Középfölde felfedezése #3 – Az atlasz és az enciklopédia - Corn & Soda

Középfölde felfedezése #3 – Az atlasz és az enciklopédia

Mégis miféle kaland lenne az, amiben a hősöknek nincs egy tisztességes térkép a kezük ügyben? Középfölde felfedezéséhez nekünk is szükségünk lesz egy atlaszra, méghozzá nem is akármilyenre, hiszen a Tolkien-legendárium térben és időben óriási messzeségekbe kalauzol minket. A szilmarilok ugyanis nem csupán a tünde birodalmak és emberi királyságok drámai történetét vázolja fel, de egy földtörténeti hullámvasút is: Középfölde formálása során földnyelvek váltak az enyészetté és kontinenseket nyelt el a tenger, folyók sodródtak új mederbe és hegyek morzsolódtak porrá. Nem árt hát, ha olykor fel tudunk lapozni egy térképet, amely éppen aktuális formájában tárja elénk Középfölde vadregényes tájait. Az évezredeket felölelő mitikus múltban hely- és személynevek százait, nemzedékek tucatjait ismertük meg, ezért sokszor a nevek és kifejezések útvesztőjében érezzük magunkat – azonban erre is van megoldás.

Középfölde felfedezése #3 – Az atlasz és az enciklopédia

Amint azt a Középfölde Felfedezése sorozat első részében már felvetettem, véleményem szerint a Tolkien-legendárium immár közel egy évszázada töretlenül növekvő, globális léptékekben mérhető népszerűségének egyik oka abban rejlik, hogy egy átfogó, hihetetlenül részletgazdag világot teremtett. Térben és időben elképesztő távlatokat nyit meg olvasói előtt, akik ezáltal felfedezőkként barangolnak a könyvek lapjai között; egy több ezer oldalon, évezredeken és generációkon átívelő kalandba csöppenek, idővel kötődni kezdenek a tájhoz – erdeihez és hegyvonulataihoz, a fákhoz -, lényeihez és népségeihez, s végül közösséget vállalnak velük és egymással. (Hasonló folyamatok játszódnak le a hosszú évadokon át sugárzott szappanoperák vagy a nyílt világú számítógépes játékok szerelmeseiben is, a Tolkien-legendárium azonban véleményem szerint ezekkel szemben irodalmi és filozófiai tekintetben is magasabb és tisztább értékeket képvisel.)

Középfölde Atlasza

Karen Wynn Fonstad: Középfölde Atlasza. Forrás: Ciceró Könyvstúdió.

Ebből kifolyólag azonban olykor előfordul, hogy a mítosz olvasói úgy érzik, útvesztőbe kerültek. Bár A szilmarilok belső borítóin térképek segítik a tájékozódást, ezek csupán Beleriandot, Középfölde északnyugati részét ábrázolják, Arda, a Föld más tájait, földnyelveit és kontinenseit nem. Bár képzeletünk hajóján ringadozva felfekhetünk a beltengerek áramlataira vagy a sebes folyók sodró felszínére, saját tapasztalataim szerint ez sokszor inkább ingadozásba fordul, az ember utat téveszt és partra vetve toporog.

Ilyenkor érdemes felcsapni Középfölde Atlaszát, a Tolkien-legendárium földrajzi útmutatóját Karen Wynn Fonstad szerkesztésében. Ezzel most egy kisebb kitérőt teszünk irodalmi barangolásunkban, s néhány lépést eltávolodva Középföldétől egy magaslatra ülve tekintünk erre a varázslatos világra. Az Atlaszt lapozgatva ugyanis madártávlatból rajzolódik ki előttünk a Ködhegység minden vetülete, a Megye dimbes-dombos tájai, sőt, a valák lakhelye, Valinor Rejtett Birodalma is.

