Középfölde felfedezése #9 – Bombadil Toma kalandjai - Corn & Soda

Középfölde felfedezése #9 – Bombadil Toma kalandjai

A Gyűrűk Ura legkülönösebb és egyben legmegosztóbb karaktere kétségkívül Bombadil Toma, Öregerdő bohókás és furfangos lakója, egész Középfölde legvénebb és egyben legnagyobb hatalmú teremtménye. A rejtélyes figuráról idővel még maga Elrond is megfeledkezett, nem mindennapi életéről csak a hobbitok népköltészetének gyűjteményes kötetében, a Bombadil Toma kalandjaiban olvashatunk.

Hej hó, halihó, no de villa meg olló!
Bumsztara, lallala, fűzfavityilló!
Toma koma, hej, Toma, Bomba-de-dilló!

Ki ne emlékezne Öregerdő bohókás, mindig vidám urára A Gyűrűk Urából, aki a leglehetetlenebb helyzetekben is képes önfeledt, zagyva dalolászásba kezdeni? Bombadil Toma karaktere kérlelhetetlenül komikus: szökdécselve-ugrándozva közlekedik, ócska cilindert, sárga csizmát és hupikék kabátot visel, arca pirospozsgás és csupa ránc a nevetéstől. A mítosz különös szereplője rendkívül megosztó: vannak, akik kimondottan viszolyognak tőle és J. R. R. Tolkien legnagyobb baklövéseként tekintenek rá, mások szerint viszont Középfölde egyik legszerethetőbb és legizgalmasabb személyisége – semleges érzelmeket azonban szinte senkiből nem vált ki.

Bombadil Toma. Készítette: Greg és Tim Hildebrandt.

Arról, hogy ki is Bombadil Toma valójában, A Gyűrűk Urából nem sok minden derül ki. A származására tett rejtélyes utalások azonban egy fantasztikus élettörténetet sejtetnek, miszerint ő Középfölde legelső lakója, aki még az isteneknél is korábban megtelepedett e varázslatos világban. Öregerdő ura, “erdők, vizek, dombok gazdája”, azonban nem tulajdonosa a rengetegnek, csupán gondos erdészként felügyeli az erdei élet rendjét és tartja kordában Öregerdő rakoncátlan lakóit. Amint felesége, Aranymag – aki a Folyó-asszony lányaként szintén egy rejtélyes varázslény – is kijelentette: “fának, fűnek és mindennek, ami él e tájon, nincs más birtokosa, csak önmaga. Bombadil Toma a Gazda. Ha fényben vagy árnyékban lombok alatt járkál, sebes vízben gázol, dombtetőkön szökdel, nem bánthatja senki. Nem fél ő senkitől. Bombadil Toma a Gazda.”

Bombadil Toma háza. Készítette: Joe Gilronan.

Ezzel elérkeztünk a titokzatos erdőkerülő egyik legjelentősebb tulajdonságához: gyakorlatilag korlátlan hatalommal bír, “nem bánthatja senki.” Egyetlen szavára engedelmeskedett a Frodót, Samut, Trufát és Pippint fogságba ejtő Fűzfa-apó, különös bűvöletének képtelen ellenállni a buckamanók könyörtelen népe sem. Ellenállhatatlan varázsereje azonban egy másik tettében nyilvánult meg igazán: semmilyen hatással nem volt rá az Egy Gyűrű.

“A hobbitok meghökkentek: mulatságos és egyben ijesztő is volt, ahogy az a ragyogó kék szem rájuk nézett az aranykarikán keresztül. Aztán Toma a kisujja hegyére húzta a Gyűrűt, és odatartotta a gyertyafényhez. A hobbitoknak egy pillanatig nem tűnt fel semmi. Aztán elállt a lélegzetük. A Gyűrű rajta van – és Toma mégse tűnik el! Toma ismét elnevette magát aztán feldobta a Gyűrűt a levegőbe: volt Gyűrű, nincs Gyűrű! Frodó felkiáltott – Toma pedig előrehajolt, és mosolyogva visszaadta a Gyűrűt.”

Bombadil Toma és az Egy Gyűrű. Készítette: Cynthia Blair.

