2014 legjobb filmjei

Filmes szempontból 2014 igencsak figyelemreméltó év volt. Láthattunk számos zseniális produkciót és számos nagy visszatérést. Hollywood nem csupán a már jól megszokott képregény-adaptációk és blockbusterek tömeggyártásában jeleskedett, hanem több potenciális kultfilm is bemutatkozott tavaly. Ámulhattunk két top sci-fin, nevethettünk rakétavetős mosómedvén, izgulhattunk Ben Affleck ártatlanságáért és Matthew McConaughey többször is megmutathatta, miért ő napjaink egyik legjobb színésze. Mindezek mellett örömre adott okot, hogy végre nem csupán a tengerentúlról érkeztek igazán jó alkotások; listánkon így belga, lengyel, orosz és egy low-budget magyar film is helyet kaphatott.

A TOP 25 filmes listánk kizárólag olyan filmeket tartalmaz, amelyeket 2014. január 1 és december 31 között mutattak be a magyarországi mozik. A rövid szöveges bemutatón túl referenciapontként a film IMDb értékelését és fontosabb szakmai díjait is feltüntetjük.

#25 A védelmező (The Equalizer, 2014)

Hazai bemutató: szeptember 25.

Denzel Washington váratlanul ütős alakítása révén A védelmező felfért a 2014-es mozis toplistánkra. Washingtonon kívül dicséret érdemli a koncepció kiötlőjét, Antoine Fuqua rendezőt, aki a Támadás a Fehér Ház ellen (Olympus Has Fallen, 2013) jelentette kisiklás után ismét visszatért a minőségi akciófilmekhez – és egyúttal régi önmagához is. A védelmező azonban nem csak a nagy visszatérések filmje; egy jól felépített, a lehetőségeivel jól gazdálkodó, végletekig őszinte mozifilm – amely végre nem akart mindenáron többnek látszani, mint ami. Kétségtelenül az év egyik kellemes csalódása.

IMDb: 7,3.

#24 X-Men: Az eljövendő múlt napjai (X-Men: Days of Future Past, 2014)

Hazai bemutató: május 22.

Egy film, ahol a legutolsó epizódszereplőre is egy hollywoodi sztár jutott.  Nem kisebb nevek tűnnek fel az ikonikus szereplőgárdában, mint a mindig kapós Hugh Jackman, az impresszív Michael Fassbender, a Trónok harca (Game of Thrones, 2011-) óta elképesztő népszerűségnek örvendő Peter Dinklage, és persze Jennifer Lawrence. Utóbbival nyilván azon férfi nézőket is megvették kilóra, akik nem a széria fanatikus rajongói. A sztárparádén kívül utazhattunk az időben, ámulhattunk a vizuális effekteken és fürdőzhettünk kicsit a mindig menő amerikai retro feelingben. Ennyi elég is volt az X-Men széria eddigi legjobb darabjához – 14 év után épp itt volt az ideje.

IMDb: 8,1 (egy Oscar-jelölés).

#23 A galaxis őrzői (Guardians of the Galaxy, 2014)

Hazai bemutató: augusztus 14.

Kétségtelenül rengeteg humor szorult ebbe az egyébként elképesztően furcsa filmbe. A lazaságon, a vizuális körítésen és az állati jó soundtrack listán kívül azonban sok pozitívumot nem lehet elmondani a produkcióról. A Marvel stúdió ugyanakkor bebizonyította, hogy a szemétből is tud várat építeni; egy olyan produkciót járatott ugyanis a csúcsra, amelynek képregényes „alapanyagát” Magyarországon (és gyakorlatilag az egész világon) eddig szinte senki sem ismerte – legalábbis nem olyan jól, mint a széria többi darabját. Olyannyira sikeres stratégiával dolgoztak, hogy sokan ennek adták az év képregényes filmje címet is. Én inkább nem, persze azért a humort és a perfekt üzleti tervet díjazva itt van a helye a listán. A filmről készült kritikát itt olvashatjátok el.