„A tolkieni mitológiában körülbelül 3-4000 egyedi földrajzi név, elnevezés található, és ebből mintegy 1000 olyan van, amelynek már született valamilyen magyar fordítása, ezek között pedig több száz olyat találunk, amelynek többféle változata is megjelent” – írja Füzessy Tamás, a Magyar Tolkien Társaság társelnöke az Atlaszhoz írt előszavában. Nem csoda hát, ha első olvasásra meggyűlik a bajunk Középfölde földrajzával – ahogy azt a szaklektor is megjegyezte: Tolkien magyar fordítói az évtizedek során egy valóságos terminológiai őskáoszt hagytak maguk után, amelyet irodalmárok és önkéntesek 13 évig tartó, verítékes munkája során sikerült hellyel-közzel tisztázni, és létrehozni a jelenleg 5200 bejegyzésből álló és folyamatosan bővülő Egységes Magyar Tolkien Terminológiai Jegyzéket. A Gyűrűk Ura és A szilmarilok megigéző táj- és helyneveivel kapcsolatban számos izgalmas etimológiai érdekességgel szolgál még előszavában az ELTE Tolkien-kurzusának oktatója, érdemes ezt is elolvasni!

A Ciceró Könyvstúdió gondozásában megjelent, kemény kötésű, nagyalakú Atlasz hét fejezetre oszlik, s Arda teremtésétől kezdve az Óidőkön át egészen a Harmadkorig, részletesen ismerteti a legendárium legjelentősebb földrészeit, egy-egy fontosabb helyszínt, míg számtalan település, csata, sőt, akár építmény alaprajza különálló ábrákon rajzolódik ki. Nagy könnyedséget jelent az olvasók számára a kiadvány végén szereplő, hihetetlenül részletgazdag névmutató, amely az egyes helyszínek visszakereshetőségét biztosítja. Kiváltképp hasznos lehet a kötet végén hosszasan húzódó jegyzetek és az irodalomjegyzék fellapozása, hiszen az egyes térképek és a hozzájuk főzött leírások alapjául szolgáló források és szakirodalmi tételek pontos bibliográfiai leírásával szolgálnak.

Az Atlasz a Ciceró Könyvstúdió gondozásában 2017-ben jelent meg hazánkban:

Karen Wynn Fonstad: Középfölde Atlasza (Budapest: Ciceró Könyvstúdió, 2017)

Tolkien-enciklopédia

Robert Foster: Tolkien Enciklopédia A-tól Z-ig. Forrás: Szukits Könyvkiadó.

Nem csupán a földrajzi-, de a személynevek is komoly fejtörést okozhatnak a legendárium olvasói számára. Előfordul például, hogy egy-egy fontosabb szereplő más-más neveken szerepel a történet lapjain, a jelentősebb tulajdonneveknek ugyanis tünde, törp és ember nyelveken is születtek különféle variánsai. Könnyen megtörténhet például, hogy valahol azt olvassuk: Tharkûn, míg máshol azt, hogy Incánus, Láthspell vagy Olórin. Ilyenkor felcsapjuk az enciklopédiát a megfelelő szócikknél, amelyek mind a négy esetben a Gandalf szócikkhez fognak irányítani, ugyanis ezek mind-mind a Szürke Vándorra, Mithrandirre, az évezredek során aggatott, olykor baráti, máskor cinikus elnevezések. Még ennél is nagyobb bajba kerül az, aki Húrin fia Túrin rövid élete során viselt megannyi név között próbál eligazodni: szólították őt a Neithan, Gorthol, Agarwaen, Thurin, Adanedhel, Mormegil, vagyis Fekete Kard, Erdei Vadember és Turambar nevén is.