Holott Sauron Gyűrűje a valaha készült legnagyobb hatalmú tárgyak egyike, befolyással volt a Hatalom Gyűrűi felett, saját akarattal bírt, amit képes volt rákényszeríteni a gyengékre, megmételyezte még Gandalf elméjét is, a Gyűrűlidérceket pedig fanatikus vágyakozással vonzotta magához – Bombadil Tomának azonban meg sem kottyant, hogy az ujján viselte.

A vén Toma korára is csak rejtelmes utalások révén derül némi fény: látta az Óidőket, “amikor a világ hatalmasabb volt, és a Tenger zavartalanul mosta a nyugati partokat”, s az Első Kor hajnalát, amikor “csak a tünde-ősök virrasztottak” a hajdani csillagfényben. Sőt, Bombadil Toma saját szemével látta a világ formálását, “előbb itt volt, mint a folyó és a fák; Toma emlékszik az első esőcseppre és az első makkra. Előbb taposott ösvényeket, mint a Nagyok népe, és látta, mikor megérkeztek a Kicsik.” Ám ami még ennél is hajmeresztőbb: Öregerdő Gazdája “látta a csillagok alatt a régi sötétséget, amelyben nem volt félelem – amikor odaátról még nem jelent meg a Sötét Úr” Morgoth.

Tehát Bombadil Toma már az ainuk földi megtelepedése előtt itt élt, a világmindenség legelső élőlénye volt. Sindarin neve Iarwain Ben-adar, vagyis az Legöregebb Apátlan.

Bombadil Toma. Készítette: John Howe.

Talán a Bombadil személyét övező rejtélyes homály az oka, hogy Toma Gazda vált a tolieni mítosz legtöbbet vitatott karakterévé, A Gyűrűk Ura rajongói eredetelméletek tucatjaival rukkoltak elő. Sokan úgy gondolják, hogy Toma nem más, mint maga Ilúvatar, a teremtő isten, míg mások szerint az Ainuk Muzsikájának szelleme. Egy másik népszerű elmélet azt vallja, hogy Toma az Erdő és a Természet, egész Arda absztrakt megtestesülése.

A legmulatságosabb feltevés szerint Toma Gazda nem más, mint az idős Tolkien, aki a történet szerzőjeként korlátlan hatalommal bír és a kezdetek kezdete óta jelen volt az általa megálmodott Ardán.

A leginkább elfogadott magyarázat azonban, amelyet a magyar nyelvű kiadványhoz írt kísérő tanulmányában Uhrman Iván is oszt: Toma, Aranymag és Folyó-asszony maiák, méghozzá a vala Yavanna társai lehettek, akik azt a feladatot kapták, hogy Középfölde erdeit és folyóit gondozzák. Az elmélet azonban önmagában nem szolgál magyarázattal arra, hogy miként kerülhetett Toma Ardára a Sötét Úr, Morgoth előtt – erre nézve további spekulációk léteznek. Maga J. R. R. Tolkien egyszer azt írta Tomával kapcsolatban: “még egy mitikus korban is kell, hogy legyen néhány talány. Bombadil Toma az egyik (szándékosan).”

Bombadil Toma. Készítette: Borja Pindado, ArtStation.

Toma Gazdáról A Gyűrűk Urában utoljára Völgyzugolyban esik szó: Elrond bár emlékszik a rejtélyes varázslényre, elismeri, már réges-rég megfeledkezett róla. Bár Frodóéknak elregélt történeteiből kiviláglik, hogy keresztül-kasul bebarangolta Középföldét Beleriandtól Eriadorig, azt nem tudni mikor telepedett meg Bakföld határán az Öregerdőben. Az azonban tudvalevő, hogy közeli kapcsolatot ápolt némely hobbitokkal, különösképpen Zsizsik gazdával, így történhetett, hogy a Bombadil Toma rejtélyes életéről fennmaradt két rövid, versbe szedett beszámoló a hobbitok népköltészetét dicséri.

A Bombadil Toma kalandjai egy verseskötet, amely a Zsákos Bilbó és barátai jegyezte Nyugatvégi Piros Könyvben maradt fenn az utókorra. A benne szereplő tizenhat költemény valószínűleg szájhagyomány útján terjedt el a Megyében, így az eredeti szerzők kiléte ismeretlen. Van azonban néhány vers, amely alatt Bilbó és Csavardi Samu kézjegye szerepel, ám elképzelhető, hogy ők csupán feljegyezték illetve átdolgozták a verseket.

