Középfölde felfedezése #1 – A Gyűrűk Ura

A Gyűrűk Ura az egyetemes irodalomtörténet egyik legnépszerűbb könyve – számtalan nyelvre fordították le és több millió példányban kelt el világszerte, s ezzel szilárd alapokra helyezte a modern fantasztikus irodalmat, míg a regény alapján készült filmeket korunk legnagyobb hatású mozijaiként emlegetik. Bátran kijelenthetjük, hogy J. R. R. Tolkien minden idők egyik legjelentősebb írója; még a 21. században is generációkon és kontinenseken átívelő olvasótábor forgatja könyveit nap, mint nap. Nehéz elképzelni, hogy volna olyan ember, aki ne hallott volna A Gyűrűk Ura világáról, azonban Középfölde felfedezését mindenképpen itt érdemes elkezdenünk.

Középfölde felfedezése rovatunkban bejárjuk A Gyűrűk Ura világát és felfedezzük J. R. R. Tolkien professzor nagyszabású legendáriumát, amely a Gyűrűháború epikus csatáiban és Sauron rémuralmának végső bukásában teljesedett ki. Azok, akik csak most ismerkednek ezzel a varázslatos világgal, nem is gondolnák, milyen szövevényes és gigászi történelem előzi meg Zsákos Frodó kalandjait: egy több ezer éven át ívelő hősköltemény tündékről és emberekről, a Sötétség és Világosság közti véget nem érő küzdelemről. Bár a tolkieni mítosz – az ókori Európa pogány mitológiai hagyományaihoz hasonlóan – a világ teremtésével kezdődik, irodalmi barangolásunkat mégsem az időfolyam forrásánál kell kezdenünk, épp ellenkezőleg, a végén, a Harmadkor utolsó éveiben, a napon, amikor Zsákos Bilbó betöltötte 111. életévét és hátrahagyta titokzatos gyűrűjét fogadott unokaöccsére, Frodóra.

Ki ne ismerné az Egy Gyűrű történetét, Zöldlomb Legolas vagy Csavardi Samu nevét, Gandalf csúcsos süvegét vagy Gollam furcsa beszédét? Azt azonban sokan nem tudják, hogy Szürke Gandalf mintegy kétezer évvel Frodó születése előtt jelent meg Középföldén, de valójában ennél sokkal idősebb, magánál a Földnél is vénebb, angyali teremtmény, ráadásul szoros rokonságban áll a balroggal, akivel Mória tárnáiban megütközött! Kevesen tudják azt is, hogy Bilbó születésnapi ünnepélyét követően valójában 17 év telt el, mire Frodó útnak indult és elhagyta Zsáklakot, s ekkor már ötven éves is elmúlt. A könyvben a hobbitok találkoznak Bombadil Tomával, az egyik legvénebb és legnagyobb hatalmú földi teremtménnyel, Aragorn és Théoden pedig megismerkedtek a drúadanok vadonlakó népeivel, egy rejtélyes emberi fajjal, amely küllemre egyszerre emlékeztet a törpökre és az entek fapásztoraira. A regény hemzseg az ilyen és ezekhez hasonló, hajmeresztő részletektől és lebilincselő fordulatoktól, amelyek bizony kimaradtak az – egyébként nagyszerű – filmekből.

A Gyűrűk Ura több mint egy tündérmese. Egyszerre szórakoztató és megindító, nevettet és borzongat, töprengésre ösztönöz és a szabadba kerget: az ember legszívesebben egész nap egy fa alatt ücsörögne, pipázna és énekelne, miután elmerült A Gyűrűk Ura világában. Van azonban egy kiemelkedően jelentős tulajdonsága: mindvégig morálisan normatív marad, élére hegyezi az ember erkölcsi látását, új értelemmel tölti meg és relativizálja a nemesség és nagyság fogalmát – legnagyobb hősei ugyanis termetükre sokszor a legapróbbak. Önnön vágyaik és félelmeik közt őrlődve, a regény főhősei a szabadság, testvériség és felebaráti szeretet szellemében akár életüket is készek feláldozni másokért, legyenek királyi családok leszármazottai, vagy egyszerű hobbitok a Megyéből.