 IMDb: 8,2 (két Oscar-jelölés).

#22 A könyvtolvaj (The Book Thief, 2013)

Hazai bemutató: január 30.

Itt az első kakukktojás a listán egy 2013-as film képében. A hazai filmforgalmazási szokások miatt ugyanakkor legalább itt is elmélkedhetünk erről a magával ragadó történetről. Mert van miről beszélnünk, hiszen Markus Zusak regénye egy igazán megrendítő történetet mesél el, és közben a második világháború eseményeit is kissé más megvilágításba helyezi. Szerencsére az eredeti regény a feldolgozás után sem vesztett értékeiből, pluszban az adaptáció révén megcsodálhattuk Sophie Nélisse meglepően érett játékát és John Williams fantasztikus betétdalait.

IMDb: 7,6 (egy Golden Globe- és egy Oscar-jelölés).

#21 Amerika Kapitány: A tél katonája (Captain America: The Winter Soldier, 2014)

Hazai bemutató: április 10.

Muszáj volt kiköszörülni az előző rész (és még néhány nagyot égett Marvel-film) okozta csorbát, és ez az igyekezet már az első képkockáktól kezdve érződött is az Amerika Kapitány második részén.  Persze ettől még nem lett tökéletes ez a film sem, ugyanakkor – a Bosszúállókat (The Avengers, 2012) leszámítva – mégis sikerült összerakni az egész franchise egyértelműen legjobb darabját. Kellett ehhez az, hogy ne csupán az amúgy pazar látványvilágra és akciójelenetekre koncentráljon a produkció, hanem egy kis aktuálpolitikai kitekintéssel fűszerezett háttértörténetet is bevessen. A sztori mindezen túl alkalmat ad, hogy egy kicsit elkanyarodhassunk az igazi, retro Amerika Kapitány felé; mindeközben Chris Evans is végre képes színészileg felmutatni valami értékelhetőt. Nyilván Scarlett Johansson jelenléte erősen emeli a hangulatot; de az igazán nagy dudás Robert Redford maradt ebben a csárdában. Ez így mindösszesen nyúlfarknyival, de többet ért, mint egy mosómedve és néhány viccesebb beszólás.

IMDb: 7,8 (egy Oscar-jelölés).

#20 Harag (Fury, 2014)

Hazai bemutató: október 23.

Brad Pitt évek óta először végre egy igazán kemény film főszerepében. Külön öröm ez a Z világháború (World War Z, 2013) és annak tyúkhangon hörgő ostoba zombijai után. Pitt ezúttal egy veterán harckocsi-parancsnok bőrébe bújva kalauzol el minket a nyugati front utolsó hónapjaihoz. A film minden részletét áthatja ugyan a második világháborús amerikai filmekre jellemző pátoszosság, de a Harag ettől még egy igazán ütős és szórakoztató darab maradt.  Még jobb is lehetett volna, ha végig fenntartják a film közepéig uralkodó macsó stílust és nem hagyják giccsé fajulni a nagy finálét. Így aki inkább a történeti hűséget és a haditechnikai realitásokat szereti egy második világháborús filmben, az porolja le otthon az Elit alakulat (Band of Brothers, 2001) díszdobozos DVD gyűjteményét.

IMDb:7,8.

#19 Amerikai botrány, (American Hustle, 2013)

Hazai bemutató: január 23.

A tavalyi Oscar-szezon egyik nagy üdvöskéje nem sokra ment az idei nagymenőkkel szemben (sem). Az Amerikai botrány sztárparádéja (Amy Adams, Jennifer Lawrence, Bradley Cooper, Christian Bale és Jeremy Renner) és furfangos történetvezetése bizony csak a sovány 19. helyre volt elegendő. Pedig David O. Russell rendező még a hangulatteremtést is jól megoldotta, ugyanakkor ez sajnos a stáblistás tűzijátékkal együtt sem elég ahhoz, hogy a csavarosnak gondolt, ám valójában túlságosan is jól elrendezett és kiszámítható sztori rabul ejtse a nézőt. 3 Golden Globe-ot azért bezsebelt a film (ebből kettőt a női színészek miatt) ugyanakkor a 10 Oscar jelöléséből egyet sem tudott szobrocskára váltani.