Bár a kötet a Bombadil Toma kalandjai címet viseli, tulajdonképpen csak az első két vers szól Toma Gazdáról, melyeket minden bizonnyal Bakföld hobbitjai költöttek.

A kötet első kiadása 1962-ből. Forrás: George Allen & Unwin.

A kötet címadó, első versét Tolkien professzor jóval A Hobbit és A Gyűrűk Ura előtt írta, először 1934 februárjában jelent meg, ám maga a karakter ennél is régebbi múltra tekint vissza. Amint azt Tolkien életrajzírója, Humphrey Carpenter megjegyezte: a professzor fia, Michael egyik holland játékbabája ihlette Bombadil alakját az 1920-as években. A Bombadil Toma kalandjai című vers a tolkieni mítosztól eleinte teljesen különálló Öregerdő egy varázslatos látogatójáról szól, aki egyetlen szavának varázserejével képes megszelídíteni az erdő flóráját, faunáját és mágikus teremtményeit. Különös helyet foglalt el a karakter Tolkien professzor szívében, ezért úgy döntött: a mítosz részesévé teszi Tomát. Egy 1954-ben írt levelében elismerte, hogy végül azért került bele A Gyűrűk Urába, mert szeretett volna még egy kalandot írni Bombadil Gazda számára. Máskor is előfordult, hogy egy-egy korai költeményének szereplőit végül inkorporálta legendáriumába: az Elveszett mesék könyvében feltűnő zenész-trubadúr, Trilla Tinfang először egy 1914-ben írt költeményben tűnt fel, míg az Elveszett Tündék lakhelye, Aryador egy 1915-ös versében.

A Bombadil Toma kalandjaiban szereplő második költemény, a Bombadil csónakba száll azonban már A Gyűrűk Ura után íródott, s számos utalást rejt a félszerzetekre és a Megyére, sőt, feltűnik benne Zsizsik gazda is – tehát valamikor a Harmadkor és a Negyedkor határán játszódik.

Zsizsik gazda vendégszeretete. Készítette: Greg és Tim Hildebrandt.

Mint már említettem, a verseskötet a hobbitok népköltészetét dicséri, a költeményeket félszerzetek vetették papírra, ám ez nem minden esetben jelenti azt, hogy a költemény hobbit eredetű. A Kincs című vers például Völgyzuzgolyból származik és az Első Kor végnapjainak hősi időszakával foglalkozik, közelebbről Túrin Turambar és Mîm, a törp regéjéhez kapcsolódik. A vers minden bizonnyal Bilbó ajkán jelent meg a Megyében, s úgy tűnik gyorsan népszerűvé vált a hobbitok között. Gondori eredetű a holdbéli emberről szóló vers, valamint a kötet záró, Az utolsó hajó című poémája.

A Holdon élő ember egyébként gyakran visszatérő motívuma Tolkien meséiben: a Holdon él a Kóborló és a varázsló (Roverandom) egy nagyhatalmú mágusa, s feltűnik Karácsonyapó kalandjaiban is, az íróóriás gyermekei számára írt (magyarul is olvasható) karácsonyi leveleiben. Először 1915-ben vetette papírra Az Ember, a Holdbéli: senki se vendégli című versét, amelyet bár az Elveszett mesék könyvében megpróbált a mítoszba emelni, végül csak durva módosítások után, a Piros Könyv hobbit-költeményei között kerülhetett a legendárium szövegtörzsébe. Végső soron a holdbéli ember motívuma jelenik meg A szilmarilokban is Tilion személyében, a maiáéban, aki a Holdat kormányozza s Telperion fájának utolsó ezrüstvirágát gondozza.

A Kóborló és a varázsló borítója, rajta J. R. R. Tolkien, a Hold felszínét ábrázoló illusztrációjával. Forrás: HarperCollins.

Az utolsó vers központi témája a tündék végső elvándorlása Középföldéről Halhatatlanföldre: az elégikus látomás egyszerre játszik az ősz és a tavasz képeivel, felsejlik a tündék hanyatlása és az emberek felemelkedése.