A Gyűrűk Urában Tolkien professzor nem csupán a becsület és az empátia absztrakt normáit állítja fel; a természeti kincsek, a kulturális örökségek, a haza, a nyelv, a zene és a sajátunktól eltérő kultúrák szeretetére és tiszteletére tanít. Véleményem szerint kiváló tanmeseként szolgálhat bármelyik gyermek számára; ha eljön az ideje, szülőként én magam is felveszem az estimesék listájára.

A Gyűrűk Ura egy nyelvész professzor életművének egyik csúcsterméke, irodalmi értéke kimagasló, mégis mindannyiunk által könnyen fogyasztható. Általában a high-fantasy műfajába sorolják, irodalomtudományi szempontból azonban a tolkieni mítosz nem tekinthető fantasztikus regénynek. A Gyűrűk Ura és vele együtt a teljes Tolkien-legendárium szakszóval élve mitopoézis, tehát teremtett mítosz – a fantasy-regényekkel ellentétben nem egy elképzelt világban játszódik, hanem Földünk egy elképzelt múltjában. Stilisztikai és nyelvészeti szempontból megidézi az ókori európai kultúrák mítoszait és hőskölteményeit, irodalmi értékét tekintve magasan a fantasy-ponyvák fölé tornyosul. Tudatosan formált mítoszként nem csupán a fiktív múlt feltárásául szolgál, de szakrális és világmagyarázó funkcióval is bír.

Nem túlzás kijelenteni, hogy J. R. R. Tolkien a 20. század egyik legnagyobb hatású írója, A Gyűrűk Ura pedig minden idők egyik legnépszerűbb regénye – 38 nyelvre fordították le és több mint 150 millió példányban kelt el világszerte. (Ennél nagyobb számban egyetlen önálló regény, A kis herceg kelt el a maga 200 millió példányszámával). A professzor gigászi, évezredeket felölelő mítosza és több ezer oldalas életműve egy hihetetlenül szövevényes és magával ragadóan varázslatos világot teremtett meg, Középföldét, rajta emberek és tündék birodalmait, törpök királyságait, entek erdeit, orkok tanyáit, trollok barlangjait, teljes és részletes földrajzi és földtörténeti leírással, az egyes régiók sokszínű történelmi és kulturális sajátosságaival. A nagy európai mítoszokhoz hasonlóan isteni teremtmények tucatjait alkotta meg, míg tündék és emberek családfáit és uralkodó dinasztiáit nemzedékeken átívelő táblázatokba szedve vázolta fel. Több mint egy tucat nyelvet és egy sor, különböző ábécét teremtett, közülük is talán a legszebbet, a nemes tündék ősi nyelvét, a quenyát, amelyet akár mi magunk is elsajátíthatunk, hiszen magyar nyelvtankönyvek és egy qenya-magyar, magyar-quenya szótár is elérhető a Magyar Tolkien Társaság oldalán.

Véleményem szerint éppen ebben rejlik a tolkieni mítosz máig tartó, töretlen, sőt egyre bővülő népszerűségének egyik kulcsa. Korunk nagy popkulturális franchise-aihoz, irodalmi és filmművészeti sagáihoz, a Csillagok Háborújához vagy a Marvel-univerzumhoz hasonlóan (és azokat jócskán megelőzve) egy kiterjedt világot teremtett, az egyes történetszálak sok más mellék- és oldalszálon kapcsolódnak egymáshoz, térben és időben a végtelenségig tágítható kontextusban mozognak, amelynek visszhangjában A Gyűrűk Ura cselekménye egy sokkal nagyobb és magasztosabb egész részeként rezonál, így az egyik könyv végeztével az ember felcsigázva nyúl a következőért. Ezért is lehet, hogy Tolkien professzor műveit még a 21. században is generációkon és kontinenseken átívelő, százmilliókban mérhető olvasótábor forgatja.