IMDb:7,3 (három Golden Globe-díj/ négy jelölés, illetve tíz Oscar-jelölés).

#18 John Wick (2014)

Hazai bemutató: november 13.

Nem túlzás, ha az év akciófilmjének tituláljuk Chad Stahelski debütáló rendezését. Nem csupán új életet lehelt a kihalófélben lévő klasszikus leszámolásos akciófilmek világába, hanem egyúttal Keanu Reevest is reaktiválta nekünk, aki rég volt ennyire jó – talán még soha. A film ugyan végletekig kiszámítható, és egydimenziós, ám ez azt hiszem addig a másfél óráig senkit sem zavart igazán. A közönség lövöldözős számítógépes játékokon edződött része pedig minden bizonnyal elismerően nyugtázta a vetítési időre eső fejlövések számát, a többiek pedig szimplán csak baromi jól szórakoztak rajta.

 IMDb: 7,4.

#17 A majmok bolygója: Forradalom (Dawn of the Planet of the Apes, 2014)

Hazai bemutató: július 17.

Matt Reeves és Mark Bomback ügyesen elvarrták az első rész után maradt számos kérdőjeles fonalat, és tökéletes átvezető mozit készítettek a nagy fináléhoz. A majmok bolygója: Forradalom egy ízig-vérig poszt-apokaliptikus hangulatú, elgondolkodtató és okos film – mindamellett, hogy Andy Serkis csapata ismét megcsillogtatta zsenialitását. A film forgalmazása körüli felfordulásról sajnos legalább annyit lehetne beszélni, mint magáról az alkotásról; mindenesetre reméljük a harmadik rész sokkal több nézőhöz eljut majd.

IMDb: 7,8 (egy Oscar-jelölés).

#16 A nimfomániás I.-II. (Nymphomaniac: Vol. I & Vol. II, 2013)

Hazai bemutató: január 16, illetve február 6.

Lars von Trier kétrészes mozija kapcsán rögtön mindenki a művészi pornófilmre asszociál, azonban ez a film legalább olyan érdekes más aspektusból szemlélve is – ha van türelmünk hozzá, hogy felfedjük a rejtett utalásokat. Ugyanakkor a túlzott hype összességében szerintem ártott ennek a filmnek, és az is, hogy sokkal szélesebb közönség torkán akarták lenyomni a produkciót, mint az feltétlenül szükséges lett volna. Az igencsak felemás fogadtatáson ennek tudatában kár túlzottan meglepődni; el kell fogadni, hogy ez nem mindenki számára meríti ki a „jó film” fogalmát.

IMDb: 7,1/6,8.

#15 Lavina (Turist, 2014)

Hazai bemutató: október 2.

Látszólag semmi extra, tipikus skandináv mozi, sok hóval, elnyújtott jelenetekkel, és egy sztereotip nyugati családdal a középpontban – ám a lényeg itt sem a felszíni klisékben rejtőzik. Ruben Östlund rendező pedig mestere annak, hogy teljesen hétköznapi, neutrálisnak tűnő helyzetekbe ágyazza be a cselekményét, illetve rejtse el a mondanivalóját. Itt nincsenek jók vagy rosszak, nem pörögnek az események gyors egymásutánban, ám mi nézők mégis egyre kínosabban feszengtünk a moziban ülve. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy a film után is órákig ezen beszélgettünk – rosszabb esetben csak gyanakvóan méregettük embertársainkat.

IMDb: 7,7 (egy Golden Globe-jelölés).