“Középfölde, emberi táj,
ím többé sose látunk,
Tündérhon magas tornya vár,
harangszót küld utánunk.
Itt lomb lehull, mező kiég,
nap, hold felkel s leáldoz;
halljuk, hogy hív a messzeség,
és megtérünk hazánkhoz!”

[Tótfalusi István fordítása]

A többi vers bepillantást nyújt a hobbitok határtalan képzelőerőről tanúskodó népköltészetébe és mitológiájába, felcsendülnek emberek és tündérek, hobbitok és trollok legendás történetei, sőt, az olifántokról és a nyivajkak (avagy jajkak) vérfagyasztó teremtményeiről is dalba szőtt leírást kapunk. Azok a versek, amelyek megidézik a tolkieni mítosz jelentősebb helyszíneit és teremtményeit, a Szukits Kiadó gondozásában megjelent kötetben kétszer is szerepelnek, méghozzá két különböző fordításban. Míg Tótfalusi István tolmácsolásában szójátékok kavalkádja színesíti Tolkien verseit, addig Uhrman Iván tollából az eredeti szöveghez hű fordítások születtek, különös figyelmet szentelve a tulajdonnevek helyes átiratára: míg Tótfalusi István tolmácsolásában olyan furcsa, ismeretlen nevekkel találkozunk, mint a Pálinkás folyó vagy Csimasz, addig Uhrman fordításában már ráismerünk a Borbuggyan folyóra és Zsizsik Gazdára. Tótfalusi volt, aki A Hobbit első, magyar nyelvű kiadásához fordította a versbetéteket: az ekkor még A babó címet viselő mese egy sokkal játékosabb nyelvezetben tárta elénk Zsákos Bilbó (illetve ekkor még Mr. Baggins) kalandjait.

J. R. R. Tolkien Meséi, az első kiadás borítója. Forrás: Szukits Könyvkiadó.

A Bombadil Toma kalandjai két ízben látott Magyarországon nyomdafestéket: először a J. R. R. Tolkien meséi című kiadvány első hazai kiadásában, ám hasábjain valamilyen oknál fogva a tizenhatból csupán kilenc vers kapott helyet. A teljes, gyűjteményes kötet egyetlen egyszer, 2002-ben jelent meg ugyancsak a Szukits Kiadónál. Sajnálatos módon azonban a kötetet kis példányszámban nyomtatták és ma már ritkaság az antikváriumok polcain. A tolkieni mítosz népes olvasótábora részéről azonban rendkívül nagy a kereslet rá, ezért a használt könyvkereskedők csillagászati összeget, olykor 15-20 ezer forintot is elkérnek érte, amit a rajongók rendre ki is fizetnek érte, az online könyvpiacokra hébe-hóba felkerülő példányokat néhány nap alatt elkapkodják.

J. R. R. Tolkien: Bombadil Toma kalandjai. Forrás: Szukits Könyvkiadó.

A könyvtárakban azonban még olvashatók Bombadil Toma kalandjai: Budapesten például a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tagintézményei összesen 27 viseltes példányt őriznek belőle.

UPDATE: A Tolkien meséi című kiadvány második kiadása is tartalmazza a teljes Bombadil Toma kalandjait Tótfalusi István fordításában.

J. R. R. Tolkien: Bombadil Toma kalandjai (Szeged: Szukits Kiadó, 2002)

A Középfölde felfedezése-cikksorozat eddig megjelent részei:

Középfölde felfedezése, avagy hogyan olvassunk Tolkient?
Középfölde felfedezése #1 – A Gyűrűk Ura
Középfölde felfedezése #2 – A szilmarilok
Középfölde felfedezése #3 – Az atlasz
Középfölde felfedezése #4 – A hobbit
Középfölde felfedezése #5 – Húrin gyermekei
Középfölde felfedezése #6 – Befejezetlen regék
Középfölde felfedezése #7 – Beren és Lúthien
Középfölde felfedezése #8 – Gondolin bukása
Középfölde felfedezése #9 – Bombadil Toma kalandjai
Középfölde felfedezése #10 – Elveszett mesék könyve
Középfölde felfedezése #11 – Beleriand dalai

Ez is tetszeni fog...