Nem csupán a személynevekkel eshet meg a bajunk, Tolkien ugyanis előszeretettel utalt a mítosz lapjain különféle eseményre, például a sorsdöntő csatákra azok tünde (sinda ) névalakjában. A szilmarilokat olvasva például számtalan alkalommal esik utalás az Első Kor öt nagy csatájára, a Dagor Aglarebre, magyarul a Diadalmas Csatára, vagy a Dagor-nuin-Giliath-ra, a Csillagok Alatt Vívott Csatára. Ezeket olvasva sajnos kénytelenek vagyunk olykor az enciklopédiához nyúlni, ugyanis, amennyiben nem rendelkezünk az Elrondéhoz hasonló, évezredeket felölelő, pengeéles memóriával, lehetetlenség első olvasatra mindet megjegyezni.

Az enciklopédiát jegyző Robert Foster óriási kutatómunkát fektetett művébe: részleteiben tanulmányozta Tolkien professzor eredeti jegyzeteit és saját kezűleg készített térképeit, Dick Ploth és J. R. R. Tolkien levelezését, Clyde Kilby Tolkien és a szilmarilok c. munkáját és a Tolkien-legendárium összes nyomtatásba került kötetét. A közel 400 oldalas kiadványban több ezer szócikk szerepel, és gyakorlatilag minden egyes tulajdonnév, a hely- és személyneveken túl a jelentős csaták, kardok, ékkövek, bestiák különféle elnevezése is szerepel lapjain. Hihetetlenül részletgazdag mű; az utolsó, Zs-betűhöz érkezvén megrökönyödve tapasztaljuk például, hogy a Zsákosok nemzetségének nem kevesebb, mint 36 képviselőjét jegyezte fel Tolkien professzor, köztük Bilbó és Frodó mellett olyan kevéssé ismert személyiségeket, mint Foszkó, Pontó, Drogó, Duci, Dudó vagy Csilla.

Szántai Zsolt fordító előszavában megjegyzi: „majdhogynem lehetetlen feladatra vállalkoztunk, amikor belevágtunk a kötet fordításába és összeállításába”, hiszen „a magyar fordításokat többen készítették, és előfordult, hogy e fordítók nem ismerték, vagy nem vették figyelembe a többiek – esetenként önmaguk – névmagyarításait”, sőt, szerepelnek az enciklopédiában olyan tulajdonnevek, amelyek a magyar nyelvű szövegekből teljesen kimaradtak. Elég itt csak a babó/hobbit, vagy a Nyelem/Gollam névpárosokra gondolnunk, illetve az ékezetek olykor következetlen alkalmazására. A végeredmény mindazonáltal egy rendkívül könnyen forgatható és kiváltképp hasznos kiadvány azok számára, akik szeretnének elmélyedni Középfölde világában.

Mindazonáltal – amint arra Füzessy Tamás felhívta figyelmem – az enciklopédia mára már elavult, a fent is említett őskáoszban fogant és sok esetben nem összeegyeztethető az újabb kiadványokhoz használt Egységes Magyar Tolkien Terminológiai Jegyzékkel. Így azok számára, akik mélyen akarnak elmerülni a tolkieni mítosz irodalmi óceánjában, olykor szüksége lehet kiegészítő kutatómunkát folytatnia a tolkienológia formálódó tudományágának hatalmas könyvtárában.

Robert Foster: Tolkien Enciklopédia A-tól Z-ig. A legteljesebb útmutató a Gyűrűk Ura világához. Budapest: Szukits Könyvkiadó, 2002.

A tolkieni mítosz genealógiai részletgazdagsága, földrajzi és földtörténeti összetettsége mémek tucatjait ihlette, álljon itt végezetül ezekből egy gyűjtemény.

A Középfölde felfedezése-cikksorozat eddig megjelent részei:

Középfölde felfedezése, avagy hogyan olvassunk Tolkient?
Középfölde felfedezése #1 – A Gyűrűk Ura
Középfölde felfedezése #2 – A szilmarilok
Középfölde felfedezése #3 – Az atlasz és az enciklopédia
Középfölde felfedezése #4 – A hobbit
Középfölde felfedezése #5 – Húrin gyermekei

Ez is tetszeni fog...