#14 Éjjeli féreg (Nightcrawler, 2014)

Hazai bemutató: november 13.

Dan Gilroy rendezőként és forgatókönyvíróként végre beérett; egyedi, megkapó kivitelezésű és minőségi alkotást prezentált! Jake Gyllenhaal sem okoz csalódást, az első perctől az utolsóig kötéltáncot lejt az őrület és a zsenialitás között. Hiába azonban a rengeteg pozitívum, a dokumentumfilmeket megszégyenítő kézikamerás felvételek, az egyedi hangulat, a szatirikus hangvétel, vagy éppen a szinte már gyomorforgatóan őszinte kifejezésmód; ez a film túl nagy fricska ahhoz, hogy mindenki őszintén elismerje.

IMDb: 8,1 (egy Golden Globe- és egy Oscar-jelölés).

#13 A túlélő (Lone Survivor, 2013)

Hazai bemutató: február 6.

A 2005 júliusában, Afganisztánban végrehajtott Vörös-szárnyak hadművelet során az amerikai haditengerészet felderítést végző SEAL egységét tálib fegyveresek kerítették be. A több mint tízszeres túlerő maga alá gyűrte az amerikai katonákat, akik közül mindössze Marcus Lutrell élte túl a történteket. Peter Berg moziját nem csupán az teszi különlegessé, hogy az esetet – a fiktív befejezést leszámítva – szóról szóra úgy tárja elénk, ahogy az megtörtént, hanem az is, hogy mindezt lehengerlő stílusban teszi. A film végig remek tempójú, izgalmas és szépen fényképezett. A túlélő egyértelműen az elmúlt évek legjobb és legrealisztikusabb háborús filmje; a megrögzött Amerika-ellenes nézőket leszámítva (okulásul talán még nekik is) mindenkinek kötelező darab. Kíváncsian várjuk, ezután mit tud majd az Amerikai mesterlövész!

IMDb: 7,6 (két Oscar-jelölés).

#12 Ida (2013)

Hazai bemutató: szeptember 11.

Egy rendkívül összeszedett és lényegre törő film Pawel Pawlikowskitól. Egyszerre megrázó emberi dráma egy ifjú apácanövendékről és mellette az 1960-as évek kommunista Lengyelországának korhű lenyomata. A sötét hangulat és a nyomasztó képi világ megszállja az egész produkciót, ám ez így is volt helyén; erről az ellentmondásokkal terhelt témáról más narratívában nem lehetett őszintén beszélni.

IMDb: 7,5 (egy Golden Globe- és két Oscar-jelölés).

#11 A nő (Her, 2013)

Hazai bemutató: február 6.

A 2014-es Valentin-időszak nem várt meglepetést tartogatott filmrajongóknak A nő képében. Nem csak a nézők, a szakma is szerette: a Golden Globe-, és az Oscar-díjakon kívül a film összesen 84 különféle filmes díjat söpört be a tavalyi évben. Ez a valóságos díjeső persze nem véletlen. A nő egy elképesztően okos, könnyed film a szerelemről – úgy, hogy egyik főszereplője egy számítógépes operációs rendszer. A sci-fi körítés ellenére Jonze olyan mélyre merül az emberi érzelemvilágban, amennyire csak lehetséges. Akinek pedig ez sem elég, annak ott van Joaquin Phoenix legfinomabb húrokat pengető alakítása és a filmtörténet egyik legkülönösebb erotikus jelenete.

IMDb: 8,0 (egy Golden Globe-díj / két jelölés, egy Oscar-díj/ négy jelölés).

#10 VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014)

Hazai bemutató: október 30.

Végre egy magyar produkciónak is ott VAN a helye minden 2014-es toplistán. Reisz Gábor filmje nem csupán szemtelenül kevés pénzből készült, hanem mindamellett korunk releváns kérdéseivel foglalkozik. Egyszerre humoros és pengeéles társadalomkritika. Reméljük, jön a folytatás.

IMDb: 8,6.