Sokan vannak, akik trilógiaként tekintenek A Gyűrűk Urára – valójában azonban egyetlen regény három kötetbe szedve. Tizenkét éven át, 1937 és 1949 között írta a professzor, és eredetileg egyetlen kiadványként, később két kötetbe szerkesztve akarta kiadni – a háromkötetes megoldást végül a kiadó ajánlotta pénzügyi okokra hivatkozva. Érdekes továbbá, hogy a harmadik kötet címe a kiadó nyomására lett A Király Visszatér – az író ezt eleinte ellenezte, ugyanis túl sok információt árul el a könyv cselekményéről és egyben végkimeneteléről.

Közszájon forog továbbá egy kedves kis történet, amelynek hitelességét sajnos nem sikerült egyértelműen visszaigazolnom, mindazonáltal szívet melengető sztori – eszerint J. R. R. Tolkien soha nem tanulta meg az írógép helyes használatát, így A Gyűrűk Ura 1200 oldalát mindvégig rendkívül esetlenül, két ujjal pötyögte le. Később állítólag úgy emlékezett vissza az írás folyamatára, mint „fáradtságos” munkára. Ha ez igaz, akkor a „fáradtságos” elég enyhe kifejezés.

Végül, de nem utolsó sorban, van egy kevéssé ismert, ám annál érdekesebb magyar vonatkozású történet, amelyet Füzessy Tamás Tolkien-kutató mesélt el a Tolkien Akadémia egyik előadásán – a 80-as években készült Magyarországon egy Gyűrűk Ura opera, amelynek még a szövegkönyve is elkészült, ám végül bizonyos körülmények miatt az alkotók nem nyerték el az előadáshoz szükséges engedélyt. Ennek talán az egyik oka az lehetett, hogy a dalmű időbeli korlátai miatt még a filmekhez képest is drámai egyszerűsítéseket kellett végrehajtani a történetben – állítólag voltak olyan karakterek, amelyeket egyetlen új, fiktív személyben gyúrtak egybe.

Egy szó, mint száz: A Gyűrűk Ura egy életre szóló irodalmi élmény, a mesék könnyedségével ragad meg olyan súlyos kérdéseket, mint a sorsszerűség, az önfeláldozás vagy a halál tragédiája. Ha szeretnéd felfedezni Középfölde világát, érdemes itt kezdened, azonban figyelmeztetlek: A Gyűrűk Ura olyan, mint a kapudrog, amelyet követően újabb és újabb Tolkien-regényeket fogsz elfogyasztani és jó eséllyel örökre a rabja maradsz! Tarts velünk Középfölde felfedezésében, és kövesd a Corn and Soda oldalát a cikksorozat következő részéért!

A Gyűrűk Ura legutóbb tavaly látott Göncz Árpád fordításában nyomdafestéket az Európa Könyvkiadó gondozásában letisztult, igényes borítással és kemény kötésben:

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura (Budapest: Európa Könyvkiadó, 2019)

A Középfölde felfedezése-cikksorozat eddig megjelent részei:

Középfölde felfedezése, avagy hogyan olvassunk Tolkient?
Középfölde felfedezése #1 – A Gyűrűk Ura
Középfölde felfedezése #2 – A szilmarilok
Középfölde felfedezése #3 – Az atlasz
Középfölde felfedezése #4 – A hobbit
Középfölde felfedezése #5 – Húrin gyermekei
Középfölde felfedezése #6 – Befejezetlen regék
Középfölde felfedezése #7 – Beren és Lúthien
Középfölde felfedezése #8 – Gondolin bukása
Középfölde felfedezése #9 – Bombadil Toma kalandjai
Középfölde felfedezése #10 – Elveszett mesék könyve
Középfölde felfedezése #11 – Beleriand dalai
Középfölde felfedezése #12 – Középfölde formálása