felfedezése #8 – Gondolin bukása
Középfölde felfedezése #9 – Bombadil Toma kalandjai
Középfölde felfedezése #10 – Elveszett mesék könyve
Középfölde felfedezése #11 – Beleriand dalai
Középfölde felfedezése #12 – Középfölde formálása