#9 A holnap határa (Edge of Tomorrow, 2014)

Hazai bemutató: május 29.

Doug Liman filmjét már bemutatásakor kikiáltottuk az év sci-fijének. Azóta ugyan megérkezett a Csillagok között is, ám a megállapítás részemről még mindig áll.  Nolannal ellentétben Liman ugyanis nem elsősorban grandiózus körítésnek használta a műfajt, ő egész egyszerűen megalkotta a felesleges túlzások nélküli, a maga nemében tökéletes filmet. A holnap határa témaválasztása okán ettől még nem szállhat versenybe a legjobb film címéért, ám amit vállalt, azt az első képkockától kezdve az utolsóig a legnagyobb profizmussal teljesítette is. Az, hogy mindamellett Tom Cruise elképesztőt játszik benne, csak a hab a tortán.

IMDb: 8,0.

#8 A Grand Budapest Hotel (The Grand Budapest Hotel, 2014)

Hazai bemutató: március 20.

Egy – immár friss Golden Globe nyertes – fiktív komédia a századelő hangulatával, címében (is) egy kis hazai áthallással. Wes Anderson eddigi legjobb filmje igazán pörgős darab és ügyesen ötvözi a komédiát a századelő (kreált) romantikájával. Az ügyesen megkomponált, részlet gazdag képi világ és az időről időre feltűnő különc szereplők egyedi atmoszférát kölcsönöznek a filmnek. Ralph Fiennes tanítani való alakítása mellett Tony Revolori is megérdemli a dicséretet, annak ellenére, hogy már eleve jól eltalált karaktert kapott.  Anderson ugyanakkor nem elégedett meg ezzel; a mellékszerepeket sem bízta akárkikre. Hosszabb-rövidebb időre Adrien Brody, Jude Law, Willem Dafoe, Jeff Goldblum, Bill Murray és Edward Norton is feltűnt a filmben és az ő rutinjuk tovább növelte a nézők minőségérzetét. Ugyanakkor nem mehetünk el a hibák mellett sem, hiszen Anderson bármilyen jól felépítette a körítést, filmjének kontextusba helyezésével sajnos akadtak problémái – érdemesebb lett volna figyelmesebben olvasni Stefan Zweig regényeit. Persze ez csak annak fog fájdalmasan feltűnni, aki nem képeskönyvekből tájékozódott a korszakot illetően. Nekünk, európaiaknak, magyaroknak ez túlontúl is jól ismert történet.

IMDb: 8.1 (egy Golden Globe-díj / három jelölés, kilenc Oscar-jelölés).

#7 Két nap, egy éjszaka (Deux jours, une nuit, 2014)

Hazai bemutató: október 23.

Marion Cotillard a Rozsda és csont (De rouille et d’os, 2012) után ismét egy kemény emberi drámát feldolgozó filmben tűnik fel – Oscar-díj jelölés is járt érte. A kemény depresszióval küzdő és munkahelyét csak a kollégái embersége árán megőrizhető Sandra története másfél órányi tömény fuldoklás a kilátástalanságban. A filmet író és rendező belga Dardenne testvérpáros (Jean-Pierre és Luc Dardenne) nagyon komoly mondanivalót prezentál nekünk, már-már dokumentarista stílusban. Cottilard alakítása, a készítők témaválasztása és a történet jó értelembe vett hétköznapisága az, ami kiemeli az alkotást az átlagfilmek sorából. A Két nap, egy éjszaka ugyanakkor nem az a film, amely egy fáradt nap utáni felhőtlen szórakozást fogja jelenteni bárkinek is.

IMDb: 7,5 (egy Oscar-jelölés).

#6 Sráckor (Boyhood, 2014)

Hazai bemutató: szeptember 18.

Egy film a semmiről, és mégis mindenről – mindezt három órában összefoglalva. Nézőként ez soknak tűnhet, de képzeljük magunkat a rendező és a szereplők helyébe, akik 12 éven keresztül forgatták ezt a filmet. Ez a lassú, didaktikus szemléletmód persze nálunk sem mindenkinek nyerte el a tetszését. Ugyanakkor Richard Linklater nem csupán annyit tett, hogy hosszú évekig forgatott ugyanazokkal a színészekkel egy dögunalmas filmet, hanem felvállalt egy olyan alkotást, amely nem valami extrém sztori révén akart figyelemfelkeltővé lenni. A Sráckor ugyanis egy teljesen átlagos család életét mutatja be, ettől olyan hiteles és ettől olyan lényegre törő. Itt mindenki magára ismerhet, szülőként, kamaszként, testvérként. Végül pedig mindenki elgondolkozhat azon, hogy a saját életében mit csinált, vagy mit is csinálhatna másként.

IMDb: 8,3 (három Golden Globe-díj / két jelölés, hat Oscar-jelölés).

#5 12 év rabszolgaság (12 Years a Slave, 2013)

Hazai bemutató: január 2.

Filmes szempontból erősen nyitott a tavalyi év; főleg azoknál a nézőknél, akik már az újesztendő második napján jegyet váltottak a 12 év rabszolgaságra. Solomon Northup megrendítő erejű történetét Steve McQueen vitte vászonra, úgy, hogy közben az alapokat érintetlenül hagyta. Mivel a sztori önmagában is felkavaró és drámai, nem volt szükség arra, hogy felesleges köröket futva tegyék érdekesebbé. McQueen pontosan azt tette, amit ezzel az alapanyaggal tenni kellett; összeszedetten, aprólékosan, kitűnő narrációban, Oscar-díjra hangolva előadta nekünk.

IMDb: 8,2 (egy Golden Globe-díj/ hat jelölés, három Oscar-díj / hat jelölés).

#4 Csillagok között (Interstellar, 2014)

Hazai bemutató: november 6.

A Csillagok közöttel Nolan ismét nagyot gurított; a nézők és a kritikusok pedig tekebábu módjára dőltek sorban hanyatt tőle. Repkedtek a dicséretek sorban: „a világ legjobb sci-fije” „életem legjobb filmje” és még sorolhatnám. Szerkesztőtársunkat LLZolit is levette a lábáról az alkotás. Nem is csoda, hiszen Nolan olyan tömény, a kincstári optimizmustól duzzadó és érzelmektől túlfűtött produkciót zúdított ránk, amelynek hatása alól csak igen kevesek voltak képesek kivonni magukat. Az effektek lenyűgözőek, jól ismert színészek vannak a vásznon, és egyes jelentekhez Hans Zimmer olyan zenei betéteket írt, hogy a néző könnye is kicsordul. És mindezek után miért nem ez az év alkotása? Nolan számára saját korábbi filmjei jelentik a legnagyobb akadályt, hiszen ki az, aki A sötét lovag (The Dark Knight, 2008) és az Eredet (Inception, 2010) után azt mondaná, hogy a Csillagok között jobb film, vagy legalábbis forradalmibb, mint az előzőek. Ezt nyilván magánál Nolannél jobban senki nem érezhette, ezért próbálta elkészíteni a tökéletesen pluralista filmet, amelyben minden egyszerre létezik, minden kérdés megválaszolható, minden megmutatható, minden elmondható. De a rengeteg pozitívum mellett mégis csak egy külsőségeiben méregdrága sci-firől beszélünk, amely pont a saját műfaján kívül keresi a boldogulását, persze aztán lehet meg is találja majd. Minden esetre a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia végül, mint, minden produkciót a Csillagok közöttet is beárazza – Nolan azonban idén sem nyerheti meg a főbb kategóriákat.

IMDb: 8,9 ( egy Golden Globe-jelölés, öt Oscar-jelölés).

#3 Holtodiglan (Gone Girl, 2014)

Hazai bemutató: október 2.

Immár a sokadik könyvadaptáció a listán, és a sokadik, amit nem csupán könyvként, hanem filmként is nagyon szerettünk. Az pedig, ha Gillian Flynn eredeti regényét David Fincher viszi vászonra, az álmoskönyvek szerint sem jelenthet rosszat. Szerencsére ebben az esetben sem kellett csalatkoznunk, ugyanis az eredeti mű mondanivalója mozivásznon sem vesztett erejéből. Az igazán lenyűgöző a Holtodiglan esetében, hogy Fincher azok számára is élvezhetővé tudta tenni a filmet, akik kívülről fújták Flynn eredetijét. A csavaros sztori végkifejletét ismerve is jól szórakozhatunk, hiszen az egész alkotást jéghideg profizmus, élményszámba menő színészi játékok (Ben Affleck, Rosamund Pike) és erős atmoszféra jellemzi. Ezzel el is érkeztünk a lista harmadik helyezettjéhez, és az év pszicho-thrilleréhez.

IMDb: 8,3 (négy Golden Globe-jelölés, egy Oscar-jelölés).

#2 Leviatán (Leviathan, 2014)

Hazai bemutató: október 23.

A lista második helyén egy újabb friss Golden Globe nyertes alkotást találunk, ezúttal Oroszországból. A Leviatán meglepően éles színészi alakításokkal, velős mondanivalóval, nyomasztó hangulattal és természetesen – ismerve az ország társadalmi/politikai viszonyait – előre borítékolható végkifejlettel! Aki még a közelmúltban lezajlott orosz filmhét apropóján sem nézte meg a produkciót, sürgősen pótolja – nem kell megvárni, amíg a Golden Globe mellé az Oscar-díjat is megkapja.

IMDb:8,1 (egy Golden Globe-díj, egy Oscar-jelölés).

#1 Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club, 2013)

Hazai bemutató: március 5.

A 12 év rabszolgasághoz hasonlóan szintén három Oscar-díjat begyűjtő alkotás ugyan a díjátadón alulmaradt a legjobb film kategóriában, ám ennek főleg témaválasztása volt az oka, mint a produkció valódi kvalitásai. A Mielőtt meghaltam ugyanis egy sokkal komplettebb produkció, mint bármelyik film volt tavaly. Egyfelől Matthew McConaughey (aki tavaly nem csupán itt, hanem a Törvény nevében (True Detective) is fenomenális volt) és az élete szerepét jegyző Jared Leto révén a Mielőtt meghaltam két olyan mellbevágó alakítást tudhat magáénak, amelynek zsenialitását sokadszorra látva sem lehet túlhangsúlyozni. Ugyanakkor ez a produkció nem áll meg itt; Jean-Marc Vallée rendező fel merte vállalni, hogy egy még napjainkban sem igazán szalonképesnek számító történetet mesél el egyedi látásmóddal és kendőzetlen drámaisággal; a fojtogató légkört néhol kellő humorral feloldva, tökéletes szakmaisággal megvalósítva. Az már a bemutatásakor sem volt kérdés, hogy az év legjobb filmjei között a helye; ám az igazán megdöbbentő az, hogy valójában egyik film sem tudta igazán megszorongatni.

IMDB: 8,0 (két Golden Globe-díj, három Oscar-díj/ három jelölés).

+1 film annak aki becsülettel végiggörgette a postot

Időhurok (Predestination, 2014)

Lehet egy film rossz, ami a kultikus sci-fi író Robert A. Heinlein munkáját dolgozza fel, méghozzá rendkívüli történeti hűséggel? A válasz egyértelműen nem! Az Időhurok mégsem szerepelhet a listán, annak ellenére, hogy nagyon szerettük. Ennek egyetlen prózai oka van; 2014 augusztusi debütálása óta sem juthatott el a magyar moziba. Hazánkban be kellet érnünk a novemberi DVD forgalmazással és ez bizony véleményük szerint nagyon nagy kár.