Középfölde felfedezése #3 – Az atlasz

Mégis miféle kaland lenne az, amiben a hősöknek nincs egy tisztességes térkép a kezük ügyben? Középfölde felfedezéséhez nekünk is szükségünk lesz egy atlaszra, méghozzá nem is akármilyenre, hiszen a Tolkien-legendárium térben és időben óriási messzeségekbe kalauzol minket. A szilmarilok ugyanis nem csupán a tünde birodalmak és emberi királyságok drámai történetét vázolja fel, de egy földtörténeti hullámvasút is: Középfölde formálása során földnyelvek váltak az enyészetté és kontinenseket nyelt el a tenger, folyók sodródtak új mederbe és hegyek morzsolódtak porrá. Nem árt hát, ha olykor fel tudunk lapozni egy térképet, amely éppen aktuális formájában tárja elénk Középfölde vadregényes tájait.

Amint azt a Középfölde Felfedezése sorozat első részében már felvetettem, véleményem szerint a Tolkien-legendárium immár közel egy évszázada töretlenül növekvő, globális léptékekben mérhető népszerűségének egyik oka abban rejlik, hogy egy átfogó, hihetetlenül részletgazdag világot teremtett. Térben és időben elképesztő távlatokat nyit meg olvasói előtt, akik ezáltal felfedezőkként barangolnak a könyvek lapjai között; egy több ezer oldalon, évezredeken és generációkon átívelő kalandba csöppenek, idővel kötődni kezdenek a tájhoz – erdeihez és hegyvonulataihoz, a fákhoz -, lényeihez és népségeihez, s végül közösséget vállalnak velük és egymással. (Hasonló folyamatok játszódnak le a hosszú évadokon át sugárzott szappanoperák vagy a nyílt világú számítógépes játékok szerelmeseiben is, a Tolkien-legendárium azonban véleményem szerint ezekkel szemben irodalmi és filozófiai tekintetben is magasabb és tisztább értékeket képvisel.)

Ebből kifolyólag azonban olykor előfordul, hogy a mítosz olvasói úgy érzik, útvesztőbe kerültek. Bár A szilmarilok belső borítóin térképek segítik a tájékozódást, ezek csupán Beleriandot, Középfölde északnyugati részét ábrázolják, Arda, a Föld más tájait, földnyelveit és kontinenseit nem. Bár képzeletünk hajóján ringadozva felfekhetünk a beltengerek áramlataira vagy a sebes folyók sodró felszínére, saját tapasztalataim szerint ez sokszor inkább ingadozásba fordul, az ember utat téveszt és partra vetve toporog.

Ilyenkor érdemes felcsapni Középfölde Atlaszát, a Tolkien-legendárium földrajzi útmutatóját Karen Wynn Fonstad szerkesztésében. Ezzel most egy kisebb kitérőt teszünk irodalmi barangolásunkban, s néhány lépést eltávolodva Középföldétől egy magaslatra ülve tekintünk erre a varázslatos világra. Az Atlaszt lapozgatva ugyanis madártávlatból rajzolódik ki előttünk a Ködhegység minden vetülete, a Megye dimbes-dombos tájai, sőt, a valák lakhelye, Valinor Rejtett Birodalma is.

„A tolkieni mitológiában körülbelül 3-4000 egyedi földrajzi név, elnevezés található, és ebből mintegy 1000 olyan van, amelynek már született valamilyen magyar fordítása, ezek között pedig több száz olyat találunk, amelynek többféle változata is megjelent” – írja Füzessy Tamás, a Magyar Tolkien Társaság társelnöke az Atlaszhoz írt előszavában. Nem csoda hát, ha első olvasásra meggyűlik a bajunk Középfölde földrajzával – ahogy azt a szaklektor is megjegyezte: Tolkien magyar fordítói az évtizedek során egy valóságos terminológiai őskáoszt hagytak maguk után, amelyet irodalmárok és önkéntesek 13 évig tartó, verítékes munkája során sikerült hellyel-közzel tisztázni, és létrehozni a jelenleg 5200 bejegyzésből álló és folyamatosan bővülő Egységes Magyar Tolkien Terminológiai Jegyzéket. A Gyűrűk Ura és A szilmarilok megigéző táj- és helyneveivel kapcsolatban számos izgalmas etimológiai érdekességgel szolgál még előszavában az ELTE Tolkien-kurzusának oktatója, érdemes ezt is elolvasni!

A Ciceró Könyvstúdió gondozásában megjelent, kemény kötésű, nagyalakú Atlasz hét fejezetre oszlik, s Arda teremtésétől kezdve az Óidőkön át egészen a Harmadkorig, részletesen ismerteti a legendárium legjelentősebb földrészeit, egy-egy fontosabb helyszínt, míg számtalan település, csata, sőt, akár építmény alaprajza különálló ábrákon rajzolódik ki. Nagy könnyedséget jelent az olvasók számára a kiadvány végén szereplő, hihetetlenül részletgazdag névmutató, amely az egyes helyszínek visszakereshetőségét biztosítja. Kiváltképp hasznos lehet a kötet végén hosszasan húzódó jegyzetek és az irodalomjegyzék fellapozása, hiszen az egyes térképek és a hozzájuk főzött leírások alapjául szolgáló források és szakirodalmi tételek pontos bibliográfiai leírásával szolgálnak.

Az Atlasz a Ciceró Könyvstúdió gondozásában 2017-ben jelent meg hazánkban:

Karen Wynn Fonstad: Középfölde Atlasza (Budapest: Ciceró Könyvstúdió, 2017)

A cikk egy korábbi változatában a továbbiakban a Robert Foster jegyezte Tolkien Enciklopédia A-tól Z-ig című kiadványról írtam néhány mondatban, kiemelve, hogy a kötet elavult, „a fent is említett őskáoszban fogant és sok esetben nem összeegyeztethető az újabb kiadványokhoz használt Egységes Magyar Tolkien Terminológiai Jegyzékkel. Így azok számára, akik mélyen akarnak elmerülni a tolkieni mítosz irodalmi óceánjában, olykor szüksége lehet kiegészítő kutatómunkát folytatnia a tolkienológia formálódó tudományágának hatalmas könyvtárában.”

Azóta azonban többen is felhívták rá a figyelmem, hogy a kiadvány nem csupán elavult, de több helyen is téves és félrevezető, ezért jobbnak láttam, ha inkább törlöm a könyvajánlók sorából, hiszen a Középfölde felfedezése-cikksorozat célja segíteni az olvasók eligazodását a tolkieni mítosz útvesztőiben, nem pedig összezavarni őket.

A Középfölde felfedezése-cikksorozat eddig megjelent részei:

Középfölde felfedezése, avagy hogyan olvassunk Tolkient?
Középfölde felfedezése #1 – A Gyűrűk Ura
Középfölde felfedezése #2 – A szilmarilok
Középfölde felfedezése #3 – Az atlasz
Középfölde felfedezése #4 – A hobbit
Középfölde felfedezése #5 – Húrin gyermekei
Középfölde felfedezése #6 – Befejezetlen regék
Középfölde felfedezése #7 – Beren és Lúthien
Középfölde felfedezése #8 – Gondolin bukása
Középfölde felfedezése #9 – Bombadil Toma kalandjai
Középfölde felfedezése #10 – Elveszett mesék könyve
Középfölde felfedezése #11 – Beleriand dalai
Középfölde felfedezése #12 – Középfölde